Népszerű bejegyzések

2011. október 6., csütörtök

Utazás egy kislány koponyája körül

Schumann Zsuzsanna „Lépésről lépésre” című könyve azoknak az embereknek az életébe vezet el bennünket, akik gyermekkoruk és kamasz éveik egy jó részét betegséggel viaskodva, olykor a halál árnyékában élték. Ebben a világban sokkal egyszerűbb minden: a rossz nagyon keserű, de a szép is és a jó is édesebb, mint máskor. A szeretet – és csak a szeretet! – valóban mindent legyőz.

Schumann Zsuzsanna sokgyermekes nagycsalád másodszülött lánya. Szép gyermekkor: sok zenélés, sok kirándulás, csendesen ketyegő hétköznapok. A lehető legnagyobb földi boldogság. Aztán kisiskolás diákként agydaganatot kapott. Évtizedes műtétsorozat következett, amelyet kisebb-nagyobb, jobb-rosszabb periódusok szakítottak meg. E küzdelem története érett könyvvé, letehetetlenül izgalmas könyvvé. A kötet azoknak az embereknek az életébe vezet el bennünket, akik gyermekkoruk és kamasz éveik, az emberi élet talán legszebb éveinek egy jó részét betegséggel viaskodva, olykor a halál árnyékában élték. Ebben a világban sokkal egyszerűbb minden: a rossz nagyon keserű, de a szép is és a jó is édesebb, mint máskor. Az ő számukra világos – bárhogy is érjen véget történetük - , hogy a szeretet (és csak a szeretet!) mindent legyőz. A könyvet olvasva talán könnyebb felfedeznünk azokat a dolgokat, amiért érdemes élnünk.
A kötetet Surján László korábbi népjóléti miniszter, EU parlamenti képviselő mutatta be az érdeklődők és a szerző iskolatársai, a Szent Margit Gimnázium diákjai előtt.
Korábban már az Unió című periodika oldalain jelentek meg részletek a műből – nagy sikerrel. Varázsa elsősorban abban áll, hogy rá tudja venni az olvasót: egy más szemszögből, belülről élje át a történetet. Fel kell figyelnünk arra, hogy minden tettünk, egy-egy hirtelen kimondott szó, egy-egy mosoly hogyan köszön vissza, hogyan sugárzik át éveken át. Ezekből az apró gesztusokból alakul az életünk. Ezt tanár magyarázza, pap prédikálja, ám ebből a könyvből megérthetjük, valójában mit is jelent ez. A mű egy másik fontos tanulsága, hogy az embernek vállalnia kell a sorsát – még akkor is, ha olykor elviselhetetlenül nehéznek tűnik. Hiszen csak így kerekedhet felül a jó. Akinek valami komoly baja van, az könnyebben rátalál erre az igazságra. Végezetül Surján László két gondolatot ajánlott a hallgatóság figyelmébe. A kötetben szereplő versek, mint egy-egy illusztráció, szerves részei a műnek. Az irodalom valódi hasznát tárják elénk: gondolatok, amelyek segítenek eligazodni az élet nagy kérdéseiben. A másik gondolat, amelyen érdemes elgondolkodnia az olvasónak, az író tanúságtétele: az ember csak akkor oldhatja meg az életét, ha Istenre figyel.
A kötethez Prof. Dr. Nyáry István, az OITI Főigazgatója írt ajánló sorokat:
„Betegnek lenni megalázó alávetettséget is jelent a meglevő bajok mellett. Magam is többször megtapasztaltam betegként, műtéti alanyként azt a kiszolgáltatottságot, ami a betegséggel járó testi bajokhoz társul. Érdekes megfigyelni, hogy a legdemokratikusabb tételes törvénykezés, a legnagyobb hagyományokkal bíró, legkifinomultabb joggyakorlat sem tudja hézagmentesen kezelni azt a különleges viszonyt, amely a beteg és orvosa, illetve az őt kezelő ápoló személyzet között létrejön, abból a szempontból, hogy a kiszolgáltatottságot, a kényszerű alávetettséget a jog erejével akár csak tompítsa. A szakmai etika és a jogosan elvárt, kötelezően humánus magatartás hivatott erre, amellett, hogy a jogi garanciák természetesen nagyon fontosak, de nem pótolják az emberséget. Ritka alkalom, hogy orvos részletes információt kapjon betegéről „alulnézetből”, a beteg oldaláról, egy olyan történetben, amelynek maga is részese volt. Ez a könyv számomra ilyen tükörbe-nézés, tele tanulságokkal. Régóta ismert, hogy a gyógyulás nem egyszerűen csak a testi bajok elhárítását jelenti. Annál is inkább, mert sok esetben nem lehetséges, és a kezelés, sikeresnek tekinthető műtét után a betegséget megelőzőhöz képest rosszabb állapot marad vissza.”
Forrás: gondola.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése