Schumann Zsuzsanna sokgyermekes nagycsalád másodszülött lánya. Szép gyermekkor: sok zenélés, sok kirándulás, csendesen ketyegő hétköznapok. A lehető legnagyobb földi boldogság. Aztán kisiskolás diákként agydaganatot kapott. Évtizedes műtétsorozat következett, amelyet kisebb-nagyobb, jobb-rosszabb periódusok szakítottak meg. E küzdelem története érett könyvvé, letehetetlenül izgalmas könyvvé. A kötet azoknak az embereknek az életébe vezet el bennünket, akik gyermekkoruk és kamasz éveik, az emberi élet talán legszebb éveinek egy jó részét betegséggel viaskodva, olykor a halál árnyékában élték. Ebben a világban sokkal egyszerűbb minden: a rossz nagyon keserű, de a szép is és a jó is édesebb, mint máskor. Az ő számukra világos – bárhogy is érjen véget történetük - , hogy a szeretet (és csak a szeretet!) mindent legyőz. A könyvet olvasva talán könnyebb felfedeznünk azokat a dolgokat, amiért érdemes élnünk.
A kötetet Surján László korábbi népjóléti miniszter, EU parlamenti képviselő mutatta be az érdeklődők és a szerző iskolatársai, a Szent Margit Gimnázium diákjai előtt.
Korábban már az Unió című periodika oldalain jelentek meg részletek a műből – nagy sikerrel. Varázsa elsősorban abban áll, hogy rá tudja venni az olvasót: egy más szemszögből, belülről élje át a történetet. Fel kell figyelnünk arra, hogy minden tettünk, egy-egy hirtelen kimondott szó, egy-egy mosoly hogyan köszön vissza, hogyan sugárzik át éveken át. Ezekből az apró gesztusokból alakul az életünk. Ezt tanár magyarázza, pap prédikálja, ám ebből a könyvből megérthetjük, valójában mit is jelent ez. A mű egy másik fontos tanulsága, hogy az embernek vállalnia kell a sorsát – még akkor is, ha olykor elviselhetetlenül nehéznek tűnik. Hiszen csak így kerekedhet felül a jó. Akinek valami komoly baja van, az könnyebben rátalál erre az igazságra. Végezetül Surján László két gondolatot ajánlott a hallgatóság figyelmébe. A kötetben szereplő versek, mint egy-egy illusztráció, szerves részei a műnek. Az irodalom valódi hasznát tárják elénk: gondolatok, amelyek segítenek eligazodni az élet nagy kérdéseiben. A másik gondolat, amelyen érdemes elgondolkodnia az olvasónak, az író tanúságtétele: az ember csak akkor oldhatja meg az életét, ha Istenre figyel.
A kötethez Prof. Dr. Nyáry István, az OITI Főigazgatója írt ajánló sorokat:
„Betegnek lenni megalázó alávetettséget is jelent a meglevő bajok mellett. Magam is többször megtapasztaltam betegként, műtéti alanyként azt a kiszolgáltatottságot, ami a betegséggel járó testi bajokhoz társul. Érdekes megfigyelni, hogy a legdemokratikusabb tételes törvénykezés, a legnagyobb hagyományokkal bíró, legkifinomultabb joggyakorlat sem tudja hézagmentesen kezelni azt a különleges viszonyt, amely a beteg és orvosa, illetve az őt kezelő ápoló személyzet között létrejön, abból a szempontból, hogy a kiszolgáltatottságot, a kényszerű alávetettséget a jog erejével akár csak tompítsa. A szakmai etika és a jogosan elvárt, kötelezően humánus magatartás hivatott erre, amellett, hogy a jogi garanciák természetesen nagyon fontosak, de nem pótolják az emberséget. Ritka alkalom, hogy orvos részletes információt kapjon betegéről „alulnézetből”, a beteg oldaláról, egy olyan történetben, amelynek maga is részese volt. Ez a könyv számomra ilyen tükörbe-nézés, tele tanulságokkal. Régóta ismert, hogy a gyógyulás nem egyszerűen csak a testi bajok elhárítását jelenti. Annál is inkább, mert sok esetben nem lehetséges, és a kezelés, sikeresnek tekinthető műtét után a betegséget megelőzőhöz képest rosszabb állapot marad vissza.”
Forrás: gondola.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése