A Teremtés hetében az abortuszról

Gianna Beretta Molla valós történetével emlékezünk meg az anyai hivatásról. Gianna Beretta Mollát bátran állíthatjuk példaképül magunk elé. Egy szentté avatott családanyát mutatunk be Önöknek, aki saját hétköznapjaiban teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erejével szerette Istent.
Gianna életének történetébe 1961 nyarának elejétől kapcsolódunk be. Egy olasz kisvárosban egy ambulancián dolgozott, ahol gyakorolhatta orvosi hivatását, a férje, Pietro pedig egy gyárat igazgatott.



Három kisgyermekükkel nagyon boldogok voltak és szerettek volna még egy negyedik gyermeket is. Gianna egyik levelében írja: „Mióta ismerem, boldog vagyok Pietroval és a három csodálatos gyermekünkkel, akiket az Úrnak köszönhetünk. Nagyon szeretnénk még egy kisbabát!"

Augusztusban kiderült, hogy a várva várt negyedik kisgyermek április környékén fog megszületni. De az öröm azonnal súlyos gondokkal keveredett, amikor tudomást szereztek arról, hogy egy nagy daganat is kialakult Gianna méhében, ami azonnali orvosi beavatkozást igényelt. Az orvosok választás elé állították a kismamát: vagy ő hal meg és a magzata életben marad, vagy a magzata hal meg és ő marad életben. Ekkor saját elhatározásból a számára legkockázatosabb megoldást választotta, kérte a daganat eltávolítását úgy, hogy ne sérüljön a magzat. Pedig orvosként tudhatta, hogy egy ilyen beavatkozás után a szülés életveszélyessé válhat számára. Azt akarta, hogy gyermeke örülhessen az életnek.

Ezekben a kritikus napokban mondta lelki vezetőjének:
„Nagyon sokat imádkozom ezekben a napokban. Hittel és reménnyel az Úrra hagyatkozom, az orvostudomány rettenetes ítélete (vagy az anya, vagy a gyermek élete) ellenére. Igen, bízom Istenben, de most teljesíteni akarom anyai kötelességemet. Megújítom fogadalmam az Úrnak: életem az ő kezében. Mindenre készen állok, hogy megmentsem gyermekemet."

Bár az első beavatkozás sikeres volt az anya szenvedései nem értek véget, végig kísérték a szülés pillanatáig. De Gianna próbálta örömmel élni hétköznapi életét, és anélkül, hogy elvesztette volna Istenbe vetett reményét. Tovább dolgozott orvosi rendelőjében. Közismert odaadásával, kedvességével állt betegei rendelkezésére. Nyugodt, derűs, örömteli lelkületéből nem rabolt el semmit a halál közelségének ténye. Mindenki csodálkozott rajta, hogy ebben a helyzetben is megmaradt lelki békéje.

Az utolsó hónapban minden ismerősét, barátját arra kérte, hogy ne az ő életével törődjenek, hanem azzal, hogy megmentsék a kisgyermekét. Folyamatosan imádkozott, hogy Isten akaratát megismerje és beteljesítse.

Isten úgy akarta, hogy igazi szenvedése 1962 nagypéntekjén, április 20-án kezdődjön. Egész éjszaka gyötrődött, de folyamatosan azt kérte, hogy a gyermekét mentsék meg, ne őt. Nagyszombaton 11-kor császármetszéssel egy egészséges kislánynak adott életet, pontosan abban a pillanatban, amikor a kor szokása szerint elkezdték ünnepelni a Feltámadást. Ezután szenvedése még egy hétig folytatódott, az orvosok minden, a megmentése érdekében tett kísérlete kudarcot vallott.

Férje Gianna Beretta halála után nem sokkal egy riportban így jellemezte feleségét:

„Én nem éreztem soha sem úgy, hogy egy szenttel élek együtt. Gianna egy csodálatos nő volt, de emellett teljesen olyan mint mindenki más. Szép volt, okos és kedves. Szeretett nevetni. Modern és elegáns volt. Kocsit vezetett, szerette a hegyeket és nagyon jól síelt. Szerette a virágokat és a zenét. Éveken keresztül volt bérletünk a milánói konzervatórium koncertjeire. Szeretett utazni. Nekem a munkám miatt sokszor kellett külföldre mennem és Gianna, amikor csak tudott, velem jött. Így Hollandiában, Németországban és Svájcban is jártunk."

Gianna Beretta Mollát 1995-ben az egyház boldoggá avatta. 2004. február 19-én II. János Pál pápa bejelentette, hogy május 16-án szentté avatja.

Számomra ennek az édesanyának az élete példa értékű. Ő merte vállalni azt, amit napjainkban kevesen: az önzetlen, áldozatkész anyaságot. Szerintem az is nagyon fontos, hogy mindemellett nem egy világtól elrugaszkodott nőt ismerhettünk meg e sorokat olvasva, hanem egy vonzó, modern, kedves asszonyt, aki mindenekelőtt keresztény édesanyaként bontakoztatta ki önmagát. Nem önmagát valósította meg mindenáron a mai világ erőszakosan törtető módján, hanem azt, amit Isten beléálmodott.

Példaképeink a szentek. Gyakran tesszük fel a kérdést: Kiket nevezünk szentnek, miért tartunk valakit szentnek? Hogyan válik valaki szentté? Szent az, aki saját élethelyzetében teljes szívével, teljes lelkével, teljes erejével szereti Istent. Az, aki meri és akarja Istent állítani élete középpontjába. Döntés Krisztus, Isten mellett. Leggyakrabban szerzetesi, papi életszentséggel találkozunk. Most azonban egy boldoggá avatott családanyával ismerkedhettünk meg, aki saját hétköznapjaiban teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erejével szerette Istent.

Kapcsolódó link:
Az abortusz terrorizmus!
Forrás: jobbik.net