Tegnap este nehezen tudtam elaludni, mert annyi mindenre rácsodálkoztam, amiért hálás lehetek az életemben. Biztos ismered a hálaadáshoz kapcsolódó érzést, ami egyre lelkesebbé tesz, és hirtelen képes még magasabbra emelni a rezgésszinted, még akkor is, ha alapvetően jól vagy.
Bármerre nézek most az életemben, egyre több szeretetet tapasztalok. Sokféle út létezik, és mindegyik ugyanoda vezet, ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben: a szeretethez.
Egyik kedvenc regényem a Quo vadis, amely ezt jelenti: hová tartasz?
Te hová tartasz? Milyen érzésektől és gondolatoktól szeretnél végre megszabadulni? Merre vezeted életed hajóját?
A napokban átélt élményem gondolom újra.
Testvéreimmel, a Pesti Ferences Templomban énekeltem.
Csodálatos érzés, amikor visszahallom tisztán zengő hangunkat.
Kívülálló vajon hogyan éli meg.
Megtapasztaltam Egerben.
Az Egri Minorita Testvérekkel, Nővérekkel együtt énekeltük zsoltárjainkat.
Egy anyuka vezette gyermekét az egyik padsorhoz.
Tétován megtorpant, látta, hogy rendezvény zajlik.
Gyuri Testvérem mondta, foglaljanak helyet, különleges dolgot fognak megtapasztalni.
Valóban, kifelé menet, a mama könnyes szemmel köszönte meg a pillanatot.
Magam nem kívánok más lenni, csak egy tisztán csengő hang az oltár előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése