Hit és politika

Haza a magasban 

     Előadások a Szent István Társulatnál XVIII. 

     Mindenekelőtt szeretném megállapítani, hogy az Egyháznak van saját szociális, társadalmi, politikai és morális tanítása. Ezek alapja a kinyilatkoztatás, ezért az Egyháznak mint közösségnek s az egyénnek mint kereszténynek az Evangélium szab irányt. Megítélésem szerint erre a tanításra és értékrendre, vagyis a keresztény politizálásra, nagy szüksége van a társadalomnak. Ugyanis mindhárom jellemvonása létszükséglet az emberi közösségek számára. E tanítás mindenekelőtt perszonalista, vagyis az ember különleges értékét és minden ember egyediségét, méltóságát és egyenlőségét vallja. Ugyanakkor pluralista, vagyis számol a különböző csoportok egyidejű jelenlétével a társadalomban. Továbbá moralista, azaz értékközpontú, küzd a keresztény erkölcsi elvek érvényesítéséért, amelyek – vallásos elköteleződéstől függetlenül – minden ember javát szolgálják. Ezen értékek realizálása a társadalmi életben az evangéliumi eszmény megvalósulását jelentik. Erről a célkitűzésről a keresztény ember nem mondhat le. Ezért minden korban és minden társadalomban igényt tart arra, hogy egyénileg és csoportot képezve, tevékenyen részt vegyen a társadalom életében és igazságában (vö.: GS 73). Bizony, önkritikusan meg kell állapítani – bár lehet, hogy bizonyos politikai körök ennek egyenesen örülnek -, sok keresztény félelemből, kényelemből vagy vallásos indítékból („politizálni nem erkölcsös dolog”) elhanyagolja ilyen jellegű kötelességeit. Pedig a II. Vatikáni Zsinat nagyon határozottan nyilatkozik ebben a kérdésben is: „Az a keresztény, aki elhanyagolja földi feladatait, valójában embertársaival, sőt éppen az Istennel szemben fennálló kötelességeit hanyagolja el és így örök üdvösségét veszélyezteti” (GS 43).

     A keresztény ember nem lehet közömbös a társadalmi kérdésekben. Ismernie kell szűkebb és tágabb környezete problémáit, s meg kell ismernie az Egyház társadalmi tanításait, hogy az Egyház társadalmi tanítását, hogy a társadalmi kérdésekre olyan választ tudjon adni, amely összhangban van az Evangélium tanításával. A keresztény ember számára Isten ismerete és szeretete olyan távlatokat nyit a társadalmi és politikai kérdésekről való gondolkodásban is, amelyeket a pusztán természettudományos, materialista és általános gondolkodásmód képtelen megközelíteni.

      Nélkülözhetetlen tehát, hogy az Egyház egyes tagjai, de mint közösség is, megnyilatkozzon olyan kérdésekben, amelyek az emberek alapvető jogait, az élet méltóságát és a különböző szintű közösségek érdekeit illetik. Ezek a jogok és értékek ugyanis szoros kapcsolatban vannak az emberek alapvető jogait, az élet méltóságát és a különböző szintű közösségek érdekeit illetik. Ezek a jogok és értékek ugyanis szoros kapcsolatban vannak az emberek földi boldogulásával, de örök üdvösségével is.”A világi hívő életének egész értelme, abban rejlik, hogy eljusson annak a radikális keresztény újdonságnak a fölismerésére, amely a keresztségből, a hit szentségéből árad, és ezáltal kötelességeit az Istentől kapott hivatás szerint betölthesse” (Christifideles laici 10). 

(Dr. Veres András: (Szombathelyi megyéspüspök) A Katolikus Egyház és az állam kapcsolata Magyarországon Szt. István Társulat Bp. 2005. 13-15 old.)  

Elmélkedés a Család Évében

„A házasság tisztességes, és a hitvesi ágy tiszta” (Zsid 13,4) 

1./ Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító (Kr.u.+387) emléknapja az idei Család Évében alkalmat ad a házasságról való elmélkedésre. Cirill – vagy Kürillosz – 37 éven át volt Jeruzsálem püspöke, de ebből 21 évet száműzetésben töltött. Útjában állt az eretnek ariánusoknak, ezért kellett elhagynia székvárosát. Nevét katekézisei tették híressé, melyeket 350 körül tartott Jeruzsálemben, és amelyeket szimultán tolmácsoltak latin és szír nyelvre. A huszonnégy katekézist gyorsírók örökítették meg az utókor számára. Nagyböjtben tartotta a katekéziseket, hittanulók – katekumenek – részére, szombat és vasárnap kivételével minden nap. Az első 18 katekézis a jelöltek keresztségre való felkészítését szolgálta, a többit húsvét hetében tartotta a már megkeresztelteknek. Ez utóbbi – un.Müsztagógikus katekézisek – a keresztség, a bérmálás és az eukharisztia lényegét és szimbólumait magyarázta. – Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban az egyház visszatért a katekumenátus intézményéhez, vagyis a felnőtt korban keresztségre jelentkezőket a Cirill által gyakorolt katekézisben részesítik.

      Miért volt szükség a IV. században ilyen katekézisre, és miért van szükség a XXI. században hasonló hitoktatásra? Azért, mert a társadalom akkor is és most is alapvetően pogány, ráadásul sok tévtanítás terjedt el, amitől meg kellett óvni akkor is, és meg kell óvni ma is a katekumeneket, hittanulókat. Mondjunk erre példát!

  2. Érdekes módon mind a IV. sz-ban, mind a XXI. sz-ban sok támadás érte és éri a házasságot és a családot. A IV. sz-ban elterjedt eretnek tanítás – a manicheizmus – ellen számos helyen kikelt Szent Cirill. Nyilván azért, mert tényleges és közeli veszélyt jelentettek a katekumenekre. A manicheusokat ugyan Diocletianus császár kiűzte Rómából, de Észak Afrikában vígan éltek tovább. Magasrendű misztikus tudomány cégére alatt sok tehetséges fiatal embert nyertek meg (pl. az akkor még pogány fiatal Ágostont is). A manicheusoknak torz felfogásuk volt a szexuáletika terén. Szerintük a test a fajfenntartás egy gonosz isten műve, ezért jobb ágyassal élni, mint törvényes házastárssal. Jobb az élvezetvágy kielégítése csupán, mint az utódnemzés, és ha már egyáltalán valakinek nőre van szüksége, akkor legalább azt kerülje el, hogy teherbe ejtse.

      Mennyire hasonló ehhez napjaink gyakorlata, mikor elutasítják a házasságot, s helyette az ágyasságot – mai szó használattal: az élettársi viszonyt választják. Még néhány évtizede a személyi igazolványban úgy írják be a családi állapotot, hogy házas, vagy hajadon. Ma már ilyen meghatározást használnak a „celebek” és az őket követő tömegek, hogy „kapcsolatban” vagy „kapcsolat nélkül”. Abban is kísérteties hasonlóság van a IV. századdal, hogy ma is tartózkodnak a gyermeknemzéstől, de nem tartózkodnak a tisztátalanságtól, sőt fajtalankodástól sem.

      Még egy hasonlóságról kell említést tenni. Szent Cirill idejében a pogányoknál a hitnek nem volt semmiféle erkölcsi következménye. A keresztény hit viszont gyökeres életmódváltozást, azaz megtérést igényelt. Na már most a pogányságból jövő fiatalok magukkal hozták azt a gondolkodásmódot, hogy a hitnek nincs hatása az életvitelre. Igen nehéz feladat volt elfogadtatni velük, hogy a keresztény hit elfogadást erkölcsi átalakulást is kíván. Napjainkban is az a nehézség, hogy a mai pogány világból jövő fiatallal megértessük, hogy a hit nem csupán egy felszínes folklór, hanem mély átalakulást igényel.

Megtérést igényel. Az ókori pogányok a sorsra hivatkozva reménytelennek tartották az erkölcsi átalakulást. A mai pogány világban élők pedig az emberi természet megváltoztathatatlanságára hivatkozva zárják ki az erkölcsi átalakulást. A régiek azt mondták: nekem ez van megírva a sorsomban. A maiak pedig azt mondják: nekem ilyen a természetem és punktum.

     A keresztény hit elfogadása azért volt mindig nehéz, mert a kereszténység nem nyugszik bele a sorsba vagy az emberi természetbe, hanem igényli a lélek uralmát a test fölött. Ma viszont a test uralja a lelket is. Testkultusz van.

     Szent Cirill a IV. katekézisében házaséletről szól és a zsidó  levélből idéz: „a házasság tisztességes, és a hitvesi ágy tiszta”. Dicséri azokat, akik törvényes házasságban élnek és nem bujálkodásban. Dicséri azokat, akik tudják, hogy van ideje a megtartóztatásnak, akik az imádságnak szentelik magukat. Dicséri azokat, akik öltözetükkel együtt tisztán hozzák el a templomi közösségbe testüket. Dicséri azokat, akik a gyermeknemzés miatt és nem az élvezetvágy miatt kötöttek házasságot. Hogy Jeruzsálemi Szent Cirill püspöknek és egyháztanítónak ezek a gondolatai mennyire időszerűek ma is, azt nem lehet tagadni. Nem tagadni kell, de tanítani! Ahogy ő is tette!