Haza a magasban
Előadások a Szent István Társulatnál XVIII.
Mindenekelőtt szeretném megállapítani, hogy az Egyháznak van saját szociális, társadalmi, politikai és morális tanítása. Ezek alapja a kinyilatkoztatás, ezért az Egyháznak mint közösségnek s az egyénnek mint kereszténynek az Evangélium szab irányt. Megítélésem szerint erre a tanításra és értékrendre, vagyis a keresztény politizálásra, nagy szüksége van a társadalomnak. Ugyanis mindhárom jellemvonása létszükséglet az emberi közösségek számára. E tanítás mindenekelőtt perszonalista, vagyis az ember különleges értékét és minden ember egyediségét, méltóságát és egyenlőségét vallja. Ugyanakkor pluralista, vagyis számol a különböző csoportok egyidejű jelenlétével a társadalomban. Továbbá moralista, azaz értékközpontú, küzd a keresztény erkölcsi elvek érvényesítéséért, amelyek – vallásos elköteleződéstől függetlenül – minden ember javát szolgálják. Ezen értékek realizálása a társadalmi életben az evangéliumi eszmény megvalósulását jelentik. Erről a célkitűzésről a keresztény ember nem mondhat le. Ezért minden korban és minden társadalomban igényt tart arra, hogy egyénileg és csoportot képezve, tevékenyen részt vegyen a társadalom életében és igazságában (vö.: GS 73). Bizony, önkritikusan meg kell állapítani – bár lehet, hogy bizonyos politikai körök ennek egyenesen örülnek -, sok keresztény félelemből, kényelemből vagy vallásos indítékból („politizálni nem erkölcsös dolog”) elhanyagolja ilyen jellegű kötelességeit. Pedig a II. Vatikáni Zsinat nagyon határozottan nyilatkozik ebben a kérdésben is: „Az a keresztény, aki elhanyagolja földi feladatait, valójában embertársaival, sőt éppen az Istennel szemben fennálló kötelességeit hanyagolja el és így örök üdvösségét veszélyezteti” (GS 43).
A keresztény ember nem lehet közömbös a társadalmi kérdésekben. Ismernie kell szűkebb és tágabb környezete problémáit, s meg kell ismernie az Egyház társadalmi tanításait, hogy az Egyház társadalmi tanítását, hogy a társadalmi kérdésekre olyan választ tudjon adni, amely összhangban van az Evangélium tanításával. A keresztény ember számára Isten ismerete és szeretete olyan távlatokat nyit a társadalmi és politikai kérdésekről való gondolkodásban is, amelyeket a pusztán természettudományos, materialista és általános gondolkodásmód képtelen megközelíteni.
Nélkülözhetetlen tehát, hogy az Egyház egyes tagjai, de mint közösség is, megnyilatkozzon olyan kérdésekben, amelyek az emberek alapvető jogait, az élet méltóságát és a különböző szintű közösségek érdekeit illetik. Ezek a jogok és értékek ugyanis szoros kapcsolatban vannak az emberek alapvető jogait, az élet méltóságát és a különböző szintű közösségek érdekeit illetik. Ezek a jogok és értékek ugyanis szoros kapcsolatban vannak az emberek földi boldogulásával, de örök üdvösségével is.”A világi hívő életének egész értelme, abban rejlik, hogy eljusson annak a radikális keresztény újdonságnak a fölismerésére, amely a keresztségből, a hit szentségéből árad, és ezáltal kötelességeit az Istentől kapott hivatás szerint betölthesse” (Christifideles laici 10).
(Dr. Veres András: (Szombathelyi megyéspüspök) A Katolikus Egyház és az állam kapcsolata Magyarországon Szt. István Társulat Bp. 2005. 13-15 old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése