Gioconda mosolya

Általában kerülöm a Plázák világát.

Haszontalannak, ifjúságunkra káros hatásúnak tekintem.

Kivételt teszek, a Debreceni Fórum Bevásárlóközponttal, ahol már sokadik alkalommal találkozom olyan kezdeményezéssel, ami túlmutat minden profitszerzési praktikán.

A napokban itt találkoztam a zseni, Leonardo interaktív kiállításával.

Érdekes volt megfigyelnem Gioconda mosolyát, amiről így ír egy hozzáértő:

A 16. századi festmény titkát górcső alá vevő Margaret Livingstone, a Harvard Egyetem professzora előadásában abból indult ki, hogy a szemlélő a mosolyt csakis akkor érzékeli, ha korántsem a Gioconda szájára, sokkal inkább a festmény más részeire koncentrál. Abban a pillanatban, hogy tekintetünk a szájra téved, a mosoly szertefoszlik. Ennek okát abban a folyamatban kell keresni, ahogyan az emberi szem feldolgozza a vizuális információkat – állítja Livingstone professzor.
foveális, illetve perifériális látással. A foveális, azaz közvetlen látás kiválóan alkalmas a legapróbb részletek érzékelésére, ám kevéssé használható a fény-árnyék hatás beazonosítására.

“Mona Lisa mosolyának meghatározhatatlan ereje azzal magyarázható, hogy szája szinte teljes egészében fény-árnyék hatással van ábrázolva, ezért inkább a perifériás látásunkkal érzékelhető” – állítja Livingstone. Minél inkább koncentrálunk egyetlen pontra a képen, perifériás látásunknak annál kevesebb hasznát vesszük.

Livingstone professzor a következő példát hozza fel a jelenség megértésére: ha egy nyomtatott oldalon egyetlen betűre koncentráljuk tekintetünket, szinte lehetetlenné válik, hogy a szöveg többi részéből bármit is érzékeljünk. A kutatónő állítása szerint ezt a jelenséget használta ki Leonardo, amikor megalkotta a képet. A Gioconda mosolya csak akkor válik láthatóvá, ha a szemlélő tekintete a nő tekintetére vagy a kép más részeire, de nem a szájára koncentrál.

Forrás: origo

Leonardo géniusza előtt tisztelegve álljanak itt gondolatai önmagáról:

„Mivel belátom, hogy nagyon hasznos vagy kellemes anyagot már nem választhatok, mivel az előttem született emberek már minden hasznos és szükséges témát feldolgoztak, ezért úgy teszek, ahogyan az, aki szegénysége miatt utolsóként megy az éves vásárra, és ott, kiváltképp mivel másképp nem tud magáról gondoskodni, csupa olyan dolgot vásárol, amiket mások már megnéztek, de nem vettek meg, hanem csekély értékük miatt visszaraktak. Én ezekkel a megvetett és visszarakott holmikkal, oly sok kereskedő hagyatékával fogom megrakni szerény tarisznyámat. És nem a nagyvárosokba, hanem nyomorúságos falvakba megyek, ott osztom szét őket. S az általam kínált holmikért értéküknek megfelelő árat fogok szedni.”

Egyszó, mint száz, örömmel töltöttem egy délutánt a „Plázacicák” társaságában.