Romon virág

Mai blogbejegyzésem címét Reményik Sándor, 1935- ben írt verseskötetéből kölcsönöztem.Történt ugyanis, hogy elveszettnek hitt fotóimra bukkantam a „D” meghajtóm távoli szegletében.

Tizenöt évi, fáradságos, mégis boldog munkája tört elő a múltból.

Amikor Tiszadobon megvásároltuk Juliska Néni házát, még nem tudtuk, mire vállalkoztunk.

Az udvar, a kert elvadult, mintha Csipkerózsikától vettük volna át.

Szép lassan, kibontogattam avítt csomagolásából.

Amit lehetett, újjáépítettünk, a kertből, udvarból tündérkertet varázsoltam.

Szökőkút csobogott, benne tavirózsa, aranyhalak.

Nemrégiben egy hetet töltöttem Tiszadobon.

Lopva pillantottam be az udvarba.

A természet már visszavette, ami az övé.

Enyém az emléke maradt, néhány fotó.

Tudom, ezekre vetett pillantásom sebeket szakít fel, mégis megteszem, mert életem így teljes.

Álljon itt a végén:

Reményik Sándor: Ürestrónú Tündérkert című verse:

Hogy minden ajtó zárva fogadott:
Itt senki sincsen.
Innen kirepült minden lakó mára. 
A nagy fiú, a technikus vizsgára, 
A kislány tán egy sugaras sétára, 
(Ritka kicsi verőfény az övé)
S kenyérért szaladt legkisebb fiad,
A pékhez - szólt egy idegen cseléd, -
Ő mindjárt itt lesz - csak pár pillanat. 
Lassan, lassan körüljártam a házat, 
Tündérországod fakó tájait,
S mind szűkebb kört írt körültem a bánat. 
Valami vont a kertbe, hátra, le.
Akartad, láttad?
A kert teljes tavasz-pompában állott, 
Én csak most láttam minden zeg-zugát, 
Most símogattam meg minden virágot. 
Most láttam: nini, ez ezüstfenyő,
Ez tölgy, ez tiszafa, 
S a sarokban amott
Csak most láttam a régesrég ott álló, 
Almádi-kőből való oszlopot,
Ormán üreg, Madonnaképnek vágva. 
Álmaid közt maradt a Madonnája. 
S a rózsáid, "mindennapi rózsáid" 
Bimbói szinte zengve hasadoztak,
Én csak most láttam, most hallottam őket. 
Hisz azelőtt csak Téged láttalak.
Lestem a lelked nyíló rózsakelyhét, 
Sok zengő titkodat,
Pedig szent szerénységed
Inkább mutatott tölgyet, tiszafát, 
Rózsát, követ, mint búvó-magadat. 
Ha ezért tűntél el a messzeségbe, 
Ezt akartad: elérted célodat.
Ma láttam először a kertedet, 
Minden rózsát és aranybogarat. 
Üres trónú tündérországodat: -
Most már lehet.

Budapest, 1933 május