Hová tűntek a gyerekek?

Szerző: Pavel Kohout

2005 Január 27

---

A harmadik században volt egy Mani névre hallgató próféta aki a Jó és a Gonosz közötti konfliktusról prédikált. Mani véleménye szerint a materiális világ az ördög találmánya. A véleménye szerint mind a házasság mind az anyaság halálos bűn mivel minden egyes gyerek az ördög munkásságát jelképezi. Mani véleménye szerint az emberiség úgy kerülhet Isten birodalmába ha szép lassan kihal.
A történelem folyamán a manizmust gyökerestül kiirtották mivel eretnek és istentelen doktrínának tartották. De elég egy pillantás a demográfiai statisztikákra, és rögtön úgy néz ki hogy a fejlett országok lakossága tömegesen manizmusra konvertált és eltökélt szándékuk hogy kihaljanak. A legtöbb nyugati országban kevesebb gyermek születik mint amennyi ember hal meg.
Az úgy nevezett "Új Európában"^** a helyzet még nyomasztóbb. ENSZ előrejelzések szerint, köszönhetően a demográfiai trendeknek, Lettország 2050-re el fogja veszíteni a lakosságágak a 44%-át. Az észtek 52, a bolgárok 36, az ukránok 35, és az oroszok pedig 30%-os népességcsökkenést fognak elszenvedni. Ezekhez a számokhoz visznyítva az olaszok 22, a csehek 17, a lengyelek 15, és a szlovákok 8%-os lakosságcsökkenése aprópénz. Francia és Németország viszonylag kis lakosságcsökkenésen fog keresztülmenni, és az Egyesült Királyság [Nagy Britannia és Észak Írország.. -- A fordító] pedig -- köszönhetően a bevándorlásnak -- növekedni fog, még ha enyhén is.

Miért zuhannak a születési arányok?

Mind a demográfusok mind a közgazdászok már régóta törik a fejüket hogy mi lehet az oka ennek a dramatikus születési arány csökkenésnek. A válasz megkapásához több tényezőt kell figyelembe venni, és hogy még bonyolultabb legyen a probléma, ezeket a tényezőket nem legyet egyszerűen összeadni és utána megkapni az eredményt. Ennek ellenére viszonylag bátran ki lehet jelenteni hogy a felosztó-kirovó ("pay-as-you-go"^**) nyugdíj rendszer nagyon negatív hatással van a születési arányra. A Cseh Munkaügyi és Szociális Minisztérium 2004 augusztusi "A családokról szóló nemzeti elemzés" a következőket állítja:

Ha a nemzedékek közötti szolidaritás szemszögéből vizsgáljuk a helyzetet, akkor ki lehet jelenteni hogy manapság egész más okokból akarnak az emberek gyermekeket mint régebben. Köszönhetően a szociális védőhálónak valamint a nyugdíj rendszernek, a gyerekekre már nincs szükség hogy majd idős korunkra eltartsanak bennünket. Ehelyett a gyerek és a szülő közötti kapcsolat átlépett az érzelmi szférába. Ez azt jelenti hogy a szülők már nem úgy tekintenek a gyerekeikre akik majd támogatni fogják a megöregedett szülőket. Továbbá mivel a gyerek és a szülő kapcsolata már érzelmi alapokon nyugszik, ezért a gyerek le is cserélhető valami másra ami hasonló érzelmi kielégülést nyújt.

Mindenféle köntörfalazás nélkül, sőt egy kicsit cinikusan, kijelenthetjük hogy az elmúlt korokban a gyerekekre azért volt szükség hogy a szülőket támogassák idős korukban. A cseh vejminek (hely ahol a gazda öreg szülei élnek) eredete az "előfeltételre" vezethető vissza: a szülő előírta feltételeket hogy milyen körülmények között kaphatja meg a gyerek a tanyát. Ez azt jelentette hogy a szülő és a gyerek között egy közvetlen függöség volt. Továbbá azt is jelentette hogy az embereknek közvetlen gazdasági érdekük volt hogy megfelelő számú és jól táplált utódjuk legyen -- míg a mai névtelen és teljesen ember-idegen rendszerben minden aktív kenyérkereső befizet a kasszába amiből fizetik a nyugdíjasokat.
Ez a rendszer lehetővé teszi hogy rengeteg "ingyenélő (free riders)" többet vegyen ki a rendszerből mint amennyit korábban befizettek. Azok az emberek pedig akik lényegesen többet kerestek mint az átlag, pedig "büntetve" vannak mivel kevesebbet kapnak vissza mint amennyit befizettek. Ezt hívják a "szolidaritási elméletnek". Ha a születési arány szemszögéből nézzük a helyzetet, akkor ez a rendszer hátrányos mind a magas és mind az alacsony bevételű embereknek. A gazdagok így érzik hogy nem lesz szükségük a gyerekekre mikor megöregszenek, és a szegények pedig azon a véleményen vannak hogy egyszerűen nem engedhetik meg őket.
Manapság a gyerekek már nem jelentenek befektetést: helyette házikedvencek lettek - luxuscikkek. De sajnos a házikedvenc piac nagyon erős. Miközben a 80-as, de főleg a 90-es években a születési arány csökkent, a városi kutyatulajdonosok száma nagyon megugrott. Míg régebben a legtöbb kutyatulajdonos nyugdíjas volt, manapság sok fiatal pár tudatosan úgy dönt hogy a baba helyett kutyát akarnak. Ezek a képzett fiatalok arra a következtetésre jutottak (akár igazuk van akár nincs) hogy nincs elég idejük vagy pénzük a gyerekre. Helyette az állatokba fektetik be az érzelmi tartalékaikat.