Te vezess engem Betlehemi Csillag!

Talán a téli szürkeségből fakad, talán életem barátságtalanná fordulása teszi, gyakran érzem mostanában, hogy kirúgták hónom alól a mankót, amely tartást adott számomra. Nem engedem át magam a karácsonyi depressziónak. Bódás János versét veszem elő: Bódás János: BETLEHEMI CSILLAG Vak a világ, ha "látója" is mind vak. Gyógyító égi fénnyel ragyogj szemünkbe, betlehemi csillag! A boldogsághoz széles utak hívnak, mégis eltévedünk. Te vezess minket, betlehemi csillag! Milliók halnak, szenvednek és sírnak, lehet-e még vigasz? Mutasd meg, hol van, betlehemi csillag! Iszonyú torka ránk ásít a sírnak: eddig ... és nincs tovább? ... Mutass túl rajta, betlehemi csillag! Véres a Föld, s dúlt. Árja nő a kínnak. Egy békésebb jövőbe vond a világot, betlehemi csillag! Tegyék a fegyvert lábhoz, akik vívnak, s a mosolygó Kisdedhez indítsd el őket, betlehemi csillag!