Jánosnak szeretettel!

Hűvös novemberi napon találkoztam utoljára Jánossal, a sámsonkerti koldussal. Ült az élelmiszer áruház bejárata előtt, minden ízében reszketett. Sapkáját nyújtotta felém, sárga szemét rám emelte. Mi újság van Veled? Kérdeztem? Napok óta nem tudok enni, mondta szomorúan. Minden visszajön. Orvoshoz kellene menned! Mondtam atyáskodva. Már elkészítettem Neked a meleg kabátot, legközelebb elhozom. Pénzt most nem tudok adni, mert nekem sincs, oda ülhetnék melléd. Nem számít, az a fontos, hogy ne menjünk el szó nélkül egymás mellett! Kezét nyújtotta felém. Megfogtam, de legszívesebben férfiasan magamhoz öleltem volna. János a koldus bölcsebb volt, mint sokunk a világban. Talán már egy boldogabb, Örök Hazából figyel Rám. Szeretettel gondolok Rád és minden sorstársadra János Barátom!