Szeptembertől ferences klub indul Debrecenben

"Az én parancsom az, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretet senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." Jézus szavai János evangéliuma 15. fejezetének 12-13. versében. Jézus adott erre példát nekünk a legkiválóbb formában, hiszen mindannyiunkért életét áldozta. Ugyanennek a szeretetnek a vértanúja P. Kiss László Szaléz római katolikus ferences szerzetes és az a közel 50 fiatal, akiket 1946-ben elhurcoltak Gyöngyösről és környékéről. Életüket és vérüket áldozták azok, akiket kivégeztek 1946 őszén, de azok is akik hosszú éveket töltöttek el a GULAG-on, s ott haltak meg. Vagy ugyan hazatértek, de még azóta is állandó zaklatásnak vannak kitéve egy gyászos diktatúra kiépítésének következtében. P. Kiss Szaléz atya, a boldoggá avatását váró ferences vértanúk egyike 1942- 44 között volt debreceni Ferences házfőnök, plébános. Pater Kovács Kristóf 1942- 43 között szolgált Debrecenben. A két eszten

dő alatt bevéste emlékét a debreceni emberek szívébe. Akik a vészterhes XX. Század közepén a Bibliát forgatva a Jelenések Könyvét olvasták, annál a résznél, hogy: … más jel is feltűnt az égen: Íme egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje volt és tíz szarva és hét fején hét korona, könnyen asszociálhattak Sztálinra és birodalmára. Miközben az országban a megszálló hadsereg gyakorolta a tényleges hatalmat, a Magyar Kommunista Párt offenzívát indított a kizárólagos politikai hatalom megszerzéséért. A célkeresztben az első számú ellenség: Az egyház és az általa képviselt istenhit állt. Ezekben a vészterhes időkben a ferencesek- akiket országszerte csak barátoknak hívott a nép, éppúgy, mint a korábbi századok megpróbáltatásai idején, az elnyomottak támaszai voltak. Ha kellett, erősítették a lelket, ha kellett, hamis papírokat szereztek az üldözötteknek a túléléshez. Nem csoda tehát, hogy az emberek bizalma, szeretete övezte őket. Ennek a szellemiségnek áldozva várunk sorainkba 14 év feletti fiatalokat, illetve lélekben fiatalokat Debreceni Ferences Ifjúsági Klubunkba. Kiss Szaléz Baráti Köre ferences klubunk szeptembertől, minden héten este héttől indul a Szent Anna Közösségi Házban. Címe: Debrecen, Varga utca 17. sz.Célja: Legyen olyan hely, ahol a fiatalok találkozhatnak, barátokra, ismerősökre lelnek, eszmét cserélnek az élet nagy kérdéseiről, előadást hallgatnak, növekedhetnek hitben, ferencességben, bölcsességben. FerencesVilági Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége Jelentkezni lehet Áncsán Józsefnél. E- mail: anjouzsi@gmail.com, vagy telefonon: 06/205190228

Hét ferences vértanú

Imakilenced kezdődik a hét ferences vértanú, Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael boldoggáavatásáért. A helyszínek és az időpontok kapcsolódnak az 1944 és 1954 között mártíromságot szenvedett szerzetesek életútjához. Az első alkalom és helyszín április 3., Gyékényes. E nyugat-dunántúli település Szent József-templomában minden évben április első vasárnapján a 9 órás szentmise keretében emlékeznek meg az 1945. április elején, húsvétvasárnap vértanúságot szenvedett két atyáról, Hajnal Zénó nagyatádi ferences házfőnökről és Martincsevics Pál helybeli plébánosról. P. Hajnal Zénó korábban az amerikai magyarok lelkipásztora volt. Nagyatádi házfőnökként, miután már nem tudta megvédeni a templom kriptájába menekülteket, 1944. december 31-én Gyékényes községbe telepedett át a városban lakók egy csoportjával. Húsvétvasárnap a bolgár felderítő csapatok kiürítették a falunak azt a részét, ahol P. Zénó Martincsevics Pál plébánossal meghúzódott. A menetelés előtt környezetük kérte őket, cseréljék a habitust és a reverendát civil ruhára, nehogy emiatt bajuk essen. Ők azonban erre nem voltak hajlandók, mert, mint mondták: „Látniuk kell a híveknek, hogy papok is vannak velük, ha veszély esetén gyónni szeretnének”. Egy vöröskatona, mikor a falu határában meglátta a két papot, kiszólította őket a tömegből és agyonlőtte őket. Gyékényesen ekkor csak kettőjüket végezték ki. A gyékényesi szentmisén idén először imádkozzák el a boldoggáavatás hivatalos, tavaly év végén jóváhagyott imádságát: Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát. Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké. Az imakilenced április 28-án, Gyöngyösön, az alsóvárosi ferences templomban folytatódik (18.30-kor). 1946-ban ugyanis e napon tartóztatták le Kiss Szalézt, a kiváló hitszónokot, sajtóapostolt és a gyöngyösi keresztény ifjúság lelkipásztorát, akit a szovjet hadbíróság halálra ítélt, majd kivégezték. A harmadik állomás Hatvan. Ott a szerzetesek elhurcolásának emléknapján, június 19-én a 9 órás szentmisén emlékeznek a szovjet lágerben elhunyt Lukács Pelbártra és vértanú társaira. A budai ferences templomban szeptember 15-én a 18 órai szentmisét szentelik a boldoggáavatás ügyének, a második világháború utolsó időszakában ugyanis itt volt plébános Kriszten Rafael, aki az üldözöttek és az éhezők gondviselője volt. Őt 1951-ben életfogytiglanra ítélték. Egy évvel később börtönben halt meg. Az imakilenced ötödik állomása szeptember 18-án (10 órakor) Nagyatád, ahol Hajnal Zénó ferences gvardián sokakat bújtatott az ostrom alatt. Többek között a később a ferences rendbe lépő, majd esztergomi érseki rangra emelkedő Paskai Lászlót és testvérét is, akik leventék voltak, az SS-be sorozás elől menekültek, és a ferences házfőnöknél húzták meg magukat a legnehezebb napokban. A hatodik és hetedik állomások „főszereplői” Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf. November 3-án 18 órakor az újvidéki ferences templomban, november 27-én 13 órakor pedig a budapesti Szent István-bazilikában mondanak szentmisét a boldoggáavatásukért. Az kilenced nyolcadik állomása december 10-én 14 órakor a soporonkőhidai börtön, ugyanis 1946-ban itt és e napon végezték ki Kiss Szalézt. A ferences vértanúk boldoggáavatásáért meghirdetett sorozat egyik eseményének helyszíne a pasaréti ferences templom lesz, ahol letartóztatása előtt házfőnök volt Károlyi Bernát atya, a híres kínai misszionárius, aki az ostrom idején és a háború utáni időszakban kecskeméti házfőnökként az üldözöttek és a menekültek őrangyala volt. Az esemény időpontját akkor határozzák meg, amikor a boldoggáavatási per egyházmegyei szintű megindításához megérkezik a szentszéki engedély. A boldoggá avatási eljárás végéhez közeledik. Közösségünk dicső hagyományának tekintiP. Kiss Szaléz és P. Kovács Kristóf szellemi hagyatékát, hiszen mindketten szolgáltak a Debreceni Ferences Rendházban.

Adoratio

Hálaadás. Ezt a címet adtam legutóbbi fényképalbumomnak. Hiszen, amióta rátaláltam Istenem segítő kezére, erről szól az életem. Fáradhatatlanul munkálkodom, hogy viszonozzam végtelen jóságát, szeretetét. Nemrégiben keserű, felháborodott levelet kaptam kecskeméti ferences nővéremtől. Hírül adta, hogy a városban Pokol Klub nyitását tervezik a város fiataljainak. Imára hívott. Csatlakoztam, de továbbléptem ennél. Imáink fontosak, ám nem az egyetlen eszközök a világ jobbításában. Debrecenben sem jobb a helyzet. Fiataljaink számára sem lehet választási alternatíva a pokol. Közösségünkkel elhatároztuk, hogy Kiss Szaléz Baráti Köre néven ferences klubot hívunk életre nem csak ferenceseknek. Mert úgy gondolom, hogy a fullasztó forróság ellen védekezhetem úgy, hogy beleállok egy pocsolyába, de belevethetem magam egy hűs folyó habjaiba. Mi az utóbbit választottuk, hogy jobb legyen a világ!

Magyar Te Deum

Téged, Isten, dicsérünk, téged Úrnak ismérünk, Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel. Téged, minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok, Egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy! Nagyságoddal telve ég, föld, dicsőséged mindent bétölt. Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy proféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte, szentegyházad ezerszerte. Ó, Atyánk, téged, s mérhetetlen nagy fölséged, S azt, ki hozzánk tőled jött le, Atya igaz Egyszülöttje, És áldjuk veled vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten egyszülöttje, király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad, mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő. Téged azért , Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk! Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged! Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald! Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped. Bűntől e nap őrizz minket, és bocsásd meg vétkeinket! Irgalmazz, Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas! Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk. Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!

Hűsítő gondolatok Debrecenben

Odakinn tombol a nyár, pedagógusaink, diákjaink megérdemelt vakációjukat töltik. Az igazi tanító nem tétlenkedik, készül az új tanévre. Magam is ezt teszem. Imára hívó levelet kapok: Kedves Testvérek!, a Pokol Clubot, melynek céljára a volt városi uszodát alakították át. A falak fe Imát kérek Tőletek egy -nem csupán bennünket, ferenceseket érintő - probléma miatt: A hétvégen, június 15-én, azaz Jézus Szíve ünnepén szándékoznak megnyitni városunkban egy új ifjúsági szórakozóhelyet ketére festve, a pokol lángoló, vörös tüze és vonagló emberi alakok…kb. ez a falfestmény. Az épület előtt feketére festett, a pokol tüzeivel díszített, temészetesen "cégjelzéssel" ellátott autóbusz várakozik a látogatók szállítására. Ma este több imacsoport összefogásával 7 napon át tartó rózsfűzér imaláncot indítottunk a helyszín körül, valamint próbálunk mindent megmozgatni az Önkormányzatnál a klub működtetésének beszüntetése érdekében. Elgondolkodtató. úgy, hogy beállunk egy zavaros pocsolyába, vagy belevetjük magunkat a hűsítő folyó Debreceni ferences közösségünk az dolog, ami követésre méltó ima mellett továbblép. A boldoggá avatására váró hét ferences vértanú áldozata megköveteli tőlünk, hogya problémát látva, tegyen az ifjúságért. Mert a hőhullám ellen védekezhetünk ba. Mi ezt tesszük, amikor Kiss Szaléz Baráti Köre néven ferences ifjúsági klub létrehozásán munkálkodunk. Hiszen a szentek életének másolása az egyetlen követésre méltó cselekedet.

Ima hét ferences vértanú boldoggá avatásáért

Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát. Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen.

Egy parázsló szempár

A minap ferences Testvéremmel hozott össze a sors. Amikor csillogó szemeibe néztem, azonnal tudtam, hogy segítőtársra leltem. Nem kellett magyarázkodnom, hiszen azonos hullámhosszon voltunk. Amikor tükörbe nézek, azt a parázsló szempárt látom, ami úgy ragyog, mintha Isten lebegne előtte. Erről ismerszik meg egy ferences.

Dr. Diósi Dávid: A Szent Antal napi liliomszentelés és gyermekáldás eredete

Páduai Szent Antal († 1231.06.13.) a 13. század szentje. Ez a század sok híres szentet adott: Szent Domokos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc, Szent Bonaventúra, Assisi Szent Klára, Szent Erzsébet, Árpádházi Szent Margit stb. Szent Antal talán a katolikus egyház legkedveltebb szentje. Aligha létezik templom neki szentelt oltár, ill. őt ábrázoló szobor vagy kép nélkül. Tisztelete igen közel áll a nem csupán a katolikus hívek szívéhez. Joggal nevezhetnénk őt „ökumenikus" szentnek is, hisz, habár a keleti egyházszakadás után élt, tehát szigorú értelemben véve nem közös szent, az ortodox hívők közül is sokan imádkoznak hozzá, kérik segítségét, pártfogását az élet legkülönbözőbb bajaiban, veszélyeiben és megpróbáltatásaiban. Amint a szombatot Szűz Máriának, a pénteket Jézus Szentséges Szívének, a csütörtököt az Oltáriszentségnek (ill. helyenként Casciai Szent Ritának), a szerdát Szent Józsefnek, úgy a keddet Szent Antal tiszteletére szokás szentelni. Ez a régi, tulajdonképpen Szent Antal tiszteletével egyidős szokás, amely onnan vette eredetét, hogy a szentet e napon temették el (halála napja, 1231. június 13-án, péntekre esett) és a hagyomány szerint e napon legtöbbször dicsőítette őt Isten különféle csodákkal. Több (főleg ferences) templomban évszázados szokás a Szent Antal napi (június 13) liliomszentelés és a gyermekek megáldása. A liliomszentelés valójában páduai eredetű. A plébániák 13-13 elsőáldozó gyereket küldenek a Szent Antal bazilikába, ahol ünnepélyesen kiosztják közöttük a megáldott liliomokat, s így vesznek részt a körmeneten, melyen a neves szent ereklyéit viszik. A liliom, amelynek nemessége a rózsáéval vetekedik, a keresztény művészetben a tisztaság, az ártatlanság és a szüzesség jelképe; az Úr Jézus Krisztus pedig a mezők liliomára utalva hirdette meg nekünk a gondviselésbe vetett gyermeki bizalom evangéliumát (örömhírét). Az elmondottakat figyelembe véve tehát elmondhatjuk, hogy amikor az Egyház Szent Antal napján liliomokat szentel egyrészt Szent Antal érdemeit szem előtt tartva Isten kegyelmet osztogató erejét dicséri, másrészt felhívja a felnőtt hívek figyelmét a Teremtőbe vetett gyermeki bizalom fontosságára, a gyermekeket ugyanakkor pedig arra buzdítsa, hogy a fehér liliomokhoz híven őrizzék meg lelkük makula fehérségét, tündöklő tisztaságát. A liliomokon kívül természetesen (rendkívül drága virág) más fehér virágokat is szokás megáldani. A gyermekek megáldása Szent Antal napján nagyon helyesen kapcsolódik a liliomok megáldásához. A liliom ugyanis – amint előbb említettem ‑ a (gyermeki) ártatlanság szimbólumai. Szent Antal nagyon közel áll a gyerekekhez. Erről a tényről tanúskodnak a közismert Szent Antal képek, ill. szobrok is, amelyeken közkedvelt szentünket állandó jelleggel a kisded Jézussal ábrázolnak. Szent Antal életét nagyban meghatározta a kisded Jézushoz fűződő mély szeretete. Egyik karácsonyi prédikációjában szentünk ezt a következőképen indokolta meg: „Isten értünk gyermek lett. Sok oka lehet annak, hogy Krisztus gyermeknek nevezzük, ezekből csak egyet akarok említeni. Tettetek-e már valaha is egy rosszat egy gyermeknek, ütöttetek-e már meg egyet is? Ha azonban ezek után egy virágot, egy rózsát, vagy egy számára kedves dolgot ajándékoztok neki, azonnal elfelejti a rosszat, amelyet vele tettetek; elmúlik haragja és nyakatokba ugrik. Ugyanígy Krisztus is: ha ugyan gyarlóságaitokkal meg is bántjátok őt, amint neki ajándékozzátok könnyeitekkel együtt a bűnbánat rózsáját, tüstént elfelejti, hogy megsértettétek őt, hozzátok fut, karjaiba vesz és megcsókol..." Szent Antal számára nagyon fontos volt kihangsúlyozni, hogy Krisztus földi életében felnőtté válása ellenére megőrizte szívében a gyerekekre jellemző alázatot, vagyis haláláig „Gyermek-Isten" maradt. Órákon át képes volt Jézussal imában és elmélkedésekben eltársalogni, sőt még a munka mellett is Vele foglalkoztak gondolatai. Érdekes az biográfiai vonatkozású adat is, hogy amikor 1231. június 13-án Szent Antal egy női kolostorban a Szűz Mária nevével ajkain csöndesen elszenderült és a zárdai nővérek, míg holttét ravatalra helyezhették és őrségről gondoskodhattak, halálát titokban akarták tartani; ártatlan, apró gyermekek, akik Szent Antalt alig ismerhették, futották be alkonyatkor Pádua utcáit és hirdették: „Meghalt a Szent! Nincs többé Antal!" A gyermeklélek tehát különösen közel állt Szent Antal lelkületéhez és Istenképéhez. Ezért szeretettel segít rajtuk, csodával is. Ajánljuk ezért bizalommal gyermekeink életét, jövőjét Szent Antal hathatós oltalmába, pártfogásába. Ennek legkézzelfoghatóbb módja, ha családjaik ifjú tagjait a hagyományos Szent Antal áldásban részesítjük. Diósi Dávid

Jelnyelvújítás

Az emberek közötti kommunikációnak számtalan formája létezik. Ezek sorában a beszéd a legfontosabb, de nem az egyetlen. Gondoljunk csak a testbeszédre. Isten, csak kevesekkel beszél. Jelekkel, jelzésekkel közöl velünk fontos dolgokat. Értünk- e ezen a jelnyelven? Weisz Fanni, siket fotomodell nevét, történetét egy ország ismerhette meg Vujity Tvrtko jóvoltából. Mára már az esélyegyenlőségért küzdő, fogyatékkal élő emberek emblematikus alakja lett. Barátai egyre többen tartják fontosnak megtanulni a jelnyelvet. Vajon nekünk nem lenne- e fontos megtanulnunk Mennyei Atyánk nyelvét. Meglátni egy színpompában tündöklő virágban szeretetét, jóságát. Jóízűen elfogyasztott ételünkben észre venni gondoskodását. Vagy felfigyelni a madarak énekében hozzánk intézett szerelmes üzenetére. Csaba Testvér azt mondja: „Hiába ülök ábrándosan a Balaton közepén egy hajóban, és várom, hogy a szél majd partra repít, ha nem tartom készenlétben a vitorlát, hogy afuvallat belekapaszkodhasson, nekifeszüljön, és vágyaim felé repítsen.”

Ferenczes István: Csíksomlyói naphimnusz

Mindenható Isten, fölséges Atyánk, Téged dicsér minden és téged áld. Szívünkből száll minden ének, Könyörgés, hála, dicséret Hozzád kiált. Nevedet sem vagyunk méltó kimondani, Előtted csak dadogva tudunk szólani, Csíksomlyón a por is áldott, Fölmagasztalt alkotásod Ki mondja ki… Aranyban ragyog Urunk és Apánk a Nap, Keletről nyugatra jár, rajtunk áthalad, Őbenne lakik Máriánk, Ő lett a hazánk, pátriánk, Tenger s a part. Ringat, altat, eljátszik velünk Földanyánk, Téged dicsér mikor ver s amikor megáld, Mikor gyümölcs ragyog a fán, Amikor elhull a virág S hó hull reánk. Téged dicsér, a téli égről ránk ragyog, Szerelmünk hívogat, asszonyunk a Hold, Feléd emeli arcunkat, A szegénynek utat mutat És csillagot… Ahol az a csillag ragyog, ott él Öcsénk A Szél, bárányfelhőt terelve száll fölénk, Áldott légy Uram érte is, Rosszaság semmi benne nincs… Öleld körénk. Madonna-kékben tengerárnyi hó pihét, Adtál nekünk sok Húgocskát, csillag-csibét, Tejutat, göncölt, ragyogást, Mint szelíd őznek álmodást S békés ébredést. Téged áld Uram a Víz, a mi szép Nénénk, Tóból, tiszta forrásból tükröt tart elénk Végestől a végtelenig, Ő visz a kéklő tengerig Kegyelmedért. Kőkertünkben Téged áld a szomorú fűz, Ha este jön, árnya alatt Bátyánk a Tűz Lobogtatja igazságát, Megmelegíti az árvát, Félelmet űz. Erdőink alatt medve, farkas, róka jár, Kezünkre száll pitypang és cinege madár, Gyopár, sólyom, tücsök, kökény, Téged áld minden teremtmény, Tégedet vár. Ki másoknak megbocsát Téged dicsér, Téged áld mind, ki tűri a szenvedést, A legjobban azt szereted, Ki életen át szenvedett Szerelmedért. Laudato si mi singore, áldott légy, Ha jön a jó halál, ha eljön majd a vég. Boldogok kik Benned múlnak,

Trianonra emlékeztünk

Andróczky Lászlóné Etelka ADÓSUNK EURÓPA! Volt egyszer egy ország, ahol együtt élt a magyar, A Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idõk folyamán ráéheztek mások, Széjjeldarabolták Nagymagyarországot. Ki akarta? - Ma élõk tehetünk mi róla? Felelõs mindezért a vén Európa! Széttépték országunk' és sok millió szívet, Kisebbség nemzetünk öt országban így lett. Ki kérdez meg minket: jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni? Trianont sínyli hat ország magyarja, Köztük nem sok akad, aki így akarta. Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja, Lakossága magát ősmagyarnak vallja. Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence, Ontotta a magyart az áldott Verecke. Ezeréves múltat biztosított nekünk, S mi erre a múltra mindig büszkék leszünk. De megjelent Trianon és sorsokkal játszva, Csodás országunkat darabokra vágta. Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke, Ez a magyarságnak mindenkorra lecke. De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz, Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz! És így van ma Bánát, Baranya és Bácska Kilencven év óta lenn Jugoszláviába'. Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék, Nagymagyarországot ekképpen tépték szét. És Szlovákiában még elvárnák e néptől: váljon meg örökre a múlt emlékétől. A szlovák a magyartól - fájdalom - irigyli, ha Felvidéket mond öt még az is sérti. Az erdélyieknek sem fényes a sorsa, Értük is felelős marad, - Európa! Ök azok, kiket a sors kevésbé kényeztet, de annál gazdagabban. szeretnek, éreznek. Ott vasvillákkal, bottal erőltetnék rájuk, Hogy a magyarokból legyenek románok. Ebből kifolyólag békétlenség zajlik, De az igaz magyar, soha meg nem hajlik! Így nem csak minket sújt a trianoni átok, Kik bennünket tipornak, azokra is szállott. Számukra sem hozhat eszményi boldogságot, Míg más, üldözöttként éli a világot. Ausztriában sem mindenkinek mindegy, Ha jól megy is sora mégsem cserél szívet. Van, ki nem feledi honnan jön, hova tart, Nem hagyja kiölni magából a magyart! Nézem így sorjában' mi maradt még hátra? Sok-sok széjjelűzött magyar a világba. Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek, Mert születésemtõl e vidéken élek. Ennek a porában játszottam mint gyerek, Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek! Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj, Más nemzeteknek az ne legyen óhaj. Erről a síkságról látni a végtelent, Ez tár fel számunkra múltat, jövőt, jelent. Itt van a Kárpátok lánca a szívben bent; Ej, ha érezhetnék: nekünk ez mit jelent... A magyar nem kér mást, nem a régi földet, Egy, amit nem ad fel, hogy értsék végre őket! Lássa be a világ a békétlenség okát: E nép azért harcol, ne vegyék el jogát! Ne legyen a magyar mások keze-lába, Ne, legyen alattvaló a saját hazájába'. Beszélhesse nyelvét úgy, ahogy tanulta, Hisz' ö tekinthet vissza a leggazdagabb múltra. Sokaknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk, De - ÉL AZ IGAZSÁG - akárhogy titkolják Együvé tartozunk, de büntetnek azóta... E kilenc évtizedért a vádlott Európa!

Trianonra emlékeztünk

De megjelent Trianon és sorsokkal játszva, Csodás országunkat darabokra vágta. Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke, Ez a magyarságnak mindenkorra lecke. De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz, Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz! És így van ma Bánát, Baranya és Bácska Kilencven év óta lenn Jugoszláviába'. Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék, Nagymagyarországot ekképpen tépték szét. És Szlovákiában még elvárnák e néptől: váljon meg örökre a múlt emlékétől. A szlovák a magyartól - fájdalom - irigyli, ha Felvidéket mond öt még az is sérti. Az erdélyieknek sem fényes a sorsa, Értük is felelős marad, - Európa! Ök azok, kiket a sors kevésbé kényeztet, de annál gazdagabban. szeretnek, éreznek. Ott vasvillákkal, bottal erőltetnék rájuk, Hogy a magyarokból legyenek románok. Ebből kifolyólag békétlenség zajlik, De az igaz magyar, soha meg nem hajlik! Így nem csak minket sújt a trianoni átok, Kik bennünket tipornak, azokra is szállott. Számukra sem hozhat eszményi boldogságot, Míg más, üldözöttként éli a világot. Ausztriában sem mindenkinek mindegy, Ha jól megy is sora mégsem cserél szívet. Van, ki nem feledi honnan jön, hova tart, Nem hagyja kiölni magából a magyart! Nézem így sorjában' mi maradt még hátra? Sok-sok széjjelűzött magyar a világba. Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek, Mert születésemtõl e vidéken élek. Ennek a porában játszottam mint gyerek, Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek! Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj, Más nemzeteknek az ne legyen óhaj. Erről a síkságról látni a végtelent, Ez tár fel számunkra múltat, jövőt, jelent. Itt van a Kárpátok lánca a szívben bent; Ej, ha érezhetnék: nekünk ez mit jelent... A magyar nem kér mást, nem a régi földet, Egy, amit nem ad fel, hogy értsék végre őket! Lássa be a világ a békétlenség okát: E nép azért harcol, ne vegyék el jogát! Ne legyen a magyar mások keze-lába, Ne, legyen alattvaló a saját hazájába'. Beszélhesse nyelvét úgy, ahogy tanulta, Hisz' ö tekinthet vissza a leggazdagabb múltra. Sokaknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk, De - ÉL AZ IGAZSÁG - akárhogy titkolják Együvé tartozunk, de büntetnek azóta... E kilenc évtizedért a vádlott Európa!

Böjte Csaba ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben

A Szentlélek Úristen jósága és szeretete a mi vigasztalónk. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és elnöke a polgári napilapban (5.o.) elmondta: „Pünkösd előtt az apostolok látták Jézust, tapintották testét, beszéltek és ettek vele, meggyőződhettek róla, hogy bár meghalt, de dicsőséges testében mégis közéjük jött, látták, ahogy felment a mennybe, mégsem volt bátorságuk, hogy megvallják az emberek előtt. A Szentlélek adott nekik erőt, bölcsességet, lendületet, bátorságot, hogy hirdessék az evangéliumot, Krisztus örömhírét. Bár egyetlen nyelven beszéltek, szavaikat mégis megértette a Jeruzsálemben összegyűlt számtalan nemzetiségű nép. Szavaik hatására több százan megkeresztelkedtek, életüket megváltoztatták. Erre a maguk erejéből képtelenek lettek volna. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus tehát a mi igazi vigasztalónk és az is marad… Az első pünkösd napján az apostolokban elsősorban az öröm, a jókedv, az életerő fakadt és bontakozott ki. Azt gondolom, hogy nekünk is ezt kellene tennünk. Le kell hulljon a szemünkről a hályog, és rá kell döbbenjünk arra, hogy a Kárpát-medencében nekünk, magyaroknak ilyen jó dolgunk az elmúlt ezer évben soha nem volt.” Csaba testvér szerint Isten „pontosan tudja, hogy teremtő munkája még nem ért célba, ami azt jelenti, hogy a világot mindig egy kicsit újra kell teremtenie. Az Isten tehát velünk van a világ újrateremtésében. Nem szabad tehát elkeserednünk, időről időre meg kell újulnunk. Gondoljunk csak arra, hogy a Szentlélek Úristen sem keseredett el, amikor kétezer évvel ezelőtt az emberek adták-vették, öldösték egymást, folyamatosan háborúk voltak. Jézus örömmel élt harminc éven át csendes, egyszerű életet Názáretben, és utána is bizalommal nézett a holnap felé, mindig optimista volt. Még a kereszten is azt mondja: ’Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!’ A Szentlélek Úristen szeretete és jósága a mai világunkra is kiterjed, amely ma is a remény és a vigasztalás Istene.” A dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője azt is elmondta: „Eddig csaknem ötezer gyermek került alapítványunk gondozásába, közülük 2300 most is nálunk nevelkedik. Oktató- és nevelőmunkánk során mindent megteszünk annak érdekében, hogy a nálunk lévő fiatalok sikeres érettségi vizsgát tegyenek, és tisztességes, becsületes, művelt keresztény ember váljon belőlük. Így engedjük ki őket a nagybetűs Életbe. Ezt én az életbe ágyazásnak nevezem. Hiszen legalább olyan fontos az, hogy miután tőlünk elkerülnek, megmaradjanak ugyanilyen tisztességes, becsületes, munkavégző keresztény embernek. Létfontosságú, hogy családot tudjanak alapítani, a családi életet meg tudják tölteni boldogsággal, szeretettel és az élet egyéb terültén is boldogulni tudjanak. Én azt szeretném, ha képletesen szólva minél több fiam, leányom, menyem, vejem, unokám lenne, akik tőlünk indultak, itt nevelkedtek, oktattuk őket, és évek múltán visszatérve hozzánk, boldogan meséljék, hogy érvényesültek az életben. Számunkra nagyon fontos, hogy értelmesen sáfárkodjanak azzal az útravalóval, amit mi adtunk nekik. Ez ugyanis a bizonyítéka annak, hogy munkánk nem volt hiábavaló.” Magyar Kurír

Szentháromság Vasárnapján

Útnak indultunk íKrisztusért. Szent Ferenc maga is zarándok volt. Életrajzaiból tudunk szentföldi zarándokútjáról, illetve az itáliai Garganón fekvő Monte San Angelóra tett utazásáról. Életének és lelkiségének fontos állomásai ezek, hiszen a ferences spiritualitás, amelyet úgyfoglalhatunk össze, hogy a” szegény és megfeszített Krisztus követése közösségben”, nagyon is rokonítható a zarándok lelkiséggel. Azzal a lelki hozzáállással, amelynek alapja a megszokottból való kilépés, a kényelmetlenségek, az egyszerűbb körülmények vállalása és az útnak indulás Krisztus miatt. Szentháromság Vasárnapján debreceni ferencesekkel keltem útra Szilágynagyfaluba Mária kútjához, a Szentháromság Hegyen emelt Egység keresztjéhez. Magammal vittem közösségünk kéréseit, hogy erdélyi magyar és román testvéreinkkel együtt imádkozzam teljesüléséért. Csilik János Atya és a nagyfalui engesztelő közösség csodákat visz véghez. A zarándokok arcán öröm és boldogság tükröződött. A karizmatikus énekek éneklése még a kívülállókat is megérinti. A jóság, a szeretet ragadós. Csilik Atya prédikációjában pappá szentelésének harmincadik évfordulójáról szólt. Közös imára hívott bennünket az újonnan felszentelt fiatal papokért. Imádkozom, hogy az Ő példája követőkre találjon, hogy papjaink megszólalásakor ne azt érezzem, savanyú uborkába harapott, mert a fiatalok ettől elriadnak. Sugározzanak békét, boldogságot, magával ragadó, követésre méltó személyiséget.