Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, szentséges Úr, mindenható Atyánk, örök Isten: mert a Boldogságos Szűz Máriát ma testestől fölvetted a mennybe. Ezzel ő lett az egyház megdicsőülésének kezdete és példaképe, zarándok népednek pedig vigasztalása és reménye. Méltán kímélted meg őt a sír enyészetétől, hiszen szeplőtelen szüzességében ő hozta világra emberré lett fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Fölségedet általa dicsőítik az angyalok, imádják az uralkodó szellemek, félik a hatalmasságok; boldog ujjongással téged ünnepelnek az összes égi szellemek és a boldog szeráfok. Fogadd el, kérünk, az övékkel együtt a mi szavunkat is, midőn alázatos dicsőítéssel énekeljük: Szent vagy, szent vagy, szent vagy…
Nagyboldogasszony ünnepének prefációja
Ünnepi gondolatok
(Korunk egyik legtágasabb agoráján, az interneten érkezett, ott olvasható mondatok-vallomások)
Közeledik augusztus 15., Nagyboldogasszony napja. Az a nap, amikor első királyunk, István, halálát érezvén, országát és népét Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Micsoda gondolat volt ez! Méltó egy szent királyhoz, akit haldokolva is egyetlen érzés tölt el: gondoskodni, anyát adni egy országnak, egy népnek, melyet ő már képtelen tovább irányítani. És milyen anyát keresett nekünk, elárvult magyaroknak? A legjobbat, a legszeretőbbet, a legtöbbet értünk tenni tudót: Nagyasszonyt, akit tisztelünk; Boldogasszonyt, Isten anyját. Van-e még nép, amely ilyen királynővel dicsekedhet? És van-e még nép, amely évszázadok óta így rászorulna egy égi oltalmazóra?
Bartal Klári, Norrköping
Asszony. Boldog asszony. Nagyboldogasszony. Az asszony, aki boldog. Aki boldog, mert kiteljesedett, mert méltó volt viselni magán az isteni arcot. Viselni a szenvedő lelket és az örömet. Megtalálni a megnyugvás ösvényét, elfogadni az emberi élet útvesztőiben a teremtés pillanatában rámért utat. És annak végén isteni koronát mutat fel nekünk, mely azt a keskeny utat világítja meg, mely értünk van, melyen nekünk kell megtalálnunk életünk értelmét és felfedeznünk tartalmát.
Bács Béla János, Csíkszereda
Mit jelent nekem Nagyboldogasszony? Nagyboldogasszony ünnepe számomra az Isten- és megtestesült Igéje szolgálatában eltöltött élet jutalmát jelenti – volt az első gondolatom, választ keresve a feltett kérdésre. Mindazonáltal, magamra és keresztény embertestvéreimre tekintve, másik nézőpont kínálkozik. Arra gondolok, hogy Mária nyilván nem a jutalom reménye vagy a büntetéstől való félelem okán lett az „Úr szolgálóleánya". Egyszerűen Isten iránti szeretete „sürgette" ezt az Isten- és emberszerető-szolgáló életformát. Mi hajlunk arra, hogy ezt az aspektust figyelmen kívül hagyjuk. Ezért aztán – természetünknek megfelelelően – gyakran vagy a jutalom reményében cselekszünk (ez amúgy kapzsiságot eredményez), vagy pedig a büntetéstől való félelem irányítja kapcsolatainkat-tetteinket Istennel-emberrel kapcsolatban. A Boldogasszony nagysága számomra abban áll, hogy valami szépet akart Istenért tenni: csak úgy, szeretetből. Azért nagy, mert nagyot mert álmodni, és nem ijedt meg akkor sem, amikor az álom az Isten tervével egybecsengve megvalósulni kezdett (angyali üdvözlet). Ugyanis ha valaki feladja az álmát, az megszüntet ezzel egy tenyérnyi – Isten elgondolása szerinti – jelent is.
Balla Árpád
Augusztus elsején a szentmise alatt, amint a Szűzanyát szemléltem a csíksomlyói kegytemplomban, arra gondoltam, hogy a Szűzanyának nem kellett meghalni, őt testben, lélekben a mennybe vitte szent fia. Olyan óriási titok ez, amit szívemben érzek és csak ámulni tudok. Egyre közelebb vagyok hozzá, most éreztem, hogy egészen rá kell bíznom magam, mert az Úr Jézus is egészen rá bízta az életét. Ez a tudat emel fel abba a mennyei örömbe, ahol a Szűzanyával együtt énekelhetem az ő hálaénekét: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát…" (Lk 1, 46–48).
Nagyboldogasszony neve – ismereteim szerint a magyar az egyetlen nyelv, amelyben a Szűzanyát Boldogasszonynak nevezzük. Van ennek a névnek egy sajátos hangzása, ami belevész a történelem ködébe, ami kereszténységünket is megelőzi. Valami sajátos ragaszkodás az égi Anyához, aki a szép szeretet anyjaként (Sir 24, 24ss) az Üdvözítő anyja lett és általa a mi anyánk. Aki Csíksomlyó titkát ismeri, azt is tudja, hogy a Szűzanyát Babbának nevezzük. A „babba" szó jelenleg is él falvainkban. A kisgyerekeket mielőtt megtanítanák kimondani azt, hogy „szép", megtanítják megérteni azt, hogy „babba". Ez a szó többet jelent, mint egyszerűen szépet. A szépségeset, az élő, örömet adó szépet és jót, a beteljesülést jelenti, amit a gyerekek inkább megélnek, mint megértenek. „Babba" a szív szépsége. Az Úr Jézus a Mennyei Atyát „Abba"-nak nevezte, akihez természetfeletti ragaszkodással tartozott. Nagyboldogasszony a természetfeletti szeretetet testesíti meg számunkra. Nagynak mondjuk, mert „nagy dolgot cselekedett vele a hatalmas…", az egyik legnagyobb titkunk az ő mennybevétele. Boldog, aki hisz annak beteljesedésében, amit az Úr mond neki (vö. Lk 1, 45).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése