Tudatosan tovább- Lelkigyakorlat házasoknak

2011. augusztus 31., szerda
Sokan gyülekeztünk szombat reggel a Sas-hegyen, hogy részt vegyünk egy házaspárok számára megszervezett lelkigyakorlaton a Szinaxis Görögkatolikus Diákotthonban. A helyet Gulybán Gergely atyának, a lelki tartalmat pedig dr. Papp Miklós atyának köszönhetjük. A szervezőkmunkáját dicséri, hogy ilyen sok párt sikerült elérniük, s ilyen sok városból összeszervezniük. A magas részvételi arány azt is mutatja, mennyire szükség van ma arra a segítségre, amely házasságunk vezetésében ad támpontokat. Miklós atya is kiemelte, hogy a világ dolgaihoz nagyon értünk, de saját „életvezetésünkben” alulképzettek vagyunk.
Miklós atya először a sikerpszichológia hiányosságára hívta fel figyelmünket: nem elég célokat kitűznünk az életünkben, szükségünk van a gondolkodás és a szeretet „huzatára”, amely előrébb visz, tovább a Jóistenhez. Az egyik legérdekesebb téma a férfi és női lét különbségéről szólt.Csodálni kell a másikat, hogy nőnek, illetve férfinak született, s bár azonos méltóságú mindkét nem, e különbözőség pozitív oldalát emelte ki Miklós atya. Testünk, pszichénk és „életgörbénk” különbözőségeit feltárva könnyebb megérteni miért olyan a párom, amilyen: azért mert férfi, illetve azért mert nő.
Nemcsak az előadás járult hozzá a felismeréshez, hogy nemi természetünkből fakadhatnak a házastársunkkal felmerülő problémáink, hanem a lelkigyakorlaton résztvevő párok elmondásai alapján is megerősítést kaptunk, hogy nem vagyunk egyedül, mert mások is hasonló problémákkal küzdenek, és van tovább! A jelenlevő párok között volt sok frissen házasodott, akár 22 napja megesküdött, de akadtak akár 35 éves házasok is. A nehézségek azonban hasonlóak voltak, amiket őszintén tárt mindenki a közösség elé a körkérdések alatt.
A sok különbség ellenére mégis sok minden összetart minket a házastársunkkal, és ezt összegezte Miklós atya:
1. a párom csodálata, hogy fel tudjak rá mindig nézni;
2. a mindkettőnkben megtalálható férfi és női lélek (animus és anima), ami segít megérteni a másikat;
3. a szentségek, amiket a „legjobb ragasztóknak” nevezhetünk családunk összetartásában;
4. a minket megerősítő közösségekbe való beágyazódás;
5. a párom magányának tisztelete
6. a tudatos örömszerzés a másik számára
7. a konfliktusok kezelése.
A vitatkozás (és nem veszekedés!) kultúráját mindenki szeretné elsajátítani. Ehhez adott kiindulópontokat Miklós atya. Először is meg kell tényleg hallgatnunk a párunkat, hogy mi is az ő igazi problémája. Fontos, hogy egyszerre egy dologról vitázzunk, valamint az is, hogy ha lezártunk egy vitát, ne hozzuk elő többet. Ezután az igazság kérdését feszegettük: mindenkinek csak részigaza lehet egy vitában, mert csak Isten látja az egészet, igaza csak Istennek van. A vitát mindig kompromisszummal zárjuk, hangsúlyozta Miklós atya, hiszen a személyes vitánk célja az, hogy mi holnap is házastársak legyünk. Ezt a konfliktus-kezelési útmutatót érdemes a másokkal való vitáinkban is alkalmazni.
A lelkigyakorlat utolsó témája a házasság válságának jeleiről szólt: a lejtőn lecsúszásról. Oly sokan csak a gödör alján veszik észre, hová is jutottak, ezért kontrollal kell figyelni a jeleket, mint pl. az ima elmaradása, a lelkiismeret tompulása, a minőségi idő elvesztése, a pótlékok keresése, a depresszió, vagy akár az önsajnálat. De a gödörből való kijutáshoz is kaptunk fogódzókat: ilyen segítség lehet a gyónás, az ima, valamint a tudat, hogy lesz visszacsúszás, de van tovább, és az a gondolat is idetartozik, hogy ez a gödör nemcsak az övé: tud ezzel a tapasztalattal segíteni másokon. Nagy felelősség van a közösségen is, ami körülveszi a lejtőn leinduló embert, illetve a felkapaszkodni vágyót, mert a jó példa és a türelem csodákra képes.
Közösségben könnyebb – ezt erősítette meg ez a lelkigyakorlat, melyet közös imádsággal fejeztük be a Szinaxis Görögkatolikus Diákotthon kápolnájában. Fontos lelki tartalmakkal, tapasztalatokkal és tanácsokkal gazdagodtunk ott a Sas-hegy tetején, valamint ötleteket gyűjthettünk egy jó közösségi program szervezéséhez, mert minden a helyén volt, és látszott, hogy sok munka volt benne. Köszönet érte!