Harminc éve annak, hogy először jártam a Tiszaháton lévő Sonkád nevű szatmári falucskában.
Megragadott, az ott élő emberek szeretete, bölcsessége, humora, természet szeretete.
Csodáltam, ahogyan ragaszkodnak történelmi emlékeinkhez, az ősök hagyatékához.
A szatmári táj csodái szerelembe ejtettek.
A kölcsei református Templom haranglába, vagy a Kis Bukó természeti szépsége, a kis Túr , ma is magával ragad.
Ősszel, amikor Fehérgyarmat mellett visz az utam, mindig megcsodálom, a Szatmárcsekei Rókás dűlő fáinak, szinte már festőpalettához hasonlatos színkavalkádját.
Ha festő festené, azt mondanám, giccs.
De saját szemeimmel láthatom valóságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése