Nem aggodalmaskodom

Tegnap kontroll vizsgálaton voltam.

Az elmúlt időszakban nyugtalanító jeleket tapasztaltam magamon.

Kezeimet, lábaimat egyre nehezebben mozgatom.

Fejem állandóan zúg, a szédülés miatt bizonytalan vagyok.

Nem omlok össze.

Állandóan keresem életem olyan pillanatait, amikor közel kerülhetek a Mennyei Atyához.

Számítógép, internet előtt, csak rövid időt töltök.

Akkor is csak azért, hogy lélekben erősítsem magam.

Most egyelmélkedést használok:

Kenneth E. Hagin: Ne aggodalmaskodj!

Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől. (Máté 6,25)  Röviddel azután, hogy újjászülettem, megígértem Istennek: „Semmiben sem fogok kételkedni, amit olvasok a Te Igédben, és alkalmazni fogom az Igét a gyakorlatban.”  Minden világosság és áldás volt az Igében addig, amíg el nem jutottam a Máté 6,25-höz. Megtudtam egy széljegyzetből, hogy a görög szöveg így szól itt: „Ne nyugtalankodjatok a holnap felől.” Az utalások szerint Isten azt mondja: „Ne aggódjatok.” Én azonban tele voltam aggodalommal! Nem elég, hogy félhalott voltam a szívbetegségem miatt, számíthattam rá, hogy az aggodalmaskodás előbb-utóbb a sírba visz!  „Uram — mondtam —, ha nekem aggodalmaskodás nélkül kell élnem, akkor belőlem nem lehet keresztény!” Hirtelen minden sötétnek, homályosnak tűnt, nem tudtam világosságot venni az Igéből. Gyötört a lelkiismeretem, mert a gyakorlatban nem alkalmaztam az Igét.  Végül 1933. július 4-én este 6 órakor minden gondomat átadtam az Úrnak. Azt mondtam: „Uram, bocsásd meg, hogy aggodalmaskodtam, hogy tele voltam nyugtalansággal, hogy félelmeim voltak, hogy sajnáltam magamat. Ettől a naptól fogva, mivel most megbocsátottad ezt nekem, megígérem Neked, hogy ameddig csak élek, nem aggodalmaskodom.”  Képes vagyok  Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít. (Filippi 4,13)  Sok év eltelt azóta, hogy a gondjaimat az Úrra vetettem és — megvallom — bár alaposan meg lettem kísértve olykor, mégsem aggodalmaskodtam. Azóta nem reszkettem a félelemtől, azóta nem voltak rossz hangulataim. Bármi történt, sohasem csüggedtem el. (Sokan mondták már, hogy azért nem aggodalmaskodom, mert nincs elég józan eszem. Hála Istennek, van annyi megértésem a Bibliából, hogy ne aggodalmaskodjam!)  Az aggodalmaskodás volt az a bűn, amit a legnehezebben tudtam feladni. Az aggodalmaskodás a legnagyobb kísértés, amivel valaha szembe kerülsz. De ellenállhatsz neki, és okvetlenül meg is kell tenned.  A hústest a legveszélyesebb ellenséged. A hústest és a természetes emberi okoskodás arra akar rávenni, és egyben korlátozni, hogy a saját képességeidben bízz. A körülményekre tekintesz, a hatásokra, a problémákra, a bajokra, a próbatételekre, a viharokra és a szelekre, és mindezek hatására azt mondod: „Én erre képtelen vagyok.”  A hit azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít.”