A vénasszonyok nyara, sokakkal együtt utcára csalogatott.
Debrecen főterén, a HURO Fest eseményei zajlottak.
Interneten fedeztem el a programot, mert a városi média szűkölködött a hírverésben.
Pedig a rendezvény megérdemelt volna nagyobb reklámot.
Hiszen uniós tagságunkra ezért adtuk voksunkat, hogy határok nélkül éljünk Európa csendes, de problémákban bővelkedő zugában.
Jó volt látni, ahogyan magyarok, románok együtt szórakoztak, játszottak a Kossuth téren.
Az Újszentannáról, Ottlakáról érkezett fiatalok elkápráztatták táncukkal a közönséget.
A Temesvárról érkezett Persona zenekar, profi felkészültsége mellett érdemtelenül kapott kevesebb figyelmet.
Nem a zenészeken múlt.
A Magashegyi Underground azt nyújtotta, amit már júniusban megismertem a MODEM kertben.
Bocskor Bíborka és csapata már személyükben is jelképezik a határokon túllépő kapcsolatokat.
Zenéjükről elmondható:
A rövid története ellenére már az első feloszlásán és újraalakulásán is túl lévő Magashegyi Underground zenéjét-dallamvilágát mintha csak a tusnádi völgybe találták volna ki. Néha aluljárókban adnak előre be nem jelentett gerilla-koncertet, ahol a csángó népdaloktól a triphopos saját számokig terjed a repertoár, itt viszont az underground mellé odatehetik a magashegyet is. Az együttes énekese, a csíkszentmártoni Bocskor Bíborka a Megasztárban tűnt fel, de nem lett belőle megasztáros, saját bevallása szerint nem érezte jól magát abban a sztárelőállító közegben, így jött a Magashegyi Underground. Ahogy Fodor Máriusz billentyűs mondja egy interjúban: a Magashegyi egy simítás a tarkón, amibe beleborzongunk. A hűvös-derengős-magashegysziluettes tusnádi estéknél jobb lehetőséget keresni sem kell a borzongásra.
Köszönöm az élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése