Igazi Fesztiválünnep volt Debrecenben a Baltazár Dezső téren pénteken.
Százegynéhány jazz rajongóval együtt vártam a nap programjának kezdetét.
A technikus gárda beszerelt, gyülekeztek, hangoltak a zenészek.
Egyre több ismerősarcot fedeztem fel, a nézőtéren és a színpadon.
Nem múlt el a Jazz Napok történetének negyven éve nyomtalanul.
Felét, húsz esztendőt magam is átéltem.
A jazz Debrecen életében mindig fontos szerepet játszott.
Nem véletlen, hogy Turi Gábor, a rendezvény szervezője, évekig a város alpolgármestere volt.
Maloschik Róbert, aki művészeti vezetőként bábáskodik a rendezvény mellett, ezer szállal kötődik a városhoz.
Szerényen mutatta a közönségnek, a várostól kapott elismerést.
A tér családias atmoszférája mindig hatással van rám.
A zenészek, szinte családtagként üdvözlik egymást.
Egymás fellépésein ugyanolyan lámpalázzal kisérik nyomon, mint maguk a fellépők.
Az első fellépő Egri János csapata volt.
Profizmusuk ismét bebizonyosodott.
Hogy az utánpótlás ugyanolyan erős, hallható volt a Horváth ikrek játékában.
Második fellépőként a Fusio Group következett.
Szendőfi Péter, zenekarvezető, komponista bebizonyította, hogy a műfajban, a dobok mellett is lehet magasat alkotni.
Technikai tudásukkal elkápráztatták a közönséget.
Arcukat, szemüket figyeltem játék közben.
Ugyanazt az átszellemült, játékos kifejezést figyeltem meg, ami egy játszó gyermekre jellemző, amikor belefeledkezve a játék izgalmába, nyelvét kidugja ajka sarkában.
Feledhetetlen élményben volt részem.
Bár a koncerttermek belépőit már rég nem tudom megfizetni, ezek a várostól kapott ajándékok sok mindenért kárpótolnak.
Köszönöm Debrecen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése