Agyvérzése van a Napnak,
némán búcsút int a tájra.
Arany sugár-trombitája
nem harsogja már a fényt.
A Föld-vulkán lárva kérgén
felbűvölte, megérlelte,
mi jót rejtett a Föld lelke:
almát, búzát, bort, mesét.
Nyugodtan megy. Lent a földben
tavasz-álmot hagyott hátra:
gumót, hagymát; fent a fákra
rügyet csókolt és reményt.
Így volna jó egyszer némán:
titok-rügy, tulipán-hagyma
mélyén tavaszt, reményt hagyva,
áldó csendben tűnni el.
1958
Vissza a csendbe, 1976
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése