A Mennyei Atya szól szeretett gyermekeihez

Eugenia Elisabette Ravasio /1907-1990/

nõvérnek adott üzenetek



Imprimatur:

Petrus Canisius van Lierde

Vic. Generalis e Vic. Civit. Vaticanae

Róma, 1989. március 13.

Bevezetés



Ráismemek-e az emberek Istenre, aki szeretõ Atyjuk? - e kérdés ma egyre gyakrabban vetõdik fel. Ezért is éreztük kötelességünknek, hogy közreadjuk ezt az üzenetet, amelyet az Atyaisten adott a világnak egy teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki nagyon szerette õt. Ez egy olyan kinyilatkoztatás, amelyet az Egyház hitelesnek ismert el. Hiszen azt akarja tudatosítani bennünk, hogy Isten jó és gondoskodó Atyánk, aki szeret gyermekeivel együtt lenni. Ezek az üzenetek arra sarkallnak bennünket, hogy olvassuk az evangéliumot és mindvégig megéljük azt, mert abban világosságot, békét és igaz boldogságot találunk és megtapasztaljuk benne Istenünknek és ATYÁNK-nak szeretetét.

Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Alexandre Caillot, a helyi püspök tett a szakértõ-bizottsági munka befejezésekor. Ennek szakértõit Franciaország különbözõ részeirõl hívták össze a Caillot püspök által 1935-ben beindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására.

A bizottság tagjai többek között a következõk voltak:

Guerry, teológus, a grenoblei püspök helyettese: Alberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló ügyek értékelésében szakemberek, két orvos, egyikük pszichiáter.

Szûz Máriára bízzuk ennek az üzenetnek a terjesztését, és õvele együtt könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a gyöngéd szeretetnek a felis­merésében és megértésében, amelyet a mennyei Atya táplál minden ember iránt.

Ki is volt Eugénia anya?

Eugénia nõvér a mai idõk talán egyik legnagyobb prófétája, az Egyház megújulásának egyik hírnöke. Annak a korszaknak, amikor majd a mennyei Atya a hit középpontjában áll, és az egy­ség lesz minden lelkiség legfõbb ideálja. Eugénia nõvér világosság volt, amelyet a mennyei Atya ajándékozott a világnak a káosznak és a sötétségnek ebben az idõszakában, hogy felismerje a követendõ utat.

San Gervasio d' Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány egyik kicsiny településén 1907. szeptember 4-én egyszerû földmûves családban. A gyermek négy évesen még nem beszélt és nem tudott járni. A mélyen vallásos nagyapa, Piero, elhatároz­ta, hogy elzarándokol a Szûzanya Varese-i kegyhelyére, hogy ott könyörögjön kis unokája gyó­gyulásáért. Abban az órában amikor a nagyapa megérkezett a kegyhelyre, a kislány otthon "egy csodálatosan szép hölgy" segítségével felült és felöltözött. Ezután odament szüleihez. Õk a történteket csodaként fogadták, s megrendülve és nagy örömmel adtak hálát a Szûzanyának. Amikor pedig a szülõk nem sokkal ezután magukkal vitték a gyermeket ugyanerre a kegyhelyre hálát adni, a Mária-szobrot megpillantva így kiáltott fel a kislány:

"Ez az a hölgy, aki a múltkor felöltöztetett."



Az általános iskola elvégzése után, 12-20 éves koráig, Eugénia néhány évig szövödében dolgo­zott, majd belépett egy francia missziós szerzetesrendbe, az Apostolokról nevezett Miasszonyunk Kongregációba. 1932-ben (25 éves korában) itt részesült abban a rendkívüli kegyelemben, hogy a mennyei Atya többször megjelent és üzeneteket adott neki. Az illetékes püspök, Alexandre Caillot tíz évi alapos vizsgálat után (1933-43) a következõ eredményre jutott a nõvér személyét és az üzenetek tartalmát illetõen: "Legjobb tudásom és lelkiismeretem alapján, az Egyház elõtti felelõsségem teljes tudatában kijelentem:



Ezeket a tényeket kizárólag természetfölötti, isteni befolyással magyarázhatjuk logikusan és kielégítõen."



A kolostorban sok nehézséggel találkozott és megismerte a csalódásokat is. Eugénia azonban gyorsan megértette, hogy nem szabad ítélkeznie, hanem Istennel egységben kell maradnia azál­tal, hogy megtartja a szabályzatot, anélkül, hogy azt figyelné, hogy mások megtartják-e vagy sem. Mindenkinek önmagáról kell számot adnia Istennek.

Elisabetta meg volt gyõzõdve arról, hogy a másokkal való törõdés azt kell, hogy jelentse, hogy jót teszünk velük vagy segítünk nekik. S hitte, hogy ehhez Isten meg is adja neki az erõt, tehát: "Bátran elõre!"

Mindössze nyolc évi szerzetesi élet után, már 28 évesen egyhangúlag a kongregáció generális anyjává választották meg. E megbízatását 12 éven át (1935-47) emberfeletti teljesítõképességgel töltötte be. Mindent korlátlanul Istenre hagyatkozva tett, anélkül, hogy saját erõit és képességeit mérlegelte volna.

Aki csak ismerte õt, mindenkire mély benyomást tett az az erõ és könnyedség, amellyel a nehéz helyzeteket is világosan átlátva, széles látókörrel és határozottan oldotta meg. Kezdeményezõkészsége, javaslatai mélyreható változásokat eredményeztek az egész rendben, megújította, megelevenítette a nõvérek életét. Mindig világosan, nyíltan, megalkuvás nélkül cselekedett, a jó vagy rossz hírnévtõl függetlenül, s anélkül, hogy félt volna a kellemetlenségektõl.

Mindenben, amit tett, az evangélium igaz szelleméhez igazodott: "Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem." (Mt 5,37) Határozottan és egyértelmûen távoltartotta magát minden emberi fondorlattól, amely pedig általában könnyen belopódzik az ember életébe, amikor saját elképzeléseinket az evangéliummal akarjuk magyarázni, "szó szerint, de lélektelenül". Eugénia nõvérben olyan világosság volt, amelyben még a porszem is jól látszik.

Lelki nagysága mellett maga a missziós tevékenysége is elegendõ volna ahhoz, hogy belépjen a történelembe. E tizenkét év alatt több mint hetven központot alapított - kórházzal, iskolával, templommal - Afrika, Ázsia és Európa különbözõ részein.

Elsõként fedezte fel a lepra gyógyszerét. Ezt egy trópusi növény magvaiból állította elõ. E gyógy­szert késõbb a párizsi Pasteur Intézet vizsgálta és fejlesztette tovább. Apostolkodásra irányította Raoul Follereau-t, aki az õ nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált.

Adzopéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létrehozta az "Irgalmasság faluját" vagy "Leprások városát": a leprás betegek hatalmas központját, amelynek kiterjedése 200.000 négyzetméter és amely a mai napig is Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. A leprás betegekkel itt emberi méltóságukhoz méltóan bánnak. Ezért a létesítményért Francia­ország az Apostolokról nevezett Miasszonyunk Kongregáció misszionárius nõvéreinek a szoci­ális munkáért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta.

Eugénia nõvér életének elsõ felét (elsõ 40 évét) az aktivitás, a felebaráti szolgáló szeretet jelle­mezte. Élete második felében (szintén kb. 40 évig) viszont szinte teljesen egyedül képviselte a mennyei Atya a szeretetmûvének ügyét. Az Egyház akkoriban még nem fogadta el tanúság­tételét. Rágalmazások közepette és megalázva vándorolt egy Atyját nem ismerõ társadalom sivatagán keresztül. E társadalom az Egyházra különösen is rombolóan hatott, hiszen elveszítve a kapcsolatot a Mennyei Atyával, létének forrásától távolodott el. Így már nem tud többé választ adni az emberek problémáira, szorongásaira.

1948-tól kezdve vad szembenállás és elutasítások közepette, néhány hûséges társával együtt járta Eugénia anya keresztútját. A nehézségek megszakítás nélkül követték egymást, míg végül 1972-ben minden összedõlni látszott - még szerzetesi ruháját is le kellett tennie.



Míg életútjának elsõ felét a "világosságban" járta, addig annak másik felét lelki "sötétségben" kellett megtennie. Páratlanul nagy "teljesítménye" a léleknek ebben a sötét éjszakájában éppen a türelmes szenvedésben rejlik és a kitartó várakozásban mindaddig, amíg a mennyei Atya másként nem rendelkezett. De ezt még megérhette: ahogy Pió atya már elõre megjövendölte neki, 1980-ban négy szerzetesnõvért vezetett hozzá a Mennyei Atya, egy olasz tanító rendbõl, akik rendjüket elhagyva hozzá csatlakoztak. Megragadta õket a mennyei Atya jelenléte, melyet a nõvér közelében különösen is éreztek, s az Atya jósága és szeretete az Õ hûséges "eszközén" keresztül.

1988-ban végül is megkapták az illetékes püspöktõl rendjük, az "Unitas in Christo ad Patrem" ("Egység Krisztusban az Atya felé") rend hivatalos egyházi elismerését. 1989-ben pedig egyházi jóváhagyással - a Vatikán általános helynökének imprimatur-ával végre három nyelven is kiad­hatták a mennyei Atya üzenetét. Eugénia anya 1990. augusztus 10-én "tért haza" a Mennyei Atyához. Tíz év adatott a nõvéreknek, hogy Eugénia anyával, "mesterükkel" a mennyei Atya "iskolájába" járjanak. De most sem érzik magukat árvának: nemcsak az Atya közelségét tapasz­talják szüntelenül, hanem Eugénia anya titokzatos gondoskodását is.

Több mint egy éve él ez az Eugénia nõvér által alapított szerzetesi közösség Anzio-ban, Nettuno mellett (Rómától dél-nyugatra a Földközi-tengernél).

Küldetésük a mennyei Atya végtelen szeretetének hirdetése az üzenetek által. Ezért élnek, dol­goznak. Mint szerzetes-közösség az Egyház zsolozsmáját végzik, a rózsafüzért imádkozzák, valamint Eugénia nõvér imáit a Mennyei Atyához. Újra és újra megtapasztalják, milyen sok kegyelmet ad a mennyei Atya Eugénia nõvér közbenjárására: testi, lelki gyógyulásokat, meg­téréseket...



Sokan állítják, hogy Eugénia anyát mennyei fényben ragyogva látták. Értésükre adta, hogy a mennyei Atya nagyon boldog, ha valaki üzeneteit olvassa, s azokat terjeszti.



Eugénia anya karizmája abban állt, hogy megvalósítsa az egységet, amelyet Jézus oly nagyon óhajtott: "Szent Atyám, tartsd meg õket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." (Jn 17,11) Hogy egyetlen családot alkossanak, amelynek a mennyei Atya a feje:



Az Atya, aki bennünket oly nagyon szeret, hogy egyszülött Fiát adta nekünk. (vö.: 1 Jn 4,9)

Az Atya, aki jóságos és csupa jóakarat, s mindig velünk van.

Az Atya, aki minket gyöngéden és szüntelenül szeret.



"Eugénia nõvér hagyatékából az üzenet a legfontosabb („A mennyei Atya szól szeretett gyer­mekeihez"), ezt adjuk itt közre. E kinyilatkoztatást az Egyház tíz évig tartó szigorú vizsgálatok után hitelesnek ismerte el. Figyelemreméltó az a tény, hogy a mennyei Atya 1932-ben latinul diktálta le Eugénia nõvérnek az üzenetet, egy számára teljesen ismeretlen nyelven. Az üzenet 1982-ben - az ötven éves évfordulóra - jelent meg olasz nyelven. Azóta már több nyelvre is lefordították: franciára, angolra, németre, spanyolra és oroszra. Eugénia anya magától a mennyei Atyától kapta azt a megbízást, hogy szeretetének üzenetét juttassa el az emberekhez, az Õ gyer­mekeihez, hogy megismerjék õt (vö.: Jn 3, 1). Hiszen õ, a gyermekeit mérhetetlenül szeretõ Atya, mindegyiküket szeretné eljuttatni az õ atyai házába. Amikor Eugénia anya (1932-ben) ezeket az üzeneteket kapta, azt is tudomására hozta a mennyei Atya, hogy ez a terve nem fog rögtön megvalósulni, hiszen még sem az Egyház, sem az emberiség nem kész azt befogadni, nem eléggé érett arra. A mennyei Atya sok kegyelmet ad, különösen a családok számára, valamint a belsõ békét, a testi, lelki zavaroktól való megszabadulást Eugénia anya közben­járására az "Isten az én Atyám" ima által, melyet maga a mennyei Atya adott neki.

Az üzenetbõl fakadó bõséges kegyelmek arra késztettek bennünket, hogy azt terjesszük. … Békesség veletek!"



Olaszországi anyaház:

SUORE MISSIONARIE

"Unitas in Christo ad Patrem" Via del Cinema, 16.

1-00040 Anzio - Falasche (Róma)

Frorrás: Freeweb eugenia0