A kapucinus Kisebb Testvérekről

Közismert nevén: kapucinusok

A rend története

A Kapucinus Rend (OFM Cap.) a ferences rend ún. obszerváns ágából (lásd az első rendről szóló bevezetőt) kiindult reform eredményeként született. Megalakulása Matteo da Basico testvér nevéhez fűzőik, aki társaival együtt vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Szent Ferencet. Az új rend jogi alapját VII. Kelemen 1528-ban kelt bullájával fektette le, a közösség végleges önállóságát azonban csak 1619-ben nyerte el. E reformág tagjai szakállt és csuklyát, azaz caputium-ot viseltek - innen származik a kapucinus elnevezés. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság - ugyanakkor, ha a körülmények úgy kívánták, működtek mint betegápolók, tábori lelkészek, népszónokok vagy hittérítők. Mint a ferences első rend többi közössége, a kapucinusok is ebben a mondatban látják életük legalapvetőbb leírását: "A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban." A Rendi Alkotmányban mindez így visszhangzik: "Minden élethelyzetben az evangéliumot kövessük, mint legfőbb törvényt; buzgón olvassuk üdvösséget adó szavait és mint a Boldogságos Szűz Mária "szívünkben forgassuk" azokat." (I.1.6.) A közösség a francia forradalomig igazi virágkort élt meg. Köszönhették mindez az egyszerű és hiteles életmódnak, a kitűnő rendi képzésnek és pártfogóik jóindulatának. A XVIII. század végétől a XX. század elejéig a kapucinusok Európa szerte sok szenvedésnek és tiltásnak voltak kitéve. Ebben az időszakban az elűzött szerzetesek az amerikai kontinensen hoztak létre újabb és újabb kolostorokat. Túlélve a megpróbáltatásokat a XX. század folyamán a közösség ismét létszámgyarapodásnak indult. Jelenleg a világ számos országában több mint 11 000 kapucinus testvér éli követi Szent Ferenc lelkiségét.



A kapucinusok Magyarországon

Mai ismereteink szerint a kapucinusok már a XVI. században jelen voltak magyar földön, mint a keresztény csapatok tábori lelkészei. Brindisi Szent Lőrinc 1601-ben ott volt a csókakői csatában, neki köszönhetjük az Osztrák-Magyar Monarchia területén a kapucinus provinciák nagy részének alapítását. Egy másik venetói kapucinus testvér, Avianói Boldog Márk, a Szentszék követeként mint diplomata és mint kiváló stratégiai érzékkel rendelkező páter, igen nagy érdemeket szerzett 1686-ban Buda visszafoglalásakor. Magyarország akkori prímása, gr. Széchenyi György 1687-ben kelt oklevelében elismervén és megköszönvén a kapucinusok aktív részvételét a harcokban és az emberek buzdításában, megalapította a kapucinusok budai rendházát. Ezt követte Móron az 1695-ben elkészült rendház és az 1701-ben felszentelt templom. A harmadik komoly kapucinus központ Nagyváradon volt, majd 1763-ban Máriabesnyőn szentelhettek templomot és rendházat. Ezen kívül még 7 kapucinus központ volt a történelmi Magyarországon.

II. József uralkodása, majd az 1848-49-es szabadságharc alatt a szerzetesi élet és a rendházak igen sok kárt szenvedtek. Ebben nagy szerepe volt a kapucinusok szegények melletti elköteleződésének is. Az első világháború után a hitélet nagy fejlődésnek indult az országban. Az önálló magyar kapucinus rendtartomány 1934-ben alakult meg Brindisi Szent Lőrinc védnöksége alatt. A 30-as és 40-es évek igen lendületesek voltak, új, bátor alapításokkal jellemezték, például Szentesen és Békéscsabán, azonban e korszaknak hamar véget vetett a háború. 1950-ben a kommunista rezsim államosította a rendházakat, szétkergette a rendeket, köztük 110 kapucinus testvért, szétdúlta a könyvtárakat, elhordatta a berendezéseket. Következtek az üldöztetés és a mártíromság évei. A kapucinus testvérek szétszórattak, boldog volt, aki a vasútnál, vagy másutt segédmunkásként valami munkát kapott. A templomok folyamatosan pusztultak le, a rendházakat tudatosan pusztították. A rendszerváltás után a rend 1991-ben vehette újra birtokába a maradványokat. A népmissziót és a szerzetesi életet az idős testvérek kezdték újra, akik teljes szívvel és lélekkel próbáltak helytállni a megváltozott helyzetben. Majd egy évtized múltán, felmérve a helyzetet, megvizsgálva a lehetőségeket, valamit figyelembe véve a hosszú ideje tartó kapcsolatokat a magyar kapucinus közösséget a velencei rendtartományba integrálták.

Hazánkban jelenleg két helyen működik kapucinus rendház: Budapesten a fő utcában magyar és olasz nyelvű lelkipásztorkodás folyik, Móron a lelkipásztori munka mellett hivatás-pasztorációval foglalkoznak a testvérek. Ezekben a házakban magyar és olasz rendtagok együtt alkotnak közösséget. Két ősi kapucinus helyen - Máriabesnyőn és Tatán - jelenleg egyházmegyei segítséggel folyik a pasztoráció.

Az elköteleződés menete

A rend iránt érdeklődők a kapcsolatfelvétel után többször néhány napra látogatást tehetnek melyre a legalkalmasabb a móri rendház. Féléves kapcsolattartás után lehetőség van a beköltözésre és az első jelölt év megkezdésére. A második jelölt év Olaszországban, a Velencei Rendtartományban zajlik, akárcsak a noviciátus egy éve, valamint az ideiglenes fogadalmat követő posztnoviciátus 3 éve. A posztnoviciátus első két éve a teológiai-filozófiai tanulmányokkal és a rendi képzéssel telik, míg a harmadik év egyfajta "második noviciátus": gyakorlati év különféle tapasztalatszerzési lehetőségekkel, még intenzívebb imaélettel és szolgálattal. Az örökfogadalommal hazatérnek a növendékek Magyarországra, ahol folytatják tanulmányaikat egészen a papszentelésig. A leendő segítőtestvérek esetében ez utóbbitól el lehet tekinteni.

Mindennapi élet a közösségben

A napirend gerincét a zsolozsma reggeli, déli és esti közös imádsága valamint a szentmisén való közös részvétel alkotja. A közösség főbb tevékenységei a plébániai pasztoráció és az ifjúság-pasztoráció. Az esti órák lehetőséget adnak a személyes elmélkedésre, imádságra. A rendházakban számos program hetente ismétlődik, mint például a szentségimádások, ferences imaestek és más alkalmi szertartások.