Tél tábornok támadása elől, napok óta visszahúzódtam vackomba.
Orrom se dugtam ki meleg otthonomból.
Ma reggel alaposan felöltöztem, kimerészkedtem az utcára.
Most a meleg lakásban elmélkedem.
Elővettem Kanadában élő Zsuzsi Barátom levelét, érdeklődéssel nézem a Szent Ilona szigeten készült fotót, a jégkunyhó kényelméről.
Nálunk nem ilyen fagyos a helyzet, de tragikus a megfagyott emberek nagy száma miatt.
Hegedűs Zsuzsa drámai megfogalmazása szerint a forró tea, takaró kevés.
A veszélyeztetett embernek melegre van szüksége.
Így van ez az emberi társadalommal is.
Fel kell melegíteni a fagyos légkört.
Mi okozta az emberi kapcsolatok kihűlését?
Születésünkkel elindultunk egy úton.
A „Tabula rasa” állapotában tiszta lappal indultunk.
De „ vízjelként „ Mennyei Atyánk saját arcképét hagyta a lapon.
Belénk oltva az Ő szeretetét, a vágyat, hogy keressük Őt, amikor bajban vagyunk.
Így volt ez saját életemben is.
Azután, amikor a „ semmi közepén” kerestem, merre tovább?
Segítő kezet nyújtott.
Megismertem parancsolatait.
Amikor már tudtam, mikor vétkezem, kialakult a bűntudat.
A bűnbánat volt a következő lépés.
Bűnbocsánat követte.
Így jutottam el a Belső Béke fázisába.
Így éltem túl egy jégbe zárt világ hidegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése