Pedig mennyire jó tudni azt, hogy hétköznapi kötelességeink teljesítésével mi is felnőhetünk a Mennyek országához.”
/Böjte Csaba/
Elmúlt napjaimba találkozások hoztak örömet.
Boldogsággal töltött el, hogy láttam Jánost, hajléktalan barátomat egészségesen.
Hosszú idő elteltével, közösségemmel együtt lehettem templomunkban.
Aranka húgom meglátogatott családjával, néhány órát együtt tölthettem Velük.
Az élet apró örömei.
Magam elé idéztem a múlt héten indult tehetségkutató verseny egyik indulójának nyilatkozatát.
A műsorvezető kérdésére, hogy mit jelent számodra ez a megmérettetés?
Azt válaszolta:
Mindent, életem értelmét, utolsó lehetőségét.
Elgondolkodtató, hogy milyen értékeket kapott ez a gyermek szüleitől, pedagógusaitól, a közösségtől.
Csaba testvértől kölcsönvett bevezető gondolat lehetne az igaz válasz kérdésemre.
A mai világ egészen mást sugall.
Életem ötven évében, pedagógus pályafutásom során tucatnyi tehetséges emberrel hozott össze a sors.
Igazán nagyot alkotni, kreatív emberré válni csak azoknak sikerült, akiknek képességei mellett hitük adott szilárd alapot.
Ma is él bennem Csókay András előadásának fontos gondolata:
Nagyot alkotni akkor tudott, amikor elővette rózsafűzérét.
Saját életemre gondolok.
Visszaidézem magamban azt az időt, amikor összezuhantan ültem, egy újabb öngyilkossági gondolattal vívódva.
Mit kezdjek most magammal?
Mire vagyok még jó?
Azért írok rendületlenül, hogy segítsek az embereknek rátalálni a Hit titkaira, csodáira.
Keservesen kellett megtanulnom:
Az élet apró örömei teszik láthatóvá igazi értékeit, csodáit!
Ha észreveszed, életed értelmét is megtalálod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése