A melengető tavaszias napsütést a városban köszöntöttem.
Felpezsdült a cívisváros.
A padokon napfürdőző emberek pihentek.
A Kölcsey Központban megtekintettem a kecskeméti képzőművészek kiállítását.
Este hét órakor a Bálteremben Maloschik Róbert Jazz történeti előadásán vettem részt.
A Debreceni Dixiland Jazz Band megtöltötte a koncertterem nézőterét.
Dixiland ritmusban muzsikálták el a telet.
A napsütés felért egy D vitamin bombával, a zene zsigereinkben hozott örömhormon áradást.
Öröm volt nézni és hallgatni a művészeket.
Garas Dezső emlékét szabadon úgy idézem:
Kell egy jó csapat!
Jó volt látni, hogyan működik ez a zenében.
A vezető mesterien vezényli csapatát.
Nem sajátítja ki a sikert, ha kell, félreáll, hogy mások is élvezzék gyümölcsét.
Ha a másik bakizik, kisegíti.
Valahogy úgy, ahogyan a kanadai vadludak közösségi erejében megragadható.
Mindannyiukat betöltötte a szeretet.
A dixiland , egymás és a közönség tisztelete, szeretete.
Este kellemes fáradsággal tértem nyugovóra.
Csaba Testvér azt mondja:
„A szeretet csodákra képes.
Aki sarat dobál, önmaga is besározódik.
A befogadó, elfogadó, megbocsátó ember gazdagodik, erősödik.
Az elutasítás, a másik kidobása sajnos nem csak az ő, hanem mindannyiunk sorvadását, pusztulását jelenti.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése