Mágia és Hit

“A keresztény számára a hit élet, a mágia bűn.
A kulcsszó a manipuláció.
Mind a hit, mind a mágia kapcsolatban áll valamilyen numinózummal, vallási értékkel. A numinózummal való kapcsolatuk azonban lényegesen különböző. A keresztény hívő számára minden numinózum kizárólagos forrása az egyetlen, transzcendens és abszolút Szentség, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki Jézus Krisztusban, az örök Igében nyilvánítja ki magát. Minden szakralitásban, minden numinózus, vallási jellegben az ő egyedülálló szentsége tükröződik. Ő pedig nem manipulálható, hanem feltétlen odaadást kíván tőlünk, teremtményeitől. Azért a hittel mondott ima (történjék szavakkal vagy szimbolikus tárgyak használatával) messzemenően nem jelentheti azt, hogy Istent, kellő eszközökkel, rábírjuk akaratunk teljesítésére. Akik így fogják fel a kérő imát, örökké panaszkodnak, hogy Isten nem hallgatja meg őket, és joggal, mert az ilyen ima nem keresztény, és teljesen közömbösen hagyja Istent. „Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást” (Mt 6,7). Ez nem a hosszas ima tilalma, hiszen Jézusról is tudjuk, hogy hosszan szokott imádkozni; hanem a manipulatív ima tilalma, amelyben az ima tömegével akarjuk lenyomni Isten mérlegét. A keresztény ima azt jelenti: ráállunk Isten hullámhosszára, hogy imánkon keresztül megtehesse azt, amire készül. „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt” (Mt 6,8). Imádságunk nem teszi Istent a mi eszközünkké, hanem bennünket tesz Isten eszközévé. Ez pontosan ellenkezője a manipulációnak.
A mágia, éppen megfordítva, manipulálni akarja a numinózumot. Hogy van-e ennek valamilyen hatása, az további kérdés, amellyel jelenleg nem foglalkozunk. Egyelőre elegendő az, hogy a mágikus megközelítés mögött mindig a numinózumról, a vallási értékről alkotott hamis kép áll. A mágia egyik alapokmánya, a Tabula Smaragdina szerint „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”. A numinózumot a „lenti dolgok” sémájára kell elképzelni, ez teszi lehetővé a varázslatot. A Biblia transzcendens istenképe, mely szerint Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik” (1Tim 6,16), a numinózum manipulálhatatlanságát jelenti. Az embernek alázatos bizalommal kell közelítenie a Szentségeshez, kiejtve kezéből minden manipulációt. Ezért a mágia bűn Isten szentsége ellen.
Az Ószövetségben a következőt olvassuk:
Ha majd bemégy a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból (MTörv 18,9-12).
Ne képzeljük, hogy ez csak valami ószövetségi rituális törvény, amely az újszövetségben érvényét veszítette, akár a sertéshús tilalma. Olvassuk el Csel 19,18-19-et, ahol Efezusban, a mágia ókori fővárosában ötvenezer ezüst értékű mágikus irodalmat égetnek el a keresztény hívők. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez csupán az ártó, „fekete” mágiára vonatkozik, keresse ki Csel 16,16-19-et, ahol egy rabszolganőből azért űzi ki Pál apostol a jós lelket, mert azt kiabálja utánuk: „Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek” (16,17). Ez már csak nem „fekete” kijelentés; de a szellemnek távoznia kell, mert Pál tudja, hogy minden okkult tevékenység bűn.
A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja, hogy a jóslás és a varázslás bűn.
A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbe látás, a jósokhoz (médiumokhoz) való fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk (KEK 2116).
A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyekkel az emberek úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött – még ha az egészségét akarnák is visszaadni – , súlyosan ellenkezik a vallásosság erényével (KEK 2117).
Nem vitás tehát, hogy a mágia és a keresztény hit két ellentétes út. Az embernek választania kell közöttük. Van azonban egy további különbség is a két út között: különböző az értelemhez való viszonyulásuk. A keresztény hit egy olyan igazság befogadása, amely fölötte áll az emberi értelemnek. Ez azonban nem jelenti az értelem elvetését. A racionalizmus csak olyan valóságot hajlandó elfogadni, amely elfér az emberi értelem keretei között; ilyenformán véges értelmünk mércéjévé válik a határtalan létnek és a végtelen Istennek. Ezt a korlátozást mi nem fogadjuk el. A valóság akkor is valóság, ha túllépi az emberi értelem korlátait. Ámde saját határaik közt az értelem normái érvényben vannak. Mi nem utasítjuk el az ésszerűség követelményét, csak azt hangoztatjuk, hogy ami meghaladja emberi értelmünk teljesítőképességét, az ettől még nem válik okvetlenül ésszerűtlenné. Pusztán értelmünk eszközeivel nem tudjuk levezetni; csakhogy ugyanezekkel az eszközökkel nem tudjuk megcáfolni sem. Kisfaludy Árpád Béla, a budapesti teológiai kar egykori dogmatika-professzora fogalmazott így: „Akit nem érek föl azért, hogy megsimogassam, azt nem érem föl azért sem, hogy megpofozzam.” A ráció nem tudja bizonyítani a misztériumot, mert az magasabb nála. Nem tudja megdönteni sem, mert magasabb nála. Ellenőrizheti a misztérium hihetőségét, de nem ellenőrizheti a misztérium igazságát. A hit Isten ajándékaként kezeli a rációt, miközben Isten magasabb ajándékait is élvezi.
A mágia viszont hátat fordít a rációnak. Az idézett hermetikus elv szerint („ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”) azt várnánk, hogy a ráció hatáskörét a felsőbb világra is kiterjeszti; ám éppen az ellenkezőjét teszi, fölmond a rációnak e világ dolgaiban is. Egymással ellentétes dolgokat tart igaznak, bizonyítás nélküli állításokat közöl, nemcsak vallási és filozófiai, hanem természettudományos és történelmi szinten is. Példának – egyelőre – legyen elegendő felhozni az előadás elején említett babonás lánclevelet. Ha továbbküldöd a levelet, teljesül a kívánságod! Ha nem küldöd tovább, baj ér! A legcsekélyebb utalás sincs arra nézve, hogy ezek az információk honnan származnak. Az ésszerűség minden követelménye mellőzve van. Apriori, bizonyításra nem szoruló tételként vannak előadva meglehetősen ésszerűtlen állítások. Elutasításukhoz nem is volt szükség a keresztény hitre; elegendő volt a józan ész.
Kiáltanék, sikoltanék: „Emberek, legalább a józan eszeteket őrizzétek meg!”
Hallgat-e rám valaki?
Nemrég egy katolikus internetes levelezőlistára valaki egy Power Point fájlt küldött, azzal, hogy kedves. Angyalokról szólt (fölöttébb ízléstelen módon ábrázolt angyalokról), és azzal végződött: „Küldd tovább ezt egy órán belül öt embernek, és kívánj valamit. Kívánságod teljesülni fog.”
Irgalom Atyja, ne hagyj el.”
/Részlet Kovács Gábor: Mágia és hit című könyvéből/