Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen más érintett fővárosok mellett Budapestre sem érkezett meghívó.
(Bár lehet, hogy a macskaasztalnál majd üldögél azért néhány „honmentő, mérvadó balliberális szakértő”.)
Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak.
Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól, az EBRD-től, az EKB-tól és a Világbanktól.
A bécsi hírharsona, a Kurier a magasan eladósodott Magyarországot (hochverschuldenes Nachbarland Ungarn) emlegeti
mint veszélyes etalont.
Érdemes a tényeket sebtében megfaggatni.
Ausztria külföld felé mintegy 750 milliárd dollárral tartozik, minden osztrákra jut ebből 90 000 dollár adósság, és az ország adóssága felette van az osztrák GDP kétszáz százalékának.
Hazánk 150 milliárd dollárral adós a külföldnek, a vállunkat egyénenként 15 ezer dollár nyomja,
és a GDP 115 százaléka eladósodottságunk mértéke.
A számok alapján a mi sarunk pillekönnyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle.
Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg pénzt helyeztek el Kelet- és Közép-Európában, egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a legtöbb bank osztrák tulajdonban van.
Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozásunk jó egyharmada.
A térségben meg kint van mintegy kétszázmilliárd dollárnyi osztrák pénz.
De megérte ez nekik?
Mi az hogy, nagyon is, mondaná Gyurcsány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta volna a száját.
Ausztria a pénzt eddig mint AAA minősítésű ország megkapta 2,5-3 százalékért, amit továbbhelyezett a térségbe 7-9 százalékért.
Dolláronként nyert 5-6 százalékot.
Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további két dollárt.
Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd dollár adósság semmibe sem került, pedig annak jó részét otthon használták fel.
Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve,
hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek.
Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok.
Új kormányunk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot, és beleszólt a jövedelemelosztásba,
a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani.
Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is kitalálják, hogy el van adósodva.
Intő jel, hogy az S &P egyet elcsent az AAA-ból, és ami maradt (AA), arra is negatív kilátást adott.
Ezt gyorsan meg kell beszélni az érintettekkel, de persze nem a kárvallottakkal.
Erről szól ez a rapid módon összehívott tanácskozás.
A francia leminősítés mögött is valami ilyesmi állhat.
Közismert, hogy Görögországban ők is besokalltak, a pénzük egy részének búcsút is inthetnek.
De érintettek Portugáliában is.
A hazánknyi ország ötszázmilliárd dollárral tartozik, ami a GDP-je 220 százaléka.
Francia befürdés itt is lehet.
A jelenlegi IMF-vezér, a hajdani francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde idején Franciaország is derekasan növelte adósságát.
Barroso is volt portugál miniszterelnök, amikor nyakló nélkül adósodott az ország.
Utána fedezték csak fel az EU-ban.
Papademos görög miniszterelnök pedig az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott átverős trükkök idején volt
a görög jegybank elnöke.
A hajdani eladósítók most már a rendcsináló nemzetközi szervezetek élén fura módon akarnak rendet teremteni.
Erről szól a bécsi értekezlet.
Azt kell megbeszélni az érintettek háta mögött egyebek mellett, hogy hazánk (hochverschuldenes Ungarn) fizessen ezután is 6-7 százalék felárat a hitelekért, és viselje a „nemzetközi közösség” megvetését, ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es választás után teszi.
Nyilván azt is meg kell beszélni, miként kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakodnak engedelmeskedni.
Ebbe beletartozhat, hogy hazai „nyálas-taknyos” szakértői kormányt telepítenek a nyakunkra, támaszkodva
a hazai komprádorok és médiasiserék közreműködésére, ha a spekulatív forintrontás vagy az adósságdrágítás nem hat.
Ezt már megtették Görögországban és Olaszországban is.
Ezek a „demokratikus”, nem választott kormányok.
Az efféle megoldásokhoz nincs szükség az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzolódik a kétsebességes Európa.
Mindennek azonban semmi köze az elfogadott európai eszmékhez, mint a kohézió vagy a felzárkóztatás.
A gyakorlat teljesen más, az maga az új gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csillagos lobogó mint álca alatt.
Így lesz, ha megint hagyjuk!
Boros Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése