Gábor öcsém SMS üzenetben értesített, megszületett kisfia.
Ötvenegy éves, nyugdíjas tűzoltóként kapta meg Isten ajándékát.
A boldogságról sokan, sokféleképpen beszélnek:
Cicero szerint a Boldogság, a belső béke állapota.
Ma a boldogságról elmélkedem:
A boldogság nem jön lepkeként (bár akként illanhat el...). A boldogságnak oka van, s nekünk jó okunk van rá! A boldogság tanulható, növelhető, ha jó módszert és jó társakat választunk hozzá.
Számomra a boldogság érzését soha nem az anyagi jólét állapotában tapasztaltam meg.
Felnőtté válásom idején hiába birtokoltam tíznél is több autót, hiába szórhattam a pénzem, boldogtalannak éreztem magam.
Mindig többre és többre vágytam.
Első válásomat követően új társat, gyermeket kaptam.
Soha nem próbáltam uralni, birtokolni Őket.
Élete végéhez közeledő emberre mondják a pejoratív értelemben használt:
„Neki már minden nap ajándék!” megállapítást.
Pedig mindannyiunknak úgy kellene élnünk, hogy életünk minden napját ajándéknak éljük meg.
Amikor életem összeroppant, megtanultam imádkozni, kérni Isten segítségét.
Nem maradt bennem sem harag, sem gyűlölet.
Életemben első helyre került Isten szolgálata, csak ez után következik az uralom önmagam felett.
Anyagi terheimtől, bűneimtől megszabadulva, kicsit bénán, kicsit süketen, vakon, mégis boldognak érzem magam.
Csaba Testvér azt mondja:
„Lehet úgy is élni, hogy hatalmas zsákokat cipelünk magunkkal.
De fölösleges görnyedeznünk mázsás súlyok alatt, mert megnyomorítják életünket.
Miért hurcolnék magammal régi sérelmeket, már kialakult kapzsi vágyakat, bűnöket?
Tegyük le és tapasztaljuk meg istengyermeki létünk szabad szárnyalását”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése