Márfi Gyula érsek válasza a Magyarországot ért támadásokra

Texas Lutheran University
U. S. A.

Tisztelt Professzor Úr!

Kamarás István egyetemi tanár közvetítésével megkaptam 2012. január
17-én kelt levelét, amelyben a jelenlegi magyar helyzetet, illetve a
mai magyar kormány tevékenységét
értékeli. Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát,
ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket
őszintén igyekszem megfogalmazni.

Alapvető kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az
európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi
összefüggések figyelembe
vétele pedig teljesen hiányzik belőle.

1. Kezdjük a vallásszabadság kérdésével. Mint katolikus püspök,
örülök annak, hogy egy luteránus egyetem tanára a lelkiismereti és
vallásszabadsággal kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis
Humanae kezdetű nyilatkozatát idézi, ugyanakkor nem értem, hogy az Ön
által kifogásolt alaptörvény mennyiben sérti a lelkiismereti és
vallásszabadságot. Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol
egyénileg is és közösségben is, amilyent akar. Az egyes egyházak
elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi
természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége. Itt
viszont érthető módon a Magyar Állam azokat a közösségeket részesíti
előnyben, amelyek hazánk zivataros története folyamán jelentős
ménékben hozzájárultak az ország fennmaradásához, illetve amelyek
tevékenysége társadalmilag kiemelten hasznos, például iskolákat,
egészségügyi intézményeket tartanak fenn és karitatív tevékenységet
folytatnak. Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba
vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebből is látszik, hogy
Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar
igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a
kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami
diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós
perekben. - ( A koncepciós per olyan jogi eljárás, amelyben minden
fordítva történik, mint a törvényes perben: először fogalmazzák meg a
"koncepciót" tartalmazó ítéletet, majd ehhez készítik el a
"tanúvallomásokat", illetve gyártják le a "bizonyítékokat".) Azon
kívül ez a bíróság az elmúlt 20 évben meggyőzően bizonyította, hogy az
egyházak nyilvántartásba vételére alkalmatlan. Több, mint 300
"egyházai" bejegyeztek, amelyek legnagyobb része a legminimálisabb
kritériumoknak sem felelt meg. Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem
van. Ebben 4 olyan "egyházat" találtam, amelyet egyazon (falusi)
házszám alá jegyeztek be, közülük 3-nak még a hivatalos képviselője is
ugyanaz a személy volt. Olyan "egyházak" is elnyerték az elismerést,
amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen
vallású) hívek ajkán, mint például az "Aranyos Zarándokok A-tól Z -
ig". a "Magyar Boszorkányszövetség" vagy a "Derű Egyháza". A helyzet
megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a bejegyzett közösségek jó
része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzését csak
azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként - a vállalkozások
által igénybe vehető kedvezményeken túl - az egyházaknak adható
támogatásokban is részesülhessen. Jórészt ezzel magyarázható, hogy
adventista egyházból három, metodistából három, zsidóból hat,
buddhistából pedig nem kevesebb, mint 13, azaz tizenhárom (!) volt
bejegyezve. (Aki ismeri a budhizmus nagy irányzatait - hinajana,
mahajana, vajrajana, azaz tibeti - annak ez már eleve gyanús.
Beszélgettem a nepáli lámával: a tizenhármat ő is nevetségesnek
tartja.)Ami pedig a Professzor Ur által különösen is reklamált
egyházakat illeti, a következőket tudom mondani: Ezeknek az
egyházaknak Magyarországon nincs bázisuk. Ennek ellenére metodista
egyházból - mint említettem - három is be volt jegyezve. Egyáltalán
nem könnyű eldönteni, vajon mindhárom igazi vallási közösség-e vagy
csak ún. biznisz-egyház. Hányi Gábor metodista lelkészt nálunk
mindenki ismeri, sokkal inkább nagy hangú politikusként, mint
igehirdetőként. Ám az ö közösségét a metodista világegyház sem ismeri
el. (A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevet használják.) -
Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit
Anglikán/Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben.
Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik.
Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A
tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség
alkalmazottait pasztorálja. Miközben e sorokat írom, érkezik a hír,
hogy tegnap, február 17-én a Magyar Parlament újabb 17 egyházat ismert
el, közülük a Magyarországi Metodista Egyházat és a fönt említeti
anglikán egyházat is, így összesen Magyarországon ma 31 elismert
egyház van. Hálás lennék Professzor Urnak, ha keresne Európában még
olyan országokat, amelyek ennél több vallási közösséget támogatnak. Ha
nem talál, akkor kritikáit a jövőben inkább Angliáról, a skandináv
országokról. Bulgáriáról. Görögországról vagy Romániáról fogalmazza
meg. mert ezekben az országokban az anglikán, az evangélikus, illetve
az Orthodox nemzeti egyházak a mai napig államegyház-pozíciót
élveznek. (Romániában a román görög-katolikus egyházmegyék a mai napig
nem kapták vissza teljes mértékben a Ceausescu-rezsim idején elvett és
a Román Orthodox Egyház által birtokba vett javaikat.)

2. Második kifogásom levelének azzal a részével kapcsolatos, amely a
magyar kormány európaiságát kritizálja. En úgy látom. Professzor Urnák
Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében
egy olyan Európái tart szem elölt, amely Konrád Adcnaucr, Róbert
Schuman, Alcide de Gasperi és Jean Monnel óta már nem létezik.A mai
Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is
megosztott. Van még egy rejtőzködő keresztény Európa is, de van egy
nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében
tartó, élesen keresztényellenes, ultra liberális Európa is. - A mai
Európa felszínén a Nagy Építészt még elismerő, de Jézus Krisztus és a
tízparancsolat Istenét tagadó réteg lebeg. Ők azok, akik túladagolják
Európának a szabadságot, amely - a túladagolt gyógyszerhez hasonlóan -
már nem gyógyít, hanem mérgez. Számukra az európaiság egyet jelent az
abortusz engedélyezésével, a szabad szerelemmel, a leszbikusok és
homoszexuálisok házasságának elismerésével, a gender-ideológia
hirdetésével és a vadkapitalista szabad versennyel, amely a tőkések
extraprofitjához, a kis- és középvállalkozások csődjéhez és a
kisemberek teljes elnyomorodásához vezet. Ez a magán baloldaliként és
modernként ünneplő Európa igazában:

. a kommunistákból lett kapitalisták Európája.

. a diktátorokból lett "szabadságharcosoké" és a "demokráciáért
aggódó" diktátoroké.

. a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult
erkölcsöt hirdető "moderneké".

. "az egyházak szabadságáért aggódó" egyházüldözőké.

. akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben
folytatott hazudozásban.
a sokakat megtévesztő farizeusságban.

Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes,
múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját
hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban. Én Orbán Viktort
sosem akartam szentté avatni. Tudom, hogy ő éppen olyan gyarló ember,
mint mi mindannyian, neki is vannak gyengeségei és téves döntései. A
fenti vádakról mégis az a magyar mondás jut eszembe: "Bagoly mondja a
verébnek, hogy: nagyfejű". Az ultraliberális és az ún. konzervatív
tábor képviselői jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyei
Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt. amelyet
Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek.
Nekem feltűnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-ce-tungnak)
hívei oktatták itt a demokráciát, és egy közismert pedofil (D.
Cohn-Bendit) tanította móresre Orbán Viktort, az öt gyermekes
családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a
feleségétől) született. Ezen a meghallgatáson ő volt a legeurópaibb,
kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta
végig a habzó szájjal üvöltöző Dániel Cohn Benditet és társait, a
vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a
hagyományos családmodell híveként, hazaszerető emberként és hívő
keresztyénként maradhasson meg európainak. Egyébként az ellene szóló
legfőbb vád, hasonló ahhoz, amit közel négyezer éve Lót és családja
ellen hozhattak fel: nem volt "szodoma-konfortos" a magaviseletük. De
ugyanez volt a baj a prófétákkal is: hiányzott tanításukból a
"Közel-Kelet-komfort", miként az első három század keresztényei sem
tanultak meg a dekadens Római Birodalom etikettje szerint viselkedni.
- Erről jut eszembe, hogy a mai Európa a hanyatló fázisába érkezeit
Birodalomra emlékeztet: a sportarénákban még nem ölik meg ugyan
egymást, de hatalmas pénzekért folynak a kíméletlen küzdelmek; a
tömegkommunikációs eszközök - katarzis helyett - a nép (a démosz)
alantas igényeinek kielégítését nyújtják; a férfiak és nők pedig -
gyermekeik helyett - szeretőikkel dicsekszenek.

Európa nem küld már misszionáriusokat a harmadik világba, mivel maga
is missziós terület, terepet nyújtva az Afrikából. Indiából, a Fülöp
Szigetekről, sót Indonéziából érkezett hithirdetőknek. Váci Mihálynak
a hatvanas években írt sorai (a Hü lázadás c. verséből) ma már nem
csak az ál-kommunista Magyarországra, hanem egész Európára érvényesek:

"Míg új világtörvény fojt és ölel,

s új termést hoztak a volt igazságok;

a dolgok zsarnok uralma jön el,

s nincsenek próféták, se messiások."

3. Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy
gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak
szerepét az ''Orbán-ügyben". Ön
úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most
éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt
egy európai belügyről van szó, akkor
bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsősorban
baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait
valahol a New-York-i Wall Street- en sejtjük, ezért egyszerűen csak
így hívjuk őket, hogy "Amerika". Ez az elnevezés persze téves: a
dollárnak és a dollár urainak-szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük
sem. Ok a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett
kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Ehhez pedig
pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az
általuk kirobbantott "demokrácia-importnak" hazudott háborúkkal,
orvosok és gyógyszerészek megvételével egyidőben épített hatalmas
gyógyszer-gyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági
vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetőikké akarják tenni az egyes
államokat is. Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad
választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a
"jó kormány", amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is,
majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját.
Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával
vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja
ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a
hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettől még "európai" és
"demokrata" marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes
államcsőd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját. Más
szabályok vonatkoznak a "rossz kormányra", amely megpróbál kitörni
azadósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási
hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz
hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyűlölőnek még akkor is, ha
történetesen ö oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült
egyesületeket, vagy ő küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány
nőt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó
barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az
"antiszemita" megbélyegzés sem. A nemzetközi nagytőke birtokosai
különösen is haragszanak Orbán Viktorra mert több olyan,
nagytőke-ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése,
multinacionális
cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is
átvett, illetve átvenni szándékozik. Ezért szervezték meg azt az
átfogó hadműveletet, amelynek ma is a tanúi
vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot
Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még
akkor is így van. ha az amerikai színészek (Hillary Clinton, Charles
Gati, Georges Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak
többségben. A nagytőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát,
igénybe veszi az Európa Bizottság (az Unió kormánya) és az Európai
Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor
ideológiai ellenfelei. Természetesen felhasználja a magyar ellenzék
képviselőit is, akiket rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados
parlamenti többsége. Az Unió képviselői jól tudják, hogy a nemzetközi
nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik, mégis vállalják
az együttműködési anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból.
A helyzet korántsem ismeretlen: így fogott össze kétezer évvel ezelőtt
a Főtanács is az általa gyűlölt Poncius Pilátussal. Pilátust tapsolják
ma is sápadtan, minden írástudók és farizeusok... - És nem
hiányozhatnak természetesen a hamis tanúk sem, akiknek létformájuk a
hazudozás és mivel övék a médiumok nagy része, rá tudják venni még a
jobboldali sajtó egy részét is arra, hogy "feszítsd meg!"-et
kiáltsanak Orbán Viktorra és az "alattvaló fajnak" (Kertész Ákos), sőt
"patkány-népnek" minősített magyarokra. (Az utóbbi minősítés Kertész
Imre Nobel-díjas írótól való.)Minden országnak, így az Uniónak is
vannak olyan előírásai, amelyeket úgyszólván senki sem képes teljesen
megtartani. Ezek viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy számon kérjék
őket azokon a kormányokon (és csak azokon!), amelyek "nem állnak be a
sorba". A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos
gyakorlata. De nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem - ahogy arra
már utaltam. "Ha lopni akarsz, kiálts tolvajt!". Ostorozd saját
hibáidat másokban, így magadról elterelheted a figyelmet. Nálunk ma is
érvényben van egy olyan szerződés, amelyet az IMF (Nemzetközi
Valutaalap) erőltetett rá a valuta-szűkében lévő és szovjet felügyelet
alatt álló magyar kommunista kormányra (1982-ben), amely szerint a
Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás
felett állnak, sem cégeik, sem azok alkalmazottai, de még azok bérlői
ellen sem indítható semmiféle eljárás, sem magyar, sem nemzetközi
bíróság előtt. Mi más ez, ha nem közönséges diktatúra? Része egy
nemzetek felett álló, vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának,
amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak.
Professzor Úr talán nem hallotta, de mi tudjuk, hogy nálunk a
fasisztákból lettek a legkegyetlenebb kommunisták. Ugyanakkor ma azt
is látjuk, hogy a kommunistákból lettek a leggazdagabb kapitalisták,
és ők azok, akik a leghangosabban aggódnak a magyar demokráciáért.
Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Jósé Manuel Barroso, Dániel
Cohn-Bendit: mind-mind a vörös diktatúra hívei voltak, ma pedig a
vadkapitalista diktatúra kiszolgálóiként "aggódnak a demokráciáért".
Adolf Hitler a világ németjeit akarta egybefogni a világuralom
megszerzése érdekében. - "Világ proletárjai, egyesüljetek!" - ez volt
Sztálin jelmondata, ugyancsak a világ feletti hatalomról álmodva. -
"Világ nagytőkései, kartellbe tömörüljetek!" - ez a tisztességtelen
úton összeharácsolt nemzetközi nagytőke urainak jelmondata - ahogy azt
Dávid C. Körten "Tőkés társaságok világuralma" c. könyvében már
1995-ben megírta. Az eszközök különbözők, ám a cél és az eszmeiség
ugyanaz. Egyik diktatúra sem tűri el a kritikát, még kevésbé azt, hogy
valaki kilógjon a sorból. De azért valahol mégis mindegyik megbukik...
A fent említett, harmadik típusú diktatúráról szól az " Új mondat új
zsarnokságról" című vers, amelyei soraimhoz mellékelek. Külön felhívom
Professzor Úr figyelmét az utolsó szakaszokra, amelyek komoly
figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára: ha gyanútlanul
átvesszük a diktatúra megtévesztő propagandáját, magunk is szem
leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk. Amitől óvjon meg
minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot - és benne
szeretett Európánkat is - az ultraliberális, vadkapitalista
diktatúrából - felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző
keresztény Európát.

Professzor Urat tisztelettel és szeretettel köszönti:

Veszprém. 2012. február 18.



Márfi Gyula
veszprémi érsek

Böjte Csaba: Párbeszéd a végtelennel

Napjaink történéseit sokan hajlamosak a Jelenések könyvének apokaliptikus eseményeihez hasonlítani és kérdezgetik kétségbeesetten, hogy itt a világ vége?

A történelem lapjait forgatva azt láthatjuk, hogy nagyon sok szörnyű dolog történt az elmúlt évezredek során. Az emberi balgaság, kapzsiság, hatalomvágy, véres kegyetlenség sajnos újból és újból elképzelhetetlen intenzitással felizzott és pusztított. Még a történészek sem tudják számon tartani, hogy hány birodalom omlott ősze hatalmas vérfolyamban, a járványok, a természeti erők hányszor pusztították el az emberiségnek jelentős részét! A múltban is sokszor és sokan úgy érezték, hogy koruk szörnyűségeire, Isten csak a világ azonnali elpusztításával, egy kérlelhetetlen végelszámolással válaszolhat.

A szentírást olvasó ember azt látja, hogy teremtő, megváltó, megszentelő Urunk soha, egy pillanatra sem torpan meg. Nevel, formál, fenyít kemény kézzel, de hátat nem fordít nekünk, világunkat nem törli el bármi is történt! Ő jól tudja, hogy mi lakik az emberek szívében, leborul, sír Jeruzsálem falai előtt, de Virágvasárnapján mégis bevonul szeretett városába. Nagycsütörtök, Nagypéntek összeroppantja, de Húsvét hajnalán a nap újból felkel, és Jézus Krisztus csodálatos álmát -az Isten országát-, a vele partnerséget vállalókkal tovább építi. Párbeszédet kezd az emmauszi tanítványokkal. Olyan szépen beszél velük, hogy ők maguk azt mondják, hogy: "lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt". Az egész éjjel halászó, átfázott, kiábrándult apostolainak tüzet gyújt a Galileai-tenger partján és halat süt. Pétertől megkérdezi szelíden: "Szeretsz te engem?" És az alázatos igenre: "Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!" Nem hezitál, hanem töretlen bizalommal mondja Péternek: "menj legeltesd juhaimat!" Jézus bizonytalankodás nélkül folytatja a világot tovább teremtő csodálatos szép művét az emberekkel. A párbeszéd, az imádság istenének a célja felemelni, elvezetni az emberiséget önmagával, a Szentháromsággal való személyes, boldog életközösségbe. Van ennél szebb álom ezen a földön?

Tagadhatatlan, hogy hihetetlenül sok nehézség, gond volt és van jelenleg is az egyes emberek, de az emberiség nagy családjának az életében. Sajnos a legjobbak is sokszor a világ gondjait látva, a mérhetetlen, előttünk tornyosuló problémák elöl, mint a gyermekek visszahúzódnának, és szemüket behunyva, Istenre bíznák a munkát, a feladatokat. Valljuk be őszintén, sokszor jól jönne egy világvége! Mi szépen hátradőlnénk és Isten ahogy tudja, ítélkezve, csodákat téve oldja meg gondjainkat, vegye le vállunkról az átláthatatlan, kusza, sokszor sajnos önmagunk által kreált terheket, és szépen vezessen be bennünket, -álmélkodó gyermekeit-, egy frissen készített, minden szempontból pontra tett mennyek országába. Attól félek, hogy a mindmáig munkálkodó Isten nem fog bennünket e félkész világból csak úgy szépen átmenteni egy ropogós, friss, vadonatúj Isten Országába. Ez nem vallna az Ő stílusára! Ő azt szeretné, hogy épülő, szépülő otthonunk minden egyes téglája szépen menjen keresztül a mi kezünkön is.

A Szentírást tanulmányozva azt látjuk, hogy Isten sohasem mondta az emberiségnek, hogy dőlj csak nyugodtan hátra, én majd megoldom a gondjaidat. Noénak az Úr nem épít bárkát és Ábrahám bár hittel igent mondott az Istennek, de őt hosszú vándorlásán nem angyalok hordozták tenyerükön, hanem maga kellett sokszor véresen nehéz útját megtennie. Az Ószövetség nagyjai mind-mind bekapcsolódtak Isten Országának építésébe, verejtékes, kitartó, küzdelmes életükkel. Mózes és népe pusztai vándorlása, a próféták sokszor sírásba torkolló hivatás teljesítése mind-mind arról szól, hogy Isten bár jelen van és segít, de nem oldja meg helyettünk az előttünk álló feladatokat. Tanácsot ad, fürjeket küld, vezeti Dávid parittyakövét, de az ember minden csatáját maga kell bölcsen, verejtékes munkával megvívnia. A megváltás nagy művében, Mária, Szent József, az apostolok, mind-mind hősies helytállással, sokan vértanúi halálukkal veszik ki a részüket. Egészen biztos, hogy Isten nem magányos farkasként akarja a világ sorsát irányítani! Ő minden kor emberét hívja szeretettel, alázattal, hogy partnerségben, imádságban együtt gondolkodva, verejtékes munkával, váll a váll mellett tovább vigye a világ teremtésének csodálatos művét. Igen, Isten megteremtette nélkülünk a világot, és most velünk a bűnbe esett, de talpra álló ember által akarja a vágyva vágyott Édent felépíteni!

Az ember, az emberiség legfőbb tudása és feladata a párbeszéd a végtelennel. Ez a párbeszédre való készség, képesség az emberi méltóság, a szabad akaratú teremtmény nagysága. Az ember életének a célja ez a párbeszéd a Teremtőjével, egy bölcs, alázatos alkotó, a világot tovább teremtő egymásra figyelés. A Végtelen és a porszem az imádság misztériumában találkozik, és ez az aktív együttlét teremtő erővel bír, általa az ember nemcsak önmagát, hanem környezetét, a világot, amelyben él tovább teremtheti. Az Istentől elszakadt ember képes felállni és az ajtóban zörgető Istene előtt megnyílni, a Teremtőjével alázatos párbeszédben egy asztalhoz ülni, és a közösen meghozott döntések alapján napról napra e világot, Teremtőnk dicsőségére és a mi saját magunk örömére szépen tovább építeni.

Az Ószövetségben körvonalazódó, de Jézus Krisztus által világoson kimondott álomról, a Mennyek Országáról, vagy ahogyan a Szentírásban sok helyt szerepel, az Isten Országáról sokat kellene beszélnünk. Megvagyok győződve, hogy mind az egymással acsarkodó gazdasági, politikai hatalmasságok, mind a parttalan nihilizmus élvhajhászai, mind a sok nehézségtől, bűntől szinte megdermedt jóhiszemű emberek számára, a mi urunk Jézus Krisztus csodálatos álma a mindennapi imáinkban kért Isten Országának az eljövetele, annak áldozatos munkával való felépítése, megvalósítása lehet a kivezető út. Ez egy olyan álom, mely képes lenne összefogni, melynek megvalósításáért érdemes áldozatot hozni.

Istennek - még a bűnbeesés előtt megfogalmazott - legelső szava az emberiséghez: "szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet"! Csodálatos távlat, lassan, szépen, boldog családi életet élve, békés összefogássban megtanulni uralni e szép világ minden Isten adta szellemi, lelki, anyagi ajándékát. Öszinte párbeszédben egyeztetve a Teremtő Istennel kibontakoztatni önmagunkat és kibontani a föld kincseit, azokat felhasználva, "uralva" egy olyan világot teremteni, mely lassan, biztosan beletorkol az örökkévalóságba. Isten tervében nem volt halál, a halál a bűn zsoldja, megtört szárnyú repülés! Milyen csodálatos lehetett volna, ha ez a szép álom az eredeti bűnben nem siklott volna félre?! Képzeljük csak el, hol járna az emberiség, ha ellenségeskedés, kegyetlen háborúk nélkül, Teremtőnkkel párbeszéddel, kitartó munkánkkal folyamatosan, nap mint nap bölcs tudósainkra, csodálatos művészeinkre figyelve jártuk volna hosszan az elmúlt évmilliókat? Megspórolhattuk volna a véres forradalmakat, háborúkat, céltalan, parttalan acsarkodásokat, sok-sok csodálatos elme időnap előtti pusztulását, és mindabból az energiából, szellemi, anyagi javakból melyet tönkre tettünk, ma milyen fejlett, szép világunk lehetne?

A teremtés hajnalán, miattunk emberek miatt, ez a párbeszéd megtorpant, ez az eredeti bűn! Elfordultunk, de Teremtőnk a szép álmát nem adta fel, és lelkünk mélyén mi sem adtuk fel, hisz minden fohász igazából erről szól. Kétségbeesett imáinkra a karácsonyi megtestesülés a válasz! Sajnos ez a párbeszéd nagypéntekbe torkollt. Csodálatosan alakult volna az emberiség élete, ha Virágvasárnapján minden ember elfogadta volna Krisztust megváltójának, ha a szelíd, alázatos hangra felfigyelt volna Heródes, Pilátus, a Főtanács. Nem így történt! Véres Golgota! De, Isten a csodálatos álmát nem adja fel: Teremtőnk számára mindennap Virágvasárnap! Ő újból és újból szeretne bevonulni a mi életünkbe! Töretlenül hiszi, hogy az ember képes Teremtője elé állni és vele alázatos párbeszédben a világ bölcs, szeretetteljes továbbteremtését megtervezni, lépésről-lépésre kivitelezni.

Jézus nem azt akarja, hogy rezignáltan, cinikuson kivonuljunk ebből a világból, mindennek összeomlására fogadva, hanem azt akarja, hogy kemény munkával a világot bölcsen, okosan kibontakoztassuk. A tudósaink szerint a végtelenbe vezető utunknak csak az elején járunk! Én hiszek az emberi elme, és erőfeszítés eddig elért eredményeiben! A megkezdett úton kell, és fogunk is tovább menni, mert a mennyek országa előttünk van és elérhető! Álmodhat ember ennél szebbet? Ma is megdobban a szívünk ha arról olvasunk, a prófétáknál, hogy eljön az az idő mikor a kardokból ekevasat kovácsolnak, a lándzsákból oltókéseket, és ember nem támad emberre ezen a földön... Igen, valljuk be őszintén, hogy vágyva vágyjuk, és lelkünk mélyén hisszük, hogy elérkezik az az idő, mikor a kisgyerek az áspiskígyó fészkében fog játszani, és az oroszlán a báránnyal együtt legel a réten.

Utópia?! Balga álom? A gonosz lélek legnagyobb dobása az, hogy elhiteti velünk, hogy képtelenek vagyunk egymással, Teremtőnkkel párbeszédet folytatni, bölcsen egyeztetni, és csalás, hazugság nélkül élni. Ő azt szeretné, hogy elfogadjuk életünk szükségszerű velejárójaként a bűnt, a háborúkat, egymás eltaposását! De vajon tényleg ennyire rosszak vagyunk, képtelenek felülemelkedni kicsinyes, önző, balga, rossz szokásainkon, sötét vágyainkon, képtelenek vagyunk megnyugodni és bizalommal összefogni, párbeszédet kezdeni, egy asztalhoz ülni Teremtőnkkel?

Amennyiben saját történelmünket nézzük, valóban megvan az okunk az elkeseredésre, de a múltunkat mélyebben tanulmányozva, felfedezhetjük, az üdvösségünk történetét. Prófétái, szentjei által, - mint a "keljfeljancsi" talpában az ólom darab, - újból és újból talpra rántotta az emberiséget az Isten és tovább vezette e szép, nemes cél felé. Karácsonyi megtestesülése, minden egyes szava, cselekedete, a húsvéti feltámadása, vagy a Szentlélek pünkösdi kiáradása, mind-mind e párbeszédről szól . Isten hiszi, hogy képesek vagyunk felnőni oda, hogy egy asztalhoz ülhessünk. Az elmúlt kétezer év minden szentje, az imában feléje forduló sok-sok millió és millió ember arról tesz tanúságot, hogy Isten Országának az eljövetele, megvalósulása nem utópia. Szent Pál szeretet himnusza, Szent Ágoston csodálatos élete és gondolatai, Szent Benedek és a nyomába elinduló számtalan szerzetes, Szent Ferenc kisebb testvéreivel mind-mind azt bizonyítják, hogy Isten álma nem utópia! Nagy Szent Teréz játszi könnyedséggel folytat párbeszédet az Istennel, akárcsak Lojolai Szent Ignác a lelkigyakorlatos csendjében. Szalézi Szent Ferenc nemcsak maga, hanem egyszerű emberek számára is megtudja nyitni az Istennel való párbeszéd útját, és ezen az úton mind többen és többen haladnak, tízezreket vezet a megtéréshez. Folytathatnánk a végtelen sort, az eszmélődés, a lelkiismeretünk által hozzánk szóló Istennel való párbeszédre való készség mindenütt meglátható. Korunkban már nemcsak néhány nagy szent titokzatos, magányos útja az ima, hanem mind több és több ember elemi igénye, vágya. Legfőbb kincsünk, melyhez ragazkodunk, a lelkiismereti szabadság, ami nem más, mint egy hatalmas kapu az Végtelennel való személyes párbeszédre. Gondoljunk csak a nagy ifjúsági találkozókra, Taizére, Medjugoréra, de mi magyarok gondolhatunk Csíksomlyóra is. Isten országa, a Mennyek Országa előttünk van, és a múlt minden bűne sem felejtetheti velünk azt, hogy képesek vagyunk egymás kezét megfogni és lassan, szépen, a felmerülő kérdéseket megoldani.

Nem lehetetlen minden ember asztalára bőséges kenyeret előteremteni a sáros földből, és a tudomány eszközeivel minden józan álmunkat, vágyunkat valóra váltani. Hiszem, hogy Isten aki a nyelvünket teremtette, mind hangosabban fog szólni tudósainkhoz, kik a feléjük nyúló hatalmas partneri kezet megfogják ragadni és csodálatos válaszokat fognak adni a XXI század szorongató kérdéseire. Hiszek a tudományokban, a művészetekben, az emberi nemes jó szándékban, hiszem, hogy Isten velünk együtt azt a munkát mit elkezdett, valóra fogja váltani. Az ember, a tudása által uralt anyagi eszközeivel ott áll azon az úton melyre Teremtője állította, és ez az út csodálatos, elképzelhetetlen távlatokba nyílik. Imádkozom a bátorság kegyelméért, hogy ne bizonytalanodjanak el a tudósaink, bölcs feltalálóink, mi sodródó porszemei a létnek, hanem merjünk alázatosan, bátran az oly sok hőslelkű lángész, nagy művész, szent által megkezdett úton tovább menni.

Hiszem, hogy a XVI. Benedek pápa által meghirdetett új evangelizáció igenis egy új korszak alapjait rakja le. Hiszem, mert az ember nem lakatlan sziget, mindannyiunkban ott van a végtelen Isten, sürgetve kopog, párbeszédre hív. Csodálatos távlatok várnak ránk, amit Teremtőnk felkínál az nem bóvli, piaci csillogó, értéktelen kacat. Biztos vagyok benne, hogy ki egyszer megtapasztalta ezt a belső fényt, a lelkét gyöngéden átölelő Isten jelenlétét, mindazt a végtelen tisztánlátást, bölcsességet, mit ez a gyógyító tekintet hordoz, az fel fog állni, hogy tehetségéhez mérten szolgálatot vállaljon Isten országának építésében, közös otthonunk létrehozásában. Számomra az a húsz év mit eltöltöttem a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi munkájában, az a sok-sok ezer ember, kik önként, belső indíttatástól megkerestek, hogy munkájukkal vagy szűkös anyagi kereteket átlépve segítsenek a bajban lévő gyermekek táplálásában, ellátásában, bizonyítják, hogy világunkat már nem a jelszavak, nem a reklámok, hanem a lelkiismeretünk által hozzánk szóló Isten irányítja. Persze, még harsognak a hatalmasságok jelszavai, dübörögnek a pénzüket kamatoztatni akaró milliárdosok reklámjai, de az emberek ébredeznek, olyan értékek felé nyújtják ki kezüket, mely engem reménnyel, bizalommal tölt el! Biztos vagyok benne, hogy lassan nem csak a megkeresztelt világ, hanem Jézus Krisztust nem ismerő népek is a Szentháromság által felkínált határtalan távlatokba beleszédülve, tudatosan feladják az egymással való szembenállást, és elkezdik továbbépíteni békében a közös otthonunkat, Isten Országát ezen a földön.

Hihetetlen távlatai vannak az egymás kezét megfogó, Isten előtt meghajló, a Végtelennel Párbeszédet kezdő emberiség előtt!!

Szeretettel,

Csaba t.
Déva, 2012. február 8

Én Meg- a sztár

„A mai világban sokan úgy érzik, ha nem csinálnak valami rendkívülit, nem kerülnek be a televízióba, nem lesznek sztárok, az életük elhibázott, szürke és értelmetlen.
Pedig mennyire jó tudni azt, hogy hétköznapi kötelességeink teljesítésével mi is felnőhetünk a Mennyek országához.”
/Böjte Csaba/
Elmúlt napjaimba találkozások hoztak örömet.
Boldogsággal töltött el, hogy láttam Jánost, hajléktalan barátomat egészségesen.
Hosszú idő elteltével, közösségemmel együtt lehettem templomunkban.
Aranka húgom meglátogatott családjával, néhány órát együtt tölthettem Velük.
Az élet apró örömei.
Magam elé idéztem a múlt héten indult tehetségkutató verseny egyik indulójának nyilatkozatát.
A műsorvezető kérdésére, hogy mit jelent számodra ez a megmérettetés?
Azt válaszolta:
Mindent, életem értelmét, utolsó lehetőségét.
Elgondolkodtató, hogy milyen értékeket kapott ez a gyermek szüleitől, pedagógusaitól, a közösségtől.
Csaba testvértől kölcsönvett bevezető gondolat lehetne az igaz válasz kérdésemre.
A mai világ egészen mást sugall.
Életem ötven évében, pedagógus pályafutásom során tucatnyi tehetséges emberrel hozott össze a sors.
Igazán nagyot alkotni, kreatív emberré válni csak azoknak sikerült, akiknek képességei mellett hitük adott szilárd alapot.
Ma is él bennem Csókay András előadásának fontos gondolata:
Nagyot alkotni akkor tudott, amikor elővette rózsafűzérét.
Saját életemre gondolok.
Visszaidézem magamban azt az időt, amikor összezuhantan ültem, egy újabb öngyilkossági gondolattal vívódva.
Mit kezdjek most magammal?
Mire vagyok még jó?
Azért írok rendületlenül, hogy segítsek az embereknek rátalálni a Hit titkaira, csodáira.
Keservesen kellett megtanulnom:
Az élet apró örömei teszik láthatóvá igazi értékeit, csodáit!
Ha észreveszed, életed értelmét is megtalálod!

Tomi emlékére

Isten minden teremtménye, aki, vagy ami megjelent életemben, egész életemre részemmé vált.
Isten végtelen szeretetét, jóságát látom benne.
A minap értesítést kaptam Tommy kutyám új családjától, hogy rövid betegség után örökre lecsukta szemét.
Gyászolom Őt és mindent, amit, vagy akit elveszítettem.
Visszaemlékszem első találkozásomra Tommyval.
Az ibrányi tenyésztő udvarán tíz tapsifüles kölyökkutya rohant felém.
Tommy lábamhoz dörgölődzött, szemeivel mondta:
Engem vigyél magaddal!
Megtettem és egy életre szóló kapocs kötődött közöttünk.
Amikor otthonom el kellett hagynom, új családot kerestem Neki.
Adrienn és családja ugyanolyan féltő gondoskodással, szeretettel nevelte, mint én.
Amikor tehettem, meglátogattam.
Ő sem felejtett el engem.
Elvesztése ugyan most fájdalmas, de vigasztal, hogy az Örök Hazában ott lesznek hű társaim, Maci, Micike, Papi, Tomi kutyusaim, virágaim, fáim, akiknek életet adott Istenem.
Csaba Testvér mondja:
„Manapság minden, és mindenki azt akarja, hogy vele foglalkozzál, hogy az ő show műsorát bámuld.
De figyelj önmagadra és fedezd fel azt a virágot, melyet beléd rejtett el a teremtő Istenünk!”

Skót vélemény a magyar Alaptörvényről

KNL 2012. január 15., 16:33

Jócskán eltér nyugati társaitól Magyarországról alkotott véleményében a Scotland on Sunday nevű skót lap, mely a "hagyományos értékek, a nemzeti öntudat és a szabadságtisztelet ékkövének" tartja a január elsején életbe lépett, sokat kritizált új alaptörvényt.
Bill Jamieson publicista szerint már a szokásos körök - EU, IMF, Hillary Clinton - szemforgatása is jelzi, hogy valaki a világban valami nagyot alkotott.
A tartalom pedig bizonyítja a gyanút. "Nyugati nemzet régóta nem hozott létre ilyen feddhetetlen kulturális és szellemi tartalmú és lenyűgöző morális értékű dokumentumot" - vélekedik a cikk szerzője. A "21. század erkölcsi sivatagában" megdöbbentő lelet ez az "ékkő" - nem csoda hát, hogy Brüsszel és Washington el akarja pusztítani. Aki azonban ismeri a magyar történelmet, tudhatja, hogy ez "hiábavaló próbálkozás".
A cikk megmagyarázza, mit jelent a magyaroknak a kommunisták által kikiáltott "köztársaság", a Szent Korona, a Szent István óta tartó alkotmányos folytonosság. A legtöbb helyet azonban az egyes - a legtöbb sajtóorgánum gyakorlatával szemben pontosan idézett - szövegrészek méltatásának szenteli a szerző. A kereszténység mint fontos nemzetformáló erő elfogadása, a családok szerepének kiemelése, a jogrend nemzedékeken átívelő összefogásként értékelése - mind olyan passzusok, melyek magasan az "üres uniós fecsegés" szintje fölött állnak.
Jamieson megemlíti Gyurcsány Ferenc kommunista kötődéseit és elismerően nyilatkozik a kommunista rendszer bűnöseit elítélő részekről is. Megdöbbentőnek nevezi, hogy abban a világban, melyben a kilencvenéves nácikat oxigénsátorban hurcolják bíróság elé, felháborodást kelt, amikor a "vörös gyilkosokra" kerül a sor. A publicista szerint az egész mögött a sokat emlegetett kettős mérce áll. "A jobboldal rémtetteket követ el, a baloldal legfeljebb hibákat" - jegyzi meg. A központi bankot szabályzó törvény elleni kritika is csupán azért ilyen erős, mert a kormány általa le akar számolni a "bónuszra jogosult osztályok" uralmával - olyan lépés ez, melyet a többi európai nemzet hiába követel vezetőitől.
Nem csupán ezért követendő példa a magyar alaptörvény, érvel Jamieson. Az erkölcseiben megroppant, passzivitásba süllyedt Európában "múlhatatlan szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" - mondja ki a "nemes dokumentum", mely a "kulturális és morális értékek" régóta várt ébredését jelzi.
"Egy magas kultúrájú nemzet visszaköveteli örökségét és függetlenségét - egész Európa példát vehetne tőlük" - írja a skót szerző.

Wednesday 22 February 2012

Télbúcsúztató dixie ritmusban

Közel egyhónapos kényszerű szobafogságom Húshagyó Kedden véget ért.
A melengető tavaszias napsütést a városban köszöntöttem.
Felpezsdült a cívisváros.
A padokon napfürdőző emberek pihentek.
A Kölcsey Központban megtekintettem a kecskeméti képzőművészek kiállítását.
Este hét órakor a Bálteremben Maloschik Róbert Jazz történeti előadásán vettem részt.
A Debreceni Dixiland Jazz Band megtöltötte a koncertterem nézőterét.
Dixiland ritmusban muzsikálták el a telet.
A napsütés felért egy D vitamin bombával, a zene zsigereinkben hozott örömhormon áradást.
Öröm volt nézni és hallgatni a művészeket.
Garas Dezső emlékét szabadon úgy idézem:
Kell egy jó csapat!
Jó volt látni, hogyan működik ez a zenében.
A vezető mesterien vezényli csapatát.
Nem sajátítja ki a sikert, ha kell, félreáll, hogy mások is élvezzék gyümölcsét.
Ha a másik bakizik, kisegíti.
Valahogy úgy, ahogyan a kanadai vadludak közösségi erejében megragadható.
Mindannyiukat betöltötte a szeretet.
A dixiland , egymás és a közönség tisztelete, szeretete.
Este kellemes fáradsággal tértem nyugovóra.
Csaba Testvér azt mondja:
„A szeretet csodákra képes.
Aki sarat dobál, önmaga is besározódik.
A befogadó, elfogadó, megbocsátó ember gazdagodik, erősödik.
Az elutasítás, a másik kidobása sajnos nem csak az ő, hanem mindannyiunk sorvadását, pusztulását jelenti.”

Húsz év múlva

Vasárnap délután történt.
Szokás szerint elhanyagoltam napi étkezésemet.
Hirtelen remegni kezdtem, homlokomat veríték verte ki, elgyengültem.
Lefeküdtem, hogy megelőzzem a bajt.
Tapasztalatból tudtam, hipoglikémiás stressz, ami rámtört.
Rohantam, hogy egyek, mert farkaséhség tört rám.
Miután teletömtem magam, ledőltem az ágyra.
Eszembe jutott húsz évvel előtti életem, amikor leszerelve a hadseregtől, nem találtam munkát, megélhetésem veszélyben volt.
Éhes voltam.
Pénzem csak annyi volt, hogy Tiszadobra utazzam húgomhoz.
Kisegített, egy időre megoldódtak nehézségeim.
Az eset azóta is kísért.
Félelem az éhezéstől.
Olvasom a híradások riasztó adatait napjaink éhezőinek milliós számáról.
Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás időszakában gondoltuk volna?
Napjainkban magam csak akkor éhezem, ha megfeledkezem róla.
Szerencsés embernek tarthatom magam.
Igaz, most hogy rokkant járadékos lévén újra felülvizsgálat vár rám, előfordulhat, hogy újra veszélybe kerülök.
Szerény járadékomból rendszeresen átutalok egy összeget Józsikának Gálospetribe.
Mert azok nem éhezhetnek, akiknek élete csak most kezdődött.
A gyermekeknek tanulni kell.
Mi tanulunk múltunkból?
Csaba Testvér azt mondja:
„Látjuk, hogy a mértéktelen habzsolás, önkontroll hiánya, a rongyrázás, a fölvágás hová vezeti az emberiséget.
Ma már nem csak energiaválság van, hanem életválság is.
Az emberek elpusztítják, felfalják, elhasználják gyermekeik jövőjét.”

Nemzeti Ima

Kiáltás – nemzeti imádságot indít a Mária Rádió

A Mária Rádió február 22-től nemzeti imát indít határon túli és anyaországi Mária-kegyhelyekről minden este 20 órától. Az ima célja, hogy a nemzetért felelősséget érző emberek együtt forduljanak Istenhez. A nemzeti imába a rádiókészülékek előtt minden család bekapcsolódhat, égő mécsessel az ablakukban jelezvén, hogy csatlakoztak a nemzetet átívelő imához.

A Mária Rádió e közös imát minden nap más helyszínről közvetíti, többek között Bodollóról, Celldömölkről, Doroszlóról, Máriapócsról, Mátraverebély-Szentkútról és Csíksomlyóról.

A Szentírás beszámol arról, hogy ha egy ember vagy egy közösség nagy bajban van, akkor teljes erejéből az Úrhoz kell kiáltania. Így kiáltott Istenhez az ellenségtől szorongatott nép, a babiloni fogságban sínylődő közösség, és így kiáltott Krisztushoz a vak Bartimeus is (vö. Bír 3,9; 1Kir 8,48-51; Mk 10,47). Isten ezt a mélyből feltörő kiáltást meghallgatja.

Nemzetünk és az egész nyugati kultúrkör sok szempontból belső válságot él át. Sokakban eluralkodott az elkeseredés, a reménytelenség. Sok embernek nincsenek eszményei, amelyekért őszintén tudna lelkesedni. Sok embert kísért a belső üresség, sivatag érzése (vö. XVI. Benedek pápa: Ubicumque semper).

A Czestochowa-i pálos szerzetesek a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben elindítottak egy esti imádságot, amelyet ’Apel’-nek (szólításnak, sorakozónak) neveztek. Az imádság egészen konkrétan Wyszyński bíborosért szólt, de az egész népért is. Az ima a hitet és az összetartozást kifejező énekekből, egy szentírási részből és annak magyarázatából, egy tized rózsafüzérből és egy záró áldásból állt. Az imádság egyre terjedt, a rendszerváltozás után pedig a televízió is közvetíteni kezdte. Sok családi otthonban esténként a TV segítségével bekapcsolódva a Czestochowa-i Apel imádságba, az egész család együtt szólítja az Istent.

A magyar népnek is elemi szüksége lenne arra, hogy Istenhez kiáltson. A Mária Rádió ezért Hamvazószerdától, február 22-étől minden este nyolc órától közös imádságot indít anyaországi és határon túli Mária-kegyhelyekről.

A közös ima jeleként, aki teheti, egy mécsest tegyen ki az ablakába, kifejezve ezzel, hogy abban az otthonban jelen van Krisztus, a Világ Világossága.

Magyar Kurír

Ne alkalmazkodjatok a pénzvilág és a média hatalmához!

A keresztények arra kaptak meghívást, hogy ne alkalmazkodjanak a világhoz szabadságuk érdekében – hangsúlyozta XVI. Benedek február 15-én, a római központi szemináriumban mondott lectio divina bibliatanítás alkalmával.

A találkozón 190 szeminarista volt jelen, öt római intézményből. „Ne alkalmazkodjatok a pénzvilág és a média hatalmához, amelyekre bár szükség van, de az a veszélyük, hogy elnyomják az emberiséget” – buzdította a kispapokat a Szentatya.

Tanításában Benedek pápa Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből indult ki: a népek Apostola arra hív, hogy ajánljuk fel testünket mint élő, szent és kegyes áldozatot Istennek, hogy ne hasonuljunk a világhoz, és hagyják átalakítani magunkat Isten akaratának megértése érdekében.

Nem alkalmazkodni a világhoz nem azt jelenti, hogy elmenekülünk előle, hanem annak az útja, hogy valóban szabadok legyünk – hangsúlyozta a Szentatya. A pénzvilág és a média hatalma szükséges és hasznos, de alkalmanként az a veszélyük, hogy uralkodni akarnak az emberen. Nem az emberiséget segítő eszközök, hanem elnyomják az embereket. A pénzvilág ma már nem a jólét eszköze, hanem egy hamis istenné vált, amely uralja a világot. Nem az számít, hogy mit birtokolunk, hanem az, hogy létezünk. Ne rendeljük alá magunkat ennek a hatalomnak, használjuk eszközként Isten fiainak szabadsága által – buzdított XVI. Benedek.

Az információ gyakran nem világosít fel, és amit mondanak vagy írnak, fontosabbá válik, mint maga a valóság. Az a veszély áll fenn, hogy a virtuális világ fontosabbá válik, mint a reális világ. A keresztények non-konformizmusa megváltja és visszaadja őket az igazságnak. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen szabad emberré lennünk non-konformizmusunk által, amely nem a világ ellen van, hanem a világ igazi szeretetét jelenti – kérte a Szentatya.

Ma sokat beszélnek a római katolikus egyházról, sok mindent mondanak róla. Reméljük, hogy példaadó hitünkről is szólnak – jegyezte meg a pápa. A kereszténység nem pusztán spiritualizmus, erkölcsi prédikáció, hanem megtestesülés is. Szent Pál arra hív, hogy ajánljuk fel testünket és váljunk eggyé Istennel. Járjon át bennünket Isten valósága, hogy egész életünk váljon liturgiává és adorációvá – hangsúlyozta XVI. Benedek a római nagyszemináriumban tartott lectio divina bibliatanítása során.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Itt és most

Ezekben a fényszegény, ingerszegény napokban igyekszem magam felmelegíteni.
Fényképeim között válogattam.
Múlt év nyarán készült fotómat találtam meg.
Életszemléletemmé vált, hogy itt és most akarok boldog lenni.
Nem ifjúkori türelmetlenségből teszem.
Korábban úgy fogalmaztam, lepkegyűjtő vagyok, boldogságpillangókat gyűjtök.
Eddig bevált a módszer.
Így most is melegség járja át minden porcikámat, a nyári fotó láttán.
Világunkban, szinte már sztereotípiává vált nemzetünket pesszimistának nevezni.
Pedig a pozitív életszemlélet tanulható, elsajátítható.
Csak gyakorolnunk kell.
Csaba Testvér azt mondja:
„Mindenki arra vár, hogy kiszeressék aszalódó létükből az életet dicsérő jókedvet, színesvirágokat, bomló gyümölcsöket.
Nem taktikás fortélyokkal kell színes papírból szirmokat ügyeskedni a megszáradt magvakra, hanem a bennük lévő életet kell hittel, jóságos jelenléttel kibontakoztatni!”

erdély ma - Hitben élni – Az utolsó ferences szerzetes a háromszéki Esztelneken – VIDEÓ

erdély ma - Hitben élni – Az utolsó ferences szerzetes a háromszéki Esztelneken – VIDEÓ

Akikkel együtt sírtunk és nevettünk

A farsang farkán nem ette meg a kutya a telet.
Szobámba visszavonulva olyan barátaimra gondolok, akik valamiért mély nyomot hagytak bennem.
Álljon itt egy idézet:
„Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerűen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk.”
/Cecília Meireles/


Ilyen ember volt életemben Szögedi Tibor, egykori főnököm, barátom.
Fényképeim legutóbbi válásom után eltűntek.
Emlékezetemből igyekszem felidézni alakját.
Úgy vigyázott ránk, beosztottaira, mint saját családjára.
Fáradhatatlan szervező volt.
Nem véletlen, hogy korai, 2002- ben történt halála után, Szomolya, szülőhelye díszpolgárává választotta.
Emlékszem azokra a Nőnapokra, amikor a helyőrség fiai, és hölgyei együtt ünnepeltünk.
Lencsés Lajos kollégám bolondozott, a nők Mézga családként mulattatták a férfiakat.
Amikor apósom váratlan halálhíréről tudomást szerzett, megkérdezte:
Van pénzetek?
Mindenét odaadta volna.
A legtöbbet adta:
Emberségét.
Ezt visszük tovább.
Magam is arra törekedtem életemben, hogy ne emlékműveket hagyjak magam után, hanem nyomot az emberekben.
Amitől egy ilyen fagyos napon felmelegítem barátaim lelkét.
Csaba Testvér azt mondja:
„Hiába van 220 volt a dugaljban, ha nincs egy vezeték, amely összekötné a lámpával.
Enélkül nem lesz világosság.
Kell egy közvetítő.
Az emberek világában a bizalom, az elfogadás, a jóindulat láthatatlan kábelein terjednek az értékek:”
Foto: Papp János barátom a Magyar Kultúra Lovagja

Amikor minden nap ajándék

Tegnap óriási boldogság öntött el:
Gábor öcsém SMS üzenetben értesített, megszületett kisfia.
Ötvenegy éves, nyugdíjas tűzoltóként kapta meg Isten ajándékát.
A boldogságról sokan, sokféleképpen beszélnek:
Cicero szerint a Boldogság, a belső béke állapota.
Ma a boldogságról elmélkedem:
A boldogság nem jön lepkeként (bár akként illanhat el...). A boldogságnak oka van, s nekünk jó okunk van rá! A boldogság tanulható, növelhető, ha jó módszert és jó társakat választunk hozzá.
Számomra a boldogság érzését soha nem az anyagi jólét állapotában tapasztaltam meg.
Felnőtté válásom idején hiába birtokoltam tíznél is több autót, hiába szórhattam a pénzem, boldogtalannak éreztem magam.
Mindig többre és többre vágytam.
Első válásomat követően új társat, gyermeket kaptam.
Soha nem próbáltam uralni, birtokolni Őket.
Élete végéhez közeledő emberre mondják a pejoratív értelemben használt:
„Neki már minden nap ajándék!” megállapítást.
Pedig mindannyiunknak úgy kellene élnünk, hogy életünk minden napját ajándéknak éljük meg.
Amikor életem összeroppant, megtanultam imádkozni, kérni Isten segítségét.
Nem maradt bennem sem harag, sem gyűlölet.
Életemben első helyre került Isten szolgálata, csak ez után következik az uralom önmagam felett.
Anyagi terheimtől, bűneimtől megszabadulva, kicsit bénán, kicsit süketen, vakon, mégis boldognak érzem magam.
Csaba Testvér azt mondja:
„Lehet úgy is élni, hogy hatalmas zsákokat cipelünk magunkkal.
De fölösleges görnyedeznünk mázsás súlyok alatt, mert megnyomorítják életünket.
Miért hurcolnék magammal régi sérelmeket, már kialakult kapzsi vágyakat, bűnöket?
Tegyük le és tapasztaljuk meg istengyermeki létünk szabad szárnyalását”.

Felnőtt meseegyszürkeegérről

Remeteségem újabb reggelén, ébredés után a számítógéphez ültem.
Szemem, a falon függő oklevélre tévedt.
A Debreceni Kéry Pharma KFT művészeti pályázatán, irodalom kategóriában nyert első helyezésért kaptam.
Visszaemlékszem a díj átadására.
A Pszichiátriai Kórház igazgatói irodájában ültem Móré Csaba igazgatóval, Márta Nénivel, kezelőorvosommal.
A körülöttem ülők szemében öröm sugárzott.
Szélmalom harcuk sikerének örülhettek.
Bennem ambivalens érzések kavarogtak.
Persze, örültem irodalmi sikeremnek, de feltörtek a mű születésének borzalmas körülményei is.
Az év hasonló időszakában kezdődött.
Fizikai, lelki tartalékaim kimerülőben voltak.
Rendszerint ilyenkor vett erőt rajtam mély depresszióm.
Akkor is ittam napok óta.
„Agymosás”- mondtam magamban.
Szabadulni akartam keserveimtől.
Nem volt elegendő az alkohol.
Már kellett hozzá „gyorsítóként” a nyugtató.
Ez aztán padlóra küldött, a szó valódi és átvitt értelmében.
Kikötözve ébredtem a pszichiátrián.
Gyomormosás következett, majd megkérdezték, öngyilkos akarok- e lenni?
Miután megnyugtató választ hallottak, átszállítottak az Addiktológiára.
Ismerős arcok fogadtak.
„Velem egyivásúak”.
Mondhatom stílszerűen.
Már sokadik „mozigépész” tanfolyamunkat töltöttük együtt.
A „Bennszülöttek” összetétele a társadalom minden rétegét reprezentálta.
Volt pedagógus, nyugdíjas, főpincér, egyszerű munkás, lelkész, tisztes családanya.
Ki miért ivott?
Mindenkinek volt számára megnyugtató magyarázata.
Ötszemélyes szobába kerültem.
Az első vizit alkalmával megkaptam gyógyszereimet.
Szürke egeret kaptál?
Kérdezte Józsi Bácsi.
Az mi?
Kérdeztem.
Heminevrin, delírium ellen.
Mondta a sokat megélt betegtársam.
Miután ellenőrzés mellett bevettem gyógyszereimet, mély álomba szenderültem.
Nem tudom, mennyi idő telt el.
Fülsértő surrogásra ébredtem.
A hang, nyögésekkel kisérve, a mellettem fekvő betegtársamtól érkezett.
Nagydérrel- durral nővérke érkezett.
Kicsomagolta szomszédomat pelenkájából, megmosdatta, majd tisztába tette.
Most, amikor ezeket írom, számítógépem monitorából arcom tükörképét látom.
Ugye tudod, hogy akkor jelet kaptál?
Megmutatta Isten, mivé válsz, ha folytatod.
Vegetáló zöldséggé!
Nem tanultál belőle.
Átadtad magad az önsajnálatnak, önpusztításnak.
Pedig én szerettelek téged, vigyáztam rád.
Esélyt kaptál újra és újra az újrakezdésre, igaz életre.
Megpróbáltam szabadulni az alkohol csapdájából.
Rendületlenül szedtem a gyógyszereket.
Még azt is megpróbáltam, hogy Horváth Endre főorvos Úrral, Feri Bácsival, a Támasz Központ vezetőjével Anonym Alkoholista Klubot hozzunk létre.
Nem sikerült, mert az érintettek még maguknak sem vallják be, hogy nagy a baj.
Én is beletörődtem, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.
Pedig Valaki mindig segítő kezét nyújtotta felém.
Hosszú, gyakori kórházi kezeléseim során emberek mentek tönkre, elhaltak mellőlem.
A halálesetek megráztak, de változás nem történt.
Emlékszem, mohón olvastam Albert Györgyi könyveit kálváriájáról.
Irigylem a hívő embereket, mert van kitől reméljenek.
Mondta.
Halálát megsirattam.
Úgy éreztem, egy bajtársamat veszítettem el.
Teljesen össze kellett törnöm ahhoz, hogy megtaláljam szabadulásom egyetlen igaz útját.
Szakemberek azt mondják, az alkohol betegség, depresszió tünet mentessé tehető, de nem gyógyítható.
Mai életem ellent mond.
Történetem végén álljon itt Csaba Testvér gondolata:
„A hosszú út után megérkezik a gólya, nem tátja a száját, fészket épít, fiat nevel, hogy átadja a legdrágábbat, a lét ajándékát.
Minden, ami él, élni akar, akar nagyra nőni, virágot, gyümölcsöt teremni, a lét gyönyörűségét tovább adni, és jól van ez így”.

Az Igéret Földjén

A város közterein uralkodó állapotok továbbra is itthon maradásra bírnak.
Nem tehetek mást, csak ülök és mesélek, mint Seherezádé, ezeregy éjszakán át tartó meséjében.
A mesémben szereplő személyek, történések egyezése a valósággal, nem a véletlen műve.
József, az ötvenes éveiben járó pedagógus, mint minden nap, kocsiba ült.
Irány surány!
Gondolta és Beregsurányba indult.
Kelet Magyarország határmenti településein az emberek túlnyomó része, jövedelmét ügyeskedéssel egészítette ki.
Az üzemanyag és cigarettacsempészés különös „ népi játékká nőtte magát.”
József Beregszászba utazott, felesége szüleihez.
A határátkelésnél, határőrök, vámosok ismerősként üdvözölték.
József, a városba érve, a piacra indult.
A parkolóban megpillantotta az ismerős fiúcskát, Sanyikát.
Vigyázhatok az autóra?
Kérdezte udvariasan a kisfiú.
Köszönöm.
Mi újság Sanyika?
Kérdezte Józsi.
Éhesek vagyunk, fázunk.
Mondta.
Körülötte négy toprongyos, maszatos testvérkéje nyomatékosította Sanyika szavait.
Mindjárt hozok valami ennivalót.
Mondta Józsi.
A piacon ismerős cigányasszony sietett elébe.
Kezében csokornyi fakanál.
Józsi mindet megvette.
Hálás pillantás volt a köszönet.
Majd besietett a csarnokba, vett tíz kiló babot.
Útban apósáék háza felé feltankolta az autóját.
A sűrített levegővel „ megfújt” tankba száz liter olajat töltött.
Vett tíz karton cigarettát.
Apósáék udvarán komótosan elrendezte az árut.
Mindennek megvolt a jól bevált rejtekhelye.
Műszerfalban, ajtókárpitban, ülésekbe gyömöszölve.
Miután befejezte a rakodást, élelmet, gyermekruhákat vett magához.
Visszatért a piacra, a gyerekekhez.
Átadta adományait.
A gyerekek maszatos kezükkel azonnal falni kezdték az ennivalót.
Sanyika otthon mosdasd meg testvéreidet!
Mondta Józsi.
A határhoz közeledve érezte magán a feszültséget, ami a zabszemnek sem hagy helyet testének bizonyos pontján.
A határ előtti sorompónál óriási kocsioszlop várakozott.
Élelmesebb utazók előresiettek, pénzt nyomtak az ukrán rendőr markába, a sorompó ettől felemelkedett.
Józsinak eszébe jutott korábbi, huszonnégy órás várakozása, amitől kiverte a hideg veríték.
Lépésben araszoltak, a határig vezető száz méteren.
Az útlevél kezelése után, az ukrán vámos lépett az autóhoz.
Végigtúrta a csomagokat, még az autóstáska személyes holmijait is átforgatta.
Az utazótáskából kivett egy üdítőt és egy doboz csokoládét.
Megpillantotta az utastérben lévő, csokoládéval teli kartondobozokat.
Kontrabangyiszt?
Kérdezte.
Bambán nézett rá a sofőr.
Később megtudta, a szó csempészt jelent.
Szabaddá vált az út.
A magyar oldalon ugyanez lejátszódott.
A sorompó két világot választott el egymástól.
Mindkettő az Ígéret Földje volt.
Mindent igértek, de semmi nem változott.
Hivők voltak az emberek.
Mindent elhittek.
Nem változott a világ.
József szégyenkezve, de megkönnyebbülten indult haza.
Megúsztam!
Gondolta.
A hazafelé vezető úton ismerős „ pillangók” integettek.
Az ismert pontokon ott posztoltak a „ fakabátok”.
Megállították, levették a „sápot”, majd tovább engedték.
József százezreket keresett a „stiklivel”.
Megérte?
Kockára tette életét, mert volt, amikor ötszáz liter üzemanyaggal a feneke alatt söpört végig az országon.
Törvényt sértett, amiért súlyos büntetés lehetett volna.
Sorra kapta a jelzéseket:
Alkoholbetegség, depresszió, családi életének zavarai.
Kórházi kezelések sora.
Nem változtatott életén.
Csak önmagában bízott.
Erejében, szerencséjében.
Barátja, hite nem volt.
Nem gondolt arra, hogy a világ, mint egy szivárvány színeiben pompázó szappanbuborék, egyszer szétpukkan, megsemmisül.
Csaba Testvér gondolata jut eszembe:
„A szabad akaratot a létező legnagyobb erőnek tartom.
Dönthet az ember bármikor, bármilyen helyzetben a szeretet mellett, és sajnos a legnagyobb kényelemben, jólétben is dönthet a gyűlölet és a harag mellett.
A lelkiismeretünk szavát kell állandóan, figyelmesen és érzékenyen kutatnunk.
Mely által Isten minden embert hívogat a szépre, Igazra:”
Foto: illusztráció

Kaukázusi törpefarkas

A napok óta tartó kutyahideg mozgáskorlátozottá tett.
Nem merek kilépni az utcára, mert egy esés életveszélyes lehet számomra.
Egyik reggelen, miután túljutottam „nőtlen reggelimen”, a kávén és a cigarettán, csengettek.
Ajtót nyitottam.
Középkorú hölgy és fiatal társa állt az ajtóban.
Jó napot kívánunk!
Köszöntöttek.
Bizonyára Önt is riasztják a napjainkban tapasztalt sorscsapások.
Mondta szelíden.
Engedje meg, hogy felolvassak egy történetet a Bibliából.
Köszönöm szépen, de van saját Bibliám, amiből magamnak olvasok.
Hárítottam el Jehova Tanúinak hittérítő próbálkozását.
Magányomban azután emlékezni kezdtem.
Hasonló téli napok voltak.
Lóránt fiacskám nagymamájával érkezett Beregszászról.
A legényke reklámszatyrot szorongatott a kezében.
Mit kaptál Husikám?
Kérdeztem.
Nézd!
Kiemelte a szatyor aljából a riadt kutyakölyköt.
Egy tacskó- csivava kölyök nézett velem farkasszemet.
Megkereszteltük, a Bubu nevet kapta.
Tiszadobon éltünk.
A Futrinka utcában hamar tiszteletet vívott magának a jövevény.
Bájos, harcias kutyus volt.
Postásunk félelemmel közelített otthonunkhoz.
Olykor a falu központjáig üldözte Bubu, a kerékpáron menekülő kézbesítőt.
Az Andrássy kastély látogatói tízezreket igértek érte.
Ragaszkodtunk hozzá.
Szépen növekedett.
Ismerőseink gyakorta kérdezték:
Milyen fajta?
Kaukázusi törpefarkas.
Mondtam hamiskás mosollyal az ajkamon.
Tudták, családom egyik fele Kárpátaljáról érkezett.
Egész életemben jellemző volt rám, hogy a legnagyobb bajban is megőriztem humoromat.
Belül persze pukkadoztam, de mások nem vették észre rajtam.
Hasonlóan derültem, amikor kezemben füstölgő cigarettámmal sétáltam az udvaron, a szembejövő gyerekek egyike cigarettát kért tőlem.
Már nem dohányzom.
Holnapután lesz két napja, hogy eldobtam a cigarettát.
Mondtam.
Csodálkoztak ugyan, de nem kértek többet.
„Kaukázusi törpefarkasunk” szépen fejlődött.
Csodás képességei voltak.
Lóri, amikor énekórára készülve megszólaltatta a furulyát, a kutyus énekelt vele.
Autómmal éjt nappallá téve úton voltam.
Pedagógusként, ifjú családfenntartóként családom elvárta, hogy ugyanazt tegyem, mint Kelet -Magyarország minden ügyeskedője.
Jártam a határt, hoztam vittem, amiből pénzt lehetett csinálni.
Bubu kedvenc időtöltése volt, hogy a volán mellől nézte a világot.
Lány kutyus lévén udvarlója is akadt a szomszéd Cowboy személyében.
Sorra ajándékozott meg bennünket kölykeivel.
Lóri üzleti érzéke már kiskorában megmutatkozott.
Kivitte a kölyköket a piacra és árulta őket.
Bubuka harcias természete semmit nem változott.
Nem tudhatta, hogy Dávid, csak a bibliában győzhette le Góliátot.
Vakmerő módon nekirontott egy megtermett németjuhász őrkutyának, aki szétroppantotta.
Tiszadobi éveim, Bubu emléke felmelegít ezekben a zord napokban, de nem vágyom vissza.
Úgy éltem, hogy semmi nem volt drága.
Belülről vívódtam, de nem figyeltem a Jelekre.
Nem voltak útjelző tábláim.
Megvetettem a korrupt hivatalnokokat, mindazokat, akik ügyeskedéssel biztosították jólétüket.
Magam sem voltam külömb.
Ma már azt tartom szem előtt:
„Aki sokat gyűjt, soha nem bővelkedik, aki sokat ad, soha nem szűkölködik.”

Fontos megérteni, tudni róla

Hír jött, hogy az osztrák kormány sebbel-lobbal nemzetközi pénzügyi értekezletre küld meghívókat, Kelet- és Közép-Európa adósságválságának megakadályozását célként megjelölve.
Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen más érintett fővárosok mellett Budapestre sem érkezett meghívó.
(Bár lehet, hogy a macskaasztalnál majd üldögél azért néhány „honmentő, mérvadó balliberális szakértő”.)

Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak.
Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól, az EBRD-től, az EKB-tól és a Világbanktól.

A bécsi hírharsona, a Kurier a magasan eladósodott Magyarországot (hochverschuldenes Nachbarland Ungarn) emlegeti
mint veszélyes etalont.

Érdemes a tényeket sebtében megfaggatni.

Ausztria külföld felé mintegy 750 milliárd dollárral tartozik, minden osztrákra jut ebből 90 000 dollár adósság, és az ország adóssága felette van az osztrák GDP kétszáz százalékának.

Hazánk 150 milliárd dollárral adós a külföldnek, a vállunkat egyénenként 15 ezer dollár nyomja,
és a GDP 115 százaléka eladósodottságunk mértéke.

A számok alapján a mi sarunk pillekönnyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle.

Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg pénzt helyeztek el Kelet- és Közép-Európában, egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a legtöbb bank osztrák tulajdonban van.
Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozásunk jó egyharmada.
A térségben meg kint van mintegy kétszázmilliárd dollárnyi osztrák pénz.
De megérte ez nekik?

Mi az hogy, nagyon is, mondaná Gyurcsány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta volna a száját.

Ausztria a pénzt eddig mint AAA minősítésű ország megkapta 2,5-3 százalékért, amit továbbhelyezett a térségbe 7-9 százalékért.

Dolláronként nyert 5-6 százalékot.
Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további két dollárt.

Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd dollár adósság semmibe sem került, pedig annak jó részét otthon használták fel.

Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve,
hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek.

Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok.
Új kormányunk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot, és beleszólt a jövedelemelosztásba,
a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani.
Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is kitalálják, hogy el van adósodva.

Intő jel, hogy az S &P egyet elcsent az AAA-ból, és ami maradt (AA), arra is negatív kilátást adott.

Ezt gyorsan meg kell beszélni az érintettekkel, de persze nem a kárvallottakkal.

Erről szól ez a rapid módon összehívott tanácskozás.

A francia leminősítés mögött is valami ilyesmi állhat.

Közismert, hogy Görögországban ők is besokalltak, a pénzük egy részének búcsút is inthetnek.
De érintettek Portugáliában is.
A hazánknyi ország ötszázmilliárd dollárral tartozik, ami a GDP-je 220 százaléka.
Francia befürdés itt is lehet.

A jelenlegi IMF-vezér, a hajdani francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde idején Franciaország is derekasan növelte adósságát.

Barroso is volt portugál miniszterelnök, amikor nyakló nélkül adósodott az ország.

Utána fedezték csak fel az EU-ban.

Papademos görög miniszterelnök pedig az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott átverős trükkök idején volt
a görög jegybank elnöke.

A hajdani eladósítók most már a rendcsináló nemzetközi szervezetek élén fura módon akarnak rendet teremteni.
Erről szól a bécsi értekezlet.

Azt kell megbeszélni az érintettek háta mögött egyebek mellett, hogy hazánk (hochverschuldenes Ungarn) fizessen ezután is 6-7 százalék felárat a hitelekért, és viselje a „nemzetközi közösség” megvetését, ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es választás után teszi.

Nyilván azt is meg kell beszélni, miként kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakodnak engedelmeskedni.
Ebbe beletartozhat, hogy hazai „nyálas-taknyos” szakértői kormányt telepítenek a nyakunkra, támaszkodva
a hazai komprádorok és médiasiserék közreműködésére, ha a spekulatív forintrontás vagy az adósságdrágítás nem hat.
Ezt már megtették Görögországban és Olaszországban is.
Ezek a „demokratikus”, nem választott kormányok.

Az efféle megoldásokhoz nincs szükség az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzolódik a kétsebességes Európa.

Mindennek azonban semmi köze az elfogadott európai eszmékhez, mint a kohézió vagy a felzárkóztatás.

A gyakorlat teljesen más, az maga az új gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csillagos lobogó mint álca alatt.

Így lesz, ha megint hagyjuk!

Boros Imre

Henri Boulad SJ: Álljatok ellen!

Henri Boulad jezsuita atya szeptember 27-én, a Nemzetközi KrisztusiSzolidaritás szervezet által szervezett konferencián tartott előadást az iszlám terjedéséről. Előadását követően a Magyar Kurír beszélgetett vele arról, hogy mit tehetünk kultúránk, vallásunk, hagyományaink védelmében, és arról, hogy hogyan kerülhetjük el a személytelen, csak az intézményességre hagyatkozó szolidaritás buktatóit.

– Boulad atya, előadásában Ön az iszlám európai tejedéséről, és ennek veszélyeiről beszélt. Milyen tanácsot tud adni ennek fényében az európai embereknek? Mit tehetünk kultúránk, vallásunk, hagyományaink védelmében?
– Leglényegesebb fogalmaink ebből a szempontból: a demokrácia, a pluralizmus, a világiság és a szólásszabadság. Ezekhez mindenképpen ragaszkodnunk kell, de nem a kereszténység nevében, hanem az emberi értékekében, mert ezek egyetemesek, noha úgy gondolom, hogy keresztény hagyományokon nyugszanak. Kezetekben van a legfontosabb fegyver: az emberi jogok védelme. Mert hol vannak az emberi jogok a muzulmán országokban? Milyen emberi jogot fog hozni az iszlám Európába? Nem azért hívlak benneteket az iszlámmal szembeni ellenállásra, mert muzulmánellenes vagyok, nem. Hanem azért, mert tiltakozom egy olyan értékrend ellen, amely ellentétes az európai kultúrával, mely az ember tiszteletére, és a szabadság, egyenlőség, testvériség elvére épül.
– Igen, de mit tehetünk konkrétan?
– Álljatok ellen.
– Ellenállni, de hogyan?
– Nem szabad engedni olyan vallási oktatást, amely fanatizmusra nevel. Ellen kell állni a gyorsuló világnak, és nem szabad olyan törvényeket hozni, mint Angliában, ahol elfogadták az iszlám törvénykezést, a saríát, amely így néhány napja belekerült az angol törvényekbe, mert így az alkotmányaitok, a törvénykezésetek ki lesznek téve az iszlám kénye-kedvének. Nem szabadna elfogadnotok, hogy a nyugati társadalmaitok ki legyenek téve akármilyen terroristának, aki fenyeget benneteket.
– Ezek mind állami szintű intézkedések. De mit tehet az egyes ember?
– Sokmindent tehetnek az emberek. Beszéljenek a problémákról, járjanak nyitott szemmel, és lássák meg, hogy Szudánban például rabszolgaság van. Mondok egy példát. Franciaország támogatta Omar el-Bechirt, aki emberiség elleni bűnöket követett el, és ez felháborító. Él egy 80 éves nő Stasbourgban, akinek a 85 éves férje Alzheimer kórban szenved, és folyamatos ápolásra szorul. És ez az idős nő, aki éjjel-nappal ápolja a férjét, amikor hallott arról az akcióról, amit Szudánban vezetek, petíciót nyújtott be a köztársasági elnöknek – aki akkor Chirac volt – és 400 aláírást gyűjtött össze, hogy tiltakozzon Franciaország Szudánnal kapcsolatos politikája ellen. Ez a nő megértette, hogy tehet valamit. És amit tett, bármelyikünk megteheti. Bármilyikünk képes olyasmit tenni, amivel megmozdítja az egész bolygót. Ha mindenki úgy érezné, hogy neki személyesen köze van mindahhoz, ami körülötte zajlik, akkor képes volna megváltoztatni az egész világot. Te is, én is, ő is, és bármelyikünk.
Hogy mit tehetünk konkrétan? Isten értelmet adott nekünk, hogy gondolkozzunk. Nem tőlem kell megkérdezni, hogy mit tehetünk. Mindenki tehet valamit. Hogy mit? Ezt nem nekem kell megmondanom, hanem mindenkinek saját magának kell megtalálnia. Mindenkinél egyénileg kell ezt eldönteni. Van, amit meg tud tenni, és van, amit nem. A lényeg, hogy amit meg tud tenni, azt tegye is meg. Nem kell ehhez más, mint meghallani az Úr hívását, aki mindig megmondja, kire hol és miben van szüksége.
– Azon gondolkodva, hogy van-e mégis valamilyen kapcsolódási pont a mindennapi életben a kereszténység és az iszlám között, a szolidaritás jutott eszembe. Az, hogy a szükséget szenvedő embertársainkon segítenünk kell, az iszlámban is nagyon fontos parancs. Közelebb lehetne-e egy kicsit hozni egymáshoz a két vallást ebből a szempontból?
– Igen, egészen biztosan. Párbeszédet kell folytatnunk a szolidaritásról, az igazságról, a kultúráról, az emberi jogokról. A vallási párbeszédet azonban kerüljük, ez nem vezet sehová. A többi párbeszéd azonban igen! Ezek racionális és jogi alapokon nyugszanak, és ezeken a területeken egyet tudunk érteni.
– A mai világban még a segítség is egyre inkább személytelen. A legtöbbször szervezetek, és nem egyének segítenek a rászorulóknak. Ön hogy látja ezt a problémát?
– 12 évig voltam a Nemzetközi Karitász vezetője, és ezen a nyáron több előadást is tartottam a Karitász dolgozóinak. Azt mondtam nekik: Tegyétek bele a lelketeket a munkátokba. Tegyetek egy mosolyt az emberi kapcsolataitokba. Tegyetek bele egy barátságos pillantást, egy kis kedvességet, amikor a másikra néztek. A segítség nem abból áll, hogy: Kenyeret kérsz? Nesze, itt egy jegy. Tejet akarsz? Nesze, itt egy jegy. Lakás kellene? Menj a másik ablakhoz. Nem. Emberi módon kell segítenünk a rászorulóknak.
– Jézus Krisztus is mindig a másik személy, a felebarát iránti szeretetről beszél, a személyességről.
– Igen, a személyes oldal az, amit fejlesztenünk kell. Nem akarom azt mondani, hogy ez teljesen hiányzik, de valós a veszély, hogy intézményessé, bürokratikussá válunk, gépekként, rutinból működünk, és személytelenül segítünk a rászorulókon. Természetesen nem a segélyszervezetek megszüntetése a megoldás, hanem az, hogy belülről lélekkel töltjük meg őket.
Magyar Kurír

Ima hazánkért

Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért.
Már nem szabadságharcot folytatunk, élet-halál küzdelem a tét.
Dávid és Góliát.
Dávid szembe mert szállni Góliáttal és győzött, mert Te, Urunk, vele voltál.
Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre.
Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék országunkat, nemzetünket...
Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség.
Mindörökké. Ámen.

Isten harcba hív!

Kedves Testvérek!

Tudjátok, hogy hosszú évek óta imádkozunk hazánkért és nemzetünkért. Szervezzük a Nemzeti Imanapokat és támogatunk minden hasonló kezdeményezést. Isten többször konkrétan is megmutatta kegyelmét: néhány éve az Európát letaroló vihar állt meg határainknál, idén a Nemzeti Imanapon csillapította le az EU politikai viharát, és az sem véletlen, hogy a most Európában már több, mint 500 halálos áldozatot követelő nagy hideg ereje is mérséklődik itt, a Kárpát-medencében. Ma (február 9, csütörtök) reggel azonban a Szeretetláng kápolnában imádkozva olyan jelet adott az Úr, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk!

Napok óta gyötört egy belső nyugtalanság, hogy többet kellene imádkoznom hazánkért, mert egy újabb szellemi támadás készül ellenünk. Nem tudtam, hogy mit tegyek, nem akartam senkit újra imára buzdítással zaklatni, meg aztán most volt a Nemzeti Imanap is. Reggel azonban, amikor a kápolnában imádkoztam, Isten a szívemre helyezte, hogy nézzem meg a Szentírásban a Makkabeusok első könyve első fejezete 11-es versét. (Csupa egyes, csupa kezdet...) Ez a könyv az kr. előtti 2. századi zsidó történelemről szól, amikor Izrael a Nagy Sándor utáni görög világuralom idején megszállás alatt sínylődik és nemzeti léte, kultúrája, Istennel való kapcsolata is veszélybe kerül. Ezt olvastam: "Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő (a király) sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük." (1Mak 1, 11)

Hirtelen megértettem, hogy ez történik most is. Egy sátán által inspirált "istentelen nemzedék", ateista civilizáció fogságában vergődik a világ. Sokan hazánkban is azt gondolják, hogy a bajaink abból fakadnak, hogy nem vagyunk elég közösségben ezzel a civilizációval, és ez okozza a bajainkat. Talán az lenne a legjobb, ha teljesen beolvadnánk ebbe a világhatalomba, és akkor megszűnnének a bajaink. (Megjegyzem, a "világhatalom" szót kifejezetten lelki, szellemi értelemben értem és nem úgy, ahogy ma bizonyos politikai körökben a "háttérhatalomról" beszélnek. Ez a világhatalom lényege szerint Isten-ellenes, erős világi hatalom-koncentrációt akar egy világvezető /antikrisztus/ uralma alatt. Képviselői és követői minden népben, országban jelen vannak nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül!)

Minket most arra hív az Úr, hogy megakadályozzuk, hogy ez az "istentelen nemzedék" ezt a romboló tervét véghez vigye! Ennek eszközei:

- Legelőször is az imádság. Mivel a terv mögött végső soron a sátán áll, ezért Isten erejével, Isten Szentlelkével kell ellene mennünk. "Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat." (Ef 6, 11-13)

- Másodszor pedig felvilágoasítással, egy Isten szerinti életmód és kultúra megőrzésével és kibontakoztatásával. (A kultúra is Krisztus-közvetítő.) Ehhez tartozik, hogy életünk minden területén - legyen az gazdasági, kulturális, politikai vagy bármilyen terület -, Isten tanácsai szerint járunk el, az Ő jelenlétét oda bevisszük és elhatárolódunk minden Isten-ellenes szándéktól, bűntől. kísértéstől, gyűlölettől, demagógiától (ezek is a sátán fegyverei), hogy Isten országát, mint a Szeretet földjét építhessük itt a Kárpát-medencében.

Erős elhatározásom, hogy ezután a missziós, gyógyító alkalmainkon külön is imádkozni fogunk ezért és beszélni erről. Ezen túl kifejezetten a hazánkról szóló "Szent István országáért" alkalmakat is szervezünk, hogy mindenkiben tudatosítsunk ennek a küzdelemnek, ennek a győzelemnek a fontosságát!

Nagy vágyam, hogy mindenhol legyenek olyan imacsoportok, akik kitartanak hűségben és szeretetben a hazánkért és nemzetünkért való imában és cselekvésben. Szeretnénk elősegíteni ezek megalakulását és fennmaradását, szívesen küldünk imafüzeteket, szervezünk oda alkalmakat, missziós utakat... bárcsak az egész ország megtérne és minden templom izzana Isten szeretetétől! Akkor a gonosz minden cselvetése meghiúsulna és csodálatos megújulás és felvirágzás köszöntene hazánkra!

Én hiszem, hogy ez lehetséges! Aki szeretne ebbe bekapcsolódni, imacsoportot szervezni, vagy a közösségében ezt az ima-szándékot ébren tartani, az kérem, hogy írjon az info@szeretetfoldje levélcímre!

Istenben bízva, imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Mágia és Hit

“A keresztény számára a hit élet, a mágia bűn.
A kulcsszó a manipuláció.
Mind a hit, mind a mágia kapcsolatban áll valamilyen numinózummal, vallási értékkel. A numinózummal való kapcsolatuk azonban lényegesen különböző. A keresztény hívő számára minden numinózum kizárólagos forrása az egyetlen, transzcendens és abszolút Szentség, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki Jézus Krisztusban, az örök Igében nyilvánítja ki magát. Minden szakralitásban, minden numinózus, vallási jellegben az ő egyedülálló szentsége tükröződik. Ő pedig nem manipulálható, hanem feltétlen odaadást kíván tőlünk, teremtményeitől. Azért a hittel mondott ima (történjék szavakkal vagy szimbolikus tárgyak használatával) messzemenően nem jelentheti azt, hogy Istent, kellő eszközökkel, rábírjuk akaratunk teljesítésére. Akik így fogják fel a kérő imát, örökké panaszkodnak, hogy Isten nem hallgatja meg őket, és joggal, mert az ilyen ima nem keresztény, és teljesen közömbösen hagyja Istent. „Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást” (Mt 6,7). Ez nem a hosszas ima tilalma, hiszen Jézusról is tudjuk, hogy hosszan szokott imádkozni; hanem a manipulatív ima tilalma, amelyben az ima tömegével akarjuk lenyomni Isten mérlegét. A keresztény ima azt jelenti: ráállunk Isten hullámhosszára, hogy imánkon keresztül megtehesse azt, amire készül. „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt” (Mt 6,8). Imádságunk nem teszi Istent a mi eszközünkké, hanem bennünket tesz Isten eszközévé. Ez pontosan ellenkezője a manipulációnak.
A mágia, éppen megfordítva, manipulálni akarja a numinózumot. Hogy van-e ennek valamilyen hatása, az további kérdés, amellyel jelenleg nem foglalkozunk. Egyelőre elegendő az, hogy a mágikus megközelítés mögött mindig a numinózumról, a vallási értékről alkotott hamis kép áll. A mágia egyik alapokmánya, a Tabula Smaragdina szerint „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”. A numinózumot a „lenti dolgok” sémájára kell elképzelni, ez teszi lehetővé a varázslatot. A Biblia transzcendens istenképe, mely szerint Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik” (1Tim 6,16), a numinózum manipulálhatatlanságát jelenti. Az embernek alázatos bizalommal kell közelítenie a Szentségeshez, kiejtve kezéből minden manipulációt. Ezért a mágia bűn Isten szentsége ellen.
Az Ószövetségben a következőt olvassuk:
Ha majd bemégy a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból (MTörv 18,9-12).
Ne képzeljük, hogy ez csak valami ószövetségi rituális törvény, amely az újszövetségben érvényét veszítette, akár a sertéshús tilalma. Olvassuk el Csel 19,18-19-et, ahol Efezusban, a mágia ókori fővárosában ötvenezer ezüst értékű mágikus irodalmat égetnek el a keresztény hívők. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez csupán az ártó, „fekete” mágiára vonatkozik, keresse ki Csel 16,16-19-et, ahol egy rabszolganőből azért űzi ki Pál apostol a jós lelket, mert azt kiabálja utánuk: „Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek” (16,17). Ez már csak nem „fekete” kijelentés; de a szellemnek távoznia kell, mert Pál tudja, hogy minden okkult tevékenység bűn.
A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja, hogy a jóslás és a varázslás bűn.
A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbe látás, a jósokhoz (médiumokhoz) való fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk (KEK 2116).
A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyekkel az emberek úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött – még ha az egészségét akarnák is visszaadni – , súlyosan ellenkezik a vallásosság erényével (KEK 2117).
Nem vitás tehát, hogy a mágia és a keresztény hit két ellentétes út. Az embernek választania kell közöttük. Van azonban egy további különbség is a két út között: különböző az értelemhez való viszonyulásuk. A keresztény hit egy olyan igazság befogadása, amely fölötte áll az emberi értelemnek. Ez azonban nem jelenti az értelem elvetését. A racionalizmus csak olyan valóságot hajlandó elfogadni, amely elfér az emberi értelem keretei között; ilyenformán véges értelmünk mércéjévé válik a határtalan létnek és a végtelen Istennek. Ezt a korlátozást mi nem fogadjuk el. A valóság akkor is valóság, ha túllépi az emberi értelem korlátait. Ámde saját határaik közt az értelem normái érvényben vannak. Mi nem utasítjuk el az ésszerűség követelményét, csak azt hangoztatjuk, hogy ami meghaladja emberi értelmünk teljesítőképességét, az ettől még nem válik okvetlenül ésszerűtlenné. Pusztán értelmünk eszközeivel nem tudjuk levezetni; csakhogy ugyanezekkel az eszközökkel nem tudjuk megcáfolni sem. Kisfaludy Árpád Béla, a budapesti teológiai kar egykori dogmatika-professzora fogalmazott így: „Akit nem érek föl azért, hogy megsimogassam, azt nem érem föl azért sem, hogy megpofozzam.” A ráció nem tudja bizonyítani a misztériumot, mert az magasabb nála. Nem tudja megdönteni sem, mert magasabb nála. Ellenőrizheti a misztérium hihetőségét, de nem ellenőrizheti a misztérium igazságát. A hit Isten ajándékaként kezeli a rációt, miközben Isten magasabb ajándékait is élvezi.
A mágia viszont hátat fordít a rációnak. Az idézett hermetikus elv szerint („ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”) azt várnánk, hogy a ráció hatáskörét a felsőbb világra is kiterjeszti; ám éppen az ellenkezőjét teszi, fölmond a rációnak e világ dolgaiban is. Egymással ellentétes dolgokat tart igaznak, bizonyítás nélküli állításokat közöl, nemcsak vallási és filozófiai, hanem természettudományos és történelmi szinten is. Példának – egyelőre – legyen elegendő felhozni az előadás elején említett babonás lánclevelet. Ha továbbküldöd a levelet, teljesül a kívánságod! Ha nem küldöd tovább, baj ér! A legcsekélyebb utalás sincs arra nézve, hogy ezek az információk honnan származnak. Az ésszerűség minden követelménye mellőzve van. Apriori, bizonyításra nem szoruló tételként vannak előadva meglehetősen ésszerűtlen állítások. Elutasításukhoz nem is volt szükség a keresztény hitre; elegendő volt a józan ész.
Kiáltanék, sikoltanék: „Emberek, legalább a józan eszeteket őrizzétek meg!”
Hallgat-e rám valaki?
Nemrég egy katolikus internetes levelezőlistára valaki egy Power Point fájlt küldött, azzal, hogy kedves. Angyalokról szólt (fölöttébb ízléstelen módon ábrázolt angyalokról), és azzal végződött: „Küldd tovább ezt egy órán belül öt embernek, és kívánj valamit. Kívánságod teljesülni fog.”
Irgalom Atyja, ne hagyj el.”
/Részlet Kovács Gábor: Mágia és hit című könyvéből/

Megszentelt Élet Napja Szentkúton

Evangéliumi szegénység a szerzetesek világnapján Szentkúton
2012. 02. 01. 14:33 -
Több éves hagyomány Mátraverebély-Szentkúton, hogy a ferencesek február 2-án a többi szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünneplik a megszentelt élet, vagyis a szerzetesek világnapját.
A katolikus világegyháznak körülbelül 820 ezer szerzetese van, közülük 760 ezren a női közösségek tagjai, a férfi szerzetesek létszáma hatvanezer. Európában és Ausztráliában az utóbbi években csökken, a többi földrészen azonban növekszik a szerzetesek száma.

A nemzeti kegyhelyen a szerzetesek együttléte fél 10-kor Majnek Antal munkácsi püspök előadásával kezdődik, aki maga is ferences szerzetes. Katekézisének címe: Az evangéliumi szegénység. Ő a 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa is. Lévén február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a szentmisét megelőzően elvégzik a gyertyaszentelési szertartást. A mise után a szerzetesek megújítják életfelajánlásukat és tisztelegnek a kegyhely Boldog II. János Pál pápa ereklyéje előtt, amelyet karácsonykor kaptak a szentkúti ferencesek Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros érsektől, a pápa egykori titkárától.

Papp Tihamér szentkúti szerzetes a Ferences Sajtóközpontnak elmondta, hogy a kegyhelyen minden évben emelkedik a világnap alkalmából oda zarándokló szerzetesek száma. A világi rendiekkel együtt az idei bejelentkezettek száma duplája a tavalyinak. Az eseményre várják a szerzetesi élet iránt érdeklődő, illetve a szerzetesekért imádkozó híveket is.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a lengyel pápa tizenöt éve nyilvánította a szerzetesek világnapjává. Az ünnep célja hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében a szerzetesek életének ismeretét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségeire és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír