A szeretet konkrét gesztusai teszik szebbé városainkat

„Szolidaritás nélkül az emberiség nem üdvözülhet. A gazdaságnak kell az ember szolgálatában állnia, nem pedig fordítva” – hangsúlyozta Sepe bíboros azon a konferencián, amelyen a Sant’Egidio közösség kezdeményezésére az olaszországi, szegényeket segítő mozgalmak 1500 tagja vett részt júniusban Nápolyban. Pasquale Lubrano Lavadera a Fokoláre Mozgalom Città Nuova című lapjában beszámolt a mozgalmak találkozójáról.

Sepe bíboros hangsúlyozta, hogy jól szervezett beavatkozásokra van szükség a szegénység leküzdésére. „Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság a szegénység ellen folytatott konkrét küzdelem nélkül. Ennek pedig úgy kell megvalósulnia, hogy egyenlően osztjuk el azt a gazdagságot, amelyet néhány ember és nemzet akar ellenőrzése alatt tartani, mert felsőbbrendűnek és olyan jogok birtokosának érzi magát, amely alapján kihasznál másokat, erőszakos, az élet és az emberi méltóság ellenében cselekszik.”

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója beszédében hangsúlyozta: „Mindannyiunk reménysége megpróbáltatásokon megy keresztül, különösen amikor azzal találkozunk, hogy manapság válságban van a szolidaritás.” Különösen látványos példaként említette az afrikai menekültek fogadtatását Szicíliában: megszállónak tekintik őket, nem pedig az éhség és a háború elől menekülő megfélemlített, szerencsétlen embereknek. Idézte XVI. Benedek pápát, aki  már sokszor elmondta: ez a hozzáállás fenyegeti az emberi együttélést.

Riccardi kijelentette: „Mi viszont meg akarjuk védeni a szegényeket, hogy jelét adjuk a bennünk élő reménységnek. El kell mesélnünk, milyen szép dolog együtt lenni a szegényekkel… Az egyház nem rekesztheti ki a szegényeket, mert mindenki egyháza, a szegények egyháza. Az oltár szentsége és a szegények szentsége egymás mellett járnak, minden hiteles keresztény tapasztalat a szegények megsegítésével kezdődik, mert egymásba folynak azok az érvek, amelyek szerint Isten, és amelyek szerint a szegények mellett állunk. Annak tudatában fedezzük fel a szegények isteni szépségét, hogy az új emberség a velük való barátság által születhet meg. Ők jelentik életünkben a biztos iránytűt.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy az országok vezetésének gondoskodnia kell  a szegénység minden formájáról. Nagyon fontos, hogy a kormányok szembenézzenek a szervezett bűnözéssel is, különben nem tudnak hatékonyan küzdeni a szegénység ellen. „Csak akkor kezdődhet el a változás bennünk és körülöttünk, ha bensőnkben érezzük a fájdalmat mindazokért, akik az igazságtalanság, a nyomor, a munkanélküliség, a hajléktalanság, a prostitúció, a fogyatékosság, a börtön, a magány miatt szenvednek. Ezzel a fájdalmunkkal kezdődik el a remény” – hangsúlyozta Riccardi.

Marco Impagliazzo a találkozó zárásaként elmondta: „Az egyházi mozgalmak és szervezetek egysége mindenképpen a remény biztos jele… Amikor versengés nélkül találkozunk egymással, jobb emberek leszünk. A szegények értékessé teszik még a legkisebb próbálkozásainkat is. A szegények hatalma éppen az, hogy szeretetet provokálnak bennünk, megtanítanak szeretni, segítenek, hogy szeressünk.”

Elisa Ferraro arra buzdította a jelenlévőket, hogy változtassák meg a lakóhelyüket szeretetük által: „A társadalmi hanyatlás láttán gyakran az a vágy születik meg bennünk, hogy más városba költözzünk. Pedig nem ezt kell tenni. Maradnunk kell, és konkrét szeretetünkkel meg kell változtatnunk városaink arcát.”

Magyar Kurír

(tzs)