A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány Kiss Szalézra emlékezett
„Vade in pace” – búcsúzott fogolytársaitól az 1946. december 11-én Sopronkőhidán kivégzett Kiss Szaléz ferences páter. Kiss Szaléz egyike a hét ferences vértanúnak, akik 1944 és 1954 között a kommunisták hit elleni gyűlöletének estek áldozatul. Boldoggáavatási eljárásuk egyházmegyei szakasza november 27-én kezdődött.
Kiss Szaléz halála 65. évfordulóján Sopronkőhidán gyűltek össze a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tagjai, a ferences öregdiákok képviselői, hogy emléktáblát helyezzenek el a börtön homlokzatán és katolikus kápolnájában. Az eseményen részt vett Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt kabinetfőnöke.
Az emléktábla elhelyezését a börtön elítéltjei egy csoportjának jelenlétében szentmisével ünnepelték. Frajka Félix ferences, Lukács Pelbárt, a hét vértanú egyikének tanítványa elevenítette fel Szaléz atya életét, megkínzásának történetét. Kihangsúlyozta a páter szociális érzékenységét. „Vak az egész világ, a lélek pedig koldus” – hirdette Kiss Szaléz Jászberényben, és olyan elkötelezettséggel végezte a szegények szolgálatát, hogy a város előkelőségei eltávolítását kérték a rendtől. Így került Szaléz Amerikába, ahol ugyancsak megtalálta feladatát, mégis otthontalan, idegen maradt. 1942-ben tudott hazatérni.
1942 és 1944 között Debrecenben találjuk, ahol a zsidók mentése miatt a Gestapo kész lesújtani rá. Innen menekítik Gyöngyösre. „Kereszténységünk és magyarságunk egyaránt szent nekünk, s ezeknek az értékeknek a védelmében mindenre készek vagyunk” – vallja és megszervezi a korszak egy leghatásosabb ifjúsági szervezetét, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. „Olyan vitaestjeink vannak, hogy csak úgy porzanak bele a falak. Készül és alakul az új magyar demokrácia” – írja Szaléz. A kommunisták megijednek, konkurenciát látnak a ferences páterben, tekintve, hogy a baloldali MADISZ tagsága folyamatosan csökkent. Elsőrendű céllá válik Szaléz elnémítása. Ürügyül szolgált néhány fiatal szovjet katona ellen elkövetett cselekedete, és Szalézt azzal vádolták, hogy fegyveres összeesküvést szervezett, és az orosz katona meggyilkolásának értelmi szerzője volt. Visszaemlékezések alapján mutatták be Szaléz atya megkínzását, a végsőkig vállalt kitartását. „Soha senkinek nem fogok nyilatkozatot tenni a gyónással kapcsolatban” – felelte az emberfeletti kínzások során fogvatartóinak. Végül a szovjet katonai bíróság ítélte halálra. Az ítéletet Sopronkőhidán 1946. december 11-én hajtották végre.
Kálmán Peregrin, a hét ferences vértanú boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora a szentmisén arra szólított fel, legyen számunkra Szaléz most elhelyezett fényképe és emléktáblája a lelkiismeretvizsgálat tükre, mely megmutatja, mit szeret bennünk Isten és mit szeretne nekünk megbocsátani.
Az emléktábla elhelyezését Szekeres János fertőrákosi őrkanonok és fegyházlelkész kezdeményezte. Szekeres atya 22 éve szolgál a börtönben. Neki köszönhető a kápolna 2009-es létrehozása. Szentmiséin 100–150 elítélt vesz részt. Holló-Vaskó Vendel, Szekeres atya barátja és segítője elmondta, hogy az atyát áldozatos lelkülete miatt tisztelik és szeretik a rabok. Évente kétszer meg is ajándékozza őket. Minden szabadulót hajnali fél ötkor kávéval, szendviccsel és az újrakezdést segítő csomaggal fogad, indít útnak a fegyház előtt.
Sopronkőhidán az egyházak által végzett börtönmissziót nagyon értékesnek tekintik. Szarka Péter parancsnokhelyettes elmondta: az egyházak sokat tehetnek azért, hogy a szabadulók megtalálják helyüket világban. A katolikus szentmisék mellett rendszeres börtönmissziót végez a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió, a Krisztus Szeretete Egyház, Jehova Tanúi és a Hit Gyülekezete.
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése