„Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”
Jelenczki István immár harmadik filmje ez József Attiláról, amely a költő életművét átívelő istenes versekből ad átfogó képet. A költő több mint hetven istenes verséből készült válogatás időrendben hangzik el Simon Péter előadásában. A harmonikus egységet képező modern képi megoldások – korabeli fotók, kéziratok, természetképek – és a zene segítik a nézőt, hogy behatoljon József Attila költészetébe, és közelebb kerüljön a transzcendens világhoz.
Irodalomtörténészek és verselemzők a legkülönbözőbb módon magyarázzák József Attila istenes verseit. Van, aki szerint ezek nem annyira a hitet, hanem a hovatartozást, illetve annak hiányát fejezik ki, és van, aki azt mondja, hogy a költő folytonos „istenhiányban szenvedett”.
Anélkül, hogy újabb magyarázatba
bocsátkoznánk, elmondható, hogy elhangzó verssoraiban azok a vonások lelhetők fel, amelyeket sok ismert vagy kevésbé ismert szent, illetve a napjainkban mellettünk élő ember megtapasztalt és tapasztal Istennel való kapcsolatában hosszú évek során. Isten távollétének érzésben nem az ő nem-létét vagy személytelen, hatalmas mivoltát látták, hanem felismerték, hogy szeretete végtelen sok árnyalatban mutatkozik meg: látszólagos távollétében Isten saját magához engedte közelebb őket, a magányban felismerték valós közelségét.„Úgy segített, hogy nem segíthetett/Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.” Ebben az életérzésben hogy ne ismernénk fel Jézus életének azt a momentumát, amikor a kereszten távol érezte magát az Atyától, aki mindvégig szerette Őt. Több teológus tanítása szerint Jézus élete ebben a momentumban jutott el a kiteljesedésig, és – paradox módon – az Atya iránta és irántunk való szeretete ekkor mutatkozott meg leginkább.
Az egyház tanítása napjainkban egyre inkább hangsúlyozza, hogy nem egymástól elszigetelten, hanem együtt és egymást segítve kell törekednünk előre az Istenhez vezető úton. József Attila ennek jelentőségét sejtette meg a ’20-as évek első felében: „Bizony számok az emberek is,/ mintha sok 1-es volna az irkában/ … mindegyik csak magára gondol,/ különb akar lenni a többinél/ s oktalan külön hatványozódik,/ pedig csinálhatja a végtelenségig,/ az 1 ilyformán mindig 1 marad/és nem szoroz az 1 és nem is oszt./…legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok/ adódjatok össze,/ hogy .../ az istent is, aki végtelenség/ valahogyan megközelítsétek./”
A 60 perces film azokkal az ismert verssorokkal zárul, melyeket József Attila néhány hónappal halála előtt írt, és kifejezik Istennel való kapcsolatát: „Az Isten itt állt a hátam mögött/ s én megkerültem érte a világot.”
Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése