Az igazi Karácsony

Kicsit szomorkásan kezdődött a Szenteste napja.
Napok óta nem hallottam családomról.
A napot Ágnes 88 éves mamájánál töltöttük.
Azután sorra hívtam testvéreimet.
Este azután megérkezett a régen várt telefonhívás húgomtól.
Ettől kezdődően minden más fényben tündökölt.
Aranka két színházjeggyel lepett meg bennünket.
A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy talán Ő az egyetlen, aki ismeri lelkem minden rezdülését.
Tudja, minek örülök, miért szomorkodom.
A mákos bejgli is elkészült számomra.
A Facebookon keresett alkalmi fuvart, hogy eljuttassa Debrecenbe.
Időben elkészítettem hagyományos karácsonyi ételünket, a halászlét.
Hármasban költöttük el vacsoránkat.
Este tíz órakor azután útnak indultunk a Szent Anna Székesegyházba.
Magam elé idéztem régi ünnepeimet, amikor elképzelhetetlennek tartottam, hogy másokkal ünnepeljek Szenteste.
Ha ilyenkor valaki „ megzavart,” merényletnek fogtam fel intim szférám ellen.
Most mégis ismeretlen emberek társaságát kerestem.
Meghatódva foglaltunk helyet a csendes félhomályban.
A feldíszített fenyő ragyogása töltötte be a teret.
Karácsonyi versek, elbeszélések hangzottak el az eredeti karácsonyról.
Éjfélkor azután felgyúltak a fények.
A zsúfolásig telt templomban kezdetét vette az éjféli mise.
A Megváltó születésének ünnepe értette meg velem, az igazi Karácsony lényegét.
Hiszen Ő mindannyiunknak igér Világosságot.
Természetes hát, hogy együtt ünnepelek a debreceni emberekkel, nem zárkózom be, a magam építette falak közé.
Jó dolog tudni, hogy Velünk az Isten!