Jónak lenni jó

Böjte Csaba karácsony előtti fohásza

Karácsonyra készülünk. Jézus azt mondotta, hogy „nem kaptok, mert nem kértek!" Ezért én alázattal megfogalmazom karácsonyi kérésemet a magam és az emberiség nevében.
Mostanában sokszor eszembe jut az a vak, románul beszélő cigány koldus, ki egyedül nevelte börtönben lévő testvére két kis gyerekét. 1985 advent utolsó vasárnapján is ott állt, mint minden vasárnap a gyulafehérvári székesegyház kapujában. Megkérdeztem, hogy hol lakik? Délután egy társammal ki is mentünk, és kiderült, hogy a kis falu végén egy vízmosás szélében, jórészt a földbe vájva egy kis putriban laknak. A december délutáni korai alkonyatban egy gyertya pislákoló fényénél mesélte el szomorú sorsukat. A gyerekek még kisgyerekkorukban viccből borsot fújtak a szemébe, mindenki kacagott, de ő többet soha nem látott, így iskolába sem járt soha, egyetlen napot sem. Testvérének volt két kis gyereke, egy 6 éves fiúcska és egy 5 éves kislány, akit Floare-nak, Vadvirágnak hívtak. A szerencsétlen ember fát lopott (mennyi fa kellhet egy ilyen kis odú kimelegítéséhez?), és bezárták a feleségével. A gyerekeket a vak nagybácsi tartotta el koldulásból.

Döbbenten hallgattuk a végtelen szomorú történetet, néztük azt a páratlan szegénységet, ami elénk tárult: hat négyzetméter, egyetlen tenyérnyi ablak, földből épült sötét verem, a pár marék szalma, vacok az ágy helyett a sarokban. Hatalmas szánalom sőt szégyenérzet töltött el! Szégyelltem a gyerekek előtt, hogy része vagyok annak a felnőtt társadalomnak, mely őket egy ágy nélküli sötét veremre ítélte.


Jó dolog jónak lenni

Karácsony délutánjára egy ágyat szereztünk matraccal és egy karácsonyfát, és a nyolc kilométerre lévő faluba gyalog, a hátunkon vittük ki az ajándékokat. A kis házikóba nem fért be a fa is, meg az ágy is. A fát a kunyhó előtt a hóba állítottuk fel! Nem tudom elmesélni azt a végtelen örömet, boldogságot, mit kis ajándékunkkal okoztunk. A gyermekek szinte a város széléig kísértek vissza, nem győzték köszönni az ágyat és a pár szem cukorkát, mit a fára aggattunk. Talán addigi életemben nem kaptam annyi maszatos puszit mind azon a karácsony estén!

Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a szegényekhez. Az évek alatt oly sokszor megtapasztaltam, hogy milyen tiszta, nemes érzés szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévő emberekkel, gyerekekkel. Minden másféle örömnél szebb, tisztább, felemelőbb jónak lenni, jót tenni, szeretetből irgalmasságot gyakorolni a bajban lévőkkel. Annyira szeretném ezt a tiszta örömöt megéreztetni a gazdag emberekkel, és nemcsak a magánszemélyekkel, hanem a nagy pénzügyi társaságok vezetőivel, a bankok elöljáróival is. A szánalom, a szeretet, a jóság ajándékát kérem a gazdagok, az egész világ számára az Istentől, mert szomorúan látom, hogy nemcsak a fizikai személyek szegényednek el napról napra, hanem országok sora került a csőd szélire. Döbbenten látom, hogy a bajban lévő országok, egész nemzetek nem számíthatnak a leggazdagabbak jóindulatára, nagylelkűségére. A bankárok, mint a keselyűk lecsapnak a kiszolgáltatott népekre, és nemhogy alacsonyabb, elviselhetőbb kamatokkal adnának segítséget, hanem bűnös haszonleséstől mint uzsorások nagyobb felárral adnak teljesíthetetlen feltételekkel hiteleket.


Zsarnokok és bankok

Az elmúlt évszázad szörnyű gyermeke volt a proletárdiktatúra, a kommunizmusban egy szűk réteg milliókra kényszerítette rá akaratát, és véres hatalmával visszaélve szorongatta az ártatlanokat. Ugyanezt tette a fasizmus is, magához ragadta a hatalmat, és saját bűnös, önző logikájával megnyomorította az emberiséget. Bárhogy is nézem, a kormányokat ledöntő, országokat csődbe vivő, pénzügyi fortélyokkal mesés vagyonokra szert tevő kevesek ezekhez a gyűlölt diktatórikus hatalmasságokra emlékeztetnek. A bankok diktatúrája eladósítja még a meg sem született gyermekeket is, nyomorúságos pénzügyi függőségbe taszítva minden állampolgárt. Elviselhetetlen terheket rak uzsorakamataival a népekre, csak azért, hogy a megszámlálhatatlan vagyonát folyamatosan gyarapítsa. Demokratikusan megválasztott kormányok dőlnek le, és a pénzvilág helytartói kerülnek hatalomra, kiknek egyetlen céljuk: kicsavarni az országokból az uzsorakamatot.

Szeretettel, jósággal, kicsinységem tudatában kérem a gazdagokat, ésszerű, teljesíthető feltételekkel adjanak kölcsönöket a népeknek, országoknak. Hagyják fellélegezni, anyagilag talpra állni a nemzeteket, hogy szépen, lépésről lépésre törleszteni tudják adósságaikat. Isten teremtette szép világunkat ne kényszerítsék bele újabb szenvedésekbe, véres, nyomorú lázadásokba, hatalmas utcai összecsapásokba. Olyan döbbenetes volt látni egy fiatal görög tiltakozó lányt, ahogy a hajánál fogva húzták a földönkívüli űrlényeknek beöltözött zsoldosok. A bankárok most még dönthetnek a szeretet, a jóság mellett. A pénzük kamata lehet a hála és a köszönet, de lehet a vér és a könny, a parttalan gyűlölet. Az emberiség eddig mindig legyőzte és önmagából kivetette a létére törő önző zsarnokokat, kik mint egy rákos daganat mindent magukba szívnak, de a közösség szolgálatára nem vállalkoznak. Most is így lesz, ha nem tud diadalmaskodni a szeretet és a nagylelkűség a gazdagok és a pénzügyi körök vezetőinek a szívében, akkor 10-20-70 év vergődés után, de mindenképpen a zsarnokok sorsára jutnak a bankárok!

Istenem, mint nagy folyót árazd ki a nagylelkűségedet a világra!
szeretettel,
Csaba testvér

Déva, december 14
Forrás:mindennapi.hu