megvenni a maradék ajándékokat.Amikor megláttam a sok embert,
panaszkodni kezdtem magamnak:
"Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni, és még annyi más helyre
kell mennem. "
A Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.
"Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat,
azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a
drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút,
aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském.
"Aztán megkérte a fiút, hogy várja meg . Hamar el is ment.
A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül elindultam felé,
és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
- "Ezt a babát szerette volna a húgom leginkább és ezt akarta
a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Mikulás
elhozza neki.
"Azt válaszoltam, hogy talán Mikulás tényleg el is viszi neki,
de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
- "Nem, Mikulás nem viheti oda neki, ahol most van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő oda adhatja a húgocskámnak,
amikor odamegy.""A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa azt
mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem:
- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is,
így soha nem fog engem elfelejteni."Szeretem anyukámat, és azt kívánom,
bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja,
hogy el kell mennie,hogy a húgommal legyen".
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel,nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."Aztán rám nézett és hozzátette:
- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy meg vehessem ezt a babát,
így anyukám neki tudná adni a húgomnak.Meghallgatott!
Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér
rózsát anyukámnak,
de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
"Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint
ahogy elkezdtem.
Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből -Aztán eszembe jutott
egy helyi újság cikk
e két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert,
aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy
kislány volt.
A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását
szolgáló gépet,mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából,
amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?Két nappal azután, hogy
találkoztam a kisfiúval,
megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított,
hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani magam,
hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem,
ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették
az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt a koporsóban,
egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a
mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért -
még a mai napig
is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése