Küldetésben: cigányság – kereszténység – magyarság

Küldetésben: cigányság – kereszténység – magyarság

Kapcsolatok

„Jól érzem magam vele, tehát szeretem.”
Ez a legegyszerűbb és legalapvetőbb meghatározása az emberek életében legnagyobb vihart kavaró jelenségnek.
Képzeljük el, hogy két ember találkozik, vonzónak találják egymást és egymáshoz közeledve, így szólnak:
„Vonzódom hozzád! Akarlak! Azt akarom, hogy szeress, és erősíts meg. Szükségem van rá, hogy kiteljesedjem, és elégedett legyek. Ha ezt nem adod meg, akkor gyűlölni foglak. Ha mások felé fordulsz, féltékenyen üldözlek és megbüntetlek….”
És még sok hasonló mondat hagyja el olykor-olykor a szánkat. Ahelyett, hogy ezt mondanánk egymásnak:
„Biztosan csodálatos és izgató a közeledben lenni. Szeretném átélni ezt. Ha közelebbről megismerlek, önmagamhoz is közelebb kerülök. Kíváncsi vagyok, mi az, ami belőled visszatükröződik önmagamból, és ez mit vált ki belőlem. Hálás vagyok neked mindazért, amit általad tapasztalhatok és felismerhetek. Nyitott vagyok a kapcsolatunkra, így készen állok a tapasztalásra, és neked is megadom ezt a lehetőséget……”
Az első példa azt mutatja, hogy mi történik általában a kapcsolatainkban. Abban a téves illúzióban élünk, hogy a másik boldoggá tehet bennünket, ezért rá kell vennünk őt, hogy lehetőleg kizárólag csak bennünket szeressen. Ez az illúzió űzi az embereket kapcsolatok és a házasság szűk kötelékébe.
Könnyen elfelejtjük, hogy amíg nem tudunk szembenézni önmagunkkal, nem vagyunk képesek boldog és beteljesedést nyújtó kapcsolatokat kialakítani.
Minél alaposabban fedezzük fel saját belső világunkat, annál inkább át tudjuk adni magunkat a lehetséges partnernek, és egy igaz mély kapcsolatnak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy merjünk „sebezhetővé válni” és megnyílni, kimutatva teljes érzelemvilágunkat.
A közmondás szerint „a szerelem vak”, csak addig igaz, amíg önmagunkat a partnerünktől tesszük függővé. Az igazi szerelem kitágult tudatállapot, amelyben átérezzük a létezés nagyszerűségét, és szerelmesek vagyunk önmagunkba és az egész életbe is.

„A szerelem megnyitja a lét örökkévalóságának kapuit.” (Osho)
Forrás: szeretetkozpont.hu

Ferences vértanúkra is emlékeztek

Akikért a harang nem szólt – szentmise az 1944-45-ös véres események áldozatainak emlékére

2011. 11. 28. 12:41 -

• 

„Ne kollektivizáljuk a bűnt, miként a diktatúrák tették, hanem kérjünk igazságot az áldozatoknak. A rossz fölött győzelmet aratni egyedül a jó által lehet” – mondta Kálmán Peregrin ferences szerzetes a délvidéki tragédia áldozatainak tiszteletére tartott szentmisén.

Az 1944-45-ös délvidéki tragédia 67. évfordulójánünnepi misét tartottak a Szent István-bazilikában, kapcsolódva a Magyar Országgyűlés, a Trianon Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett Délvidéki magyar golgota című háromnapos ünnepségsorozathoz.

„A szentmisében Jézus kereszthalálához kapcsoljuk a vértanúk szenvedéseit, melyen átragyog Isten szeretete” – fogalmazott Kálmán Peregrin a délvidékről érkezett zarándokok előtt a bazilikában. Homíliában hangsúlyozta: a délvidéki áldozatok élete passió, törvény és felszabadító hír. Amit átéltek, abban megismétlődik Jézus szenvedése, és áldozatuk révén mi is közelebb jutunk Istenhez. Krisztus vére magához öleli minden ember szenvedését, és evangéliummá, felszabadító hírré teszi azt. Olyan emberek által, akik magatartása kis mennyországot teremtett a föld poklában. Az elmúlt napok ünnepségein egyetlen felszólaló sem beszélt bosszúállásról – mondta Kálmán Peregrin –, hanem az emlékezés vágya, az igazság tisztázása vezette őket. „Ne kollektivizáljuk a bűnt, miként a diktatúrák tették, hanem kérjünk igazságot az áldozatoknak. Tesszük ezt annak tudatában, hogy a rossz felett csak a jó arathat győzelmet. A XX. század története mutatja, jobb áldozattá, mint gyilkossá válni – ez az evangélium törvénye.” Kálmán Peregrin végül arra biztatott, merítsen minden jelenlevő újjászülető erőt a szentmiséből, hogy nyitottan és készen a jóra tudják folytatni az önfeláldozó szeretetben az életüket.

A délvidéki magyarságot sújtó, tragikus események következtében 1942 január–februárjában a magyar honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel 3000-4000 embert végeztek ki. Két és fél évre rá, 1944 októberében és novemberében következett az akkori jugoszláv katonai hatalom és Tito partizánjainak megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 30–40 ezer délvidéki magyart gyilkoltak meg.

Trautwein Éva/Magyar Kurír

www.dnyem.hu/programok/2011/adomany.pdf

www.dnyem.hu/programok/2011/adomany.pdf

Jótékonysági est

Ferences rendi testvéreink jótékonysági koncertet szerveznek a Rend által fenntartott gyöngyösi Autista Segítő Központ támogatására. A Gyhmes Együttes koncertjén további vendégek: Ráckevei Anna színművésznő, és a Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium kórusa.
Időpont: 2011. december 10., este 8 óra
Helyszín: Szent István Bazilika, Bp.
Jegyek a plakáton feltüntetett helyeken túl Szentendrén, a Ferences Gimnázium portáján is kaphatók. Innen tudok küldeni azoknak, akiknek ez könnyebbség a jegy beszerzésében.
Kérjük, terjesszétek a koncert hírét ismerőseitek körében!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Advent első vasárnapja

Erdő Péter meggyújtotta az adventi koszorú első gyertyáját a Szent István-baziliknál

2011. 11. 27. 19:47 -

• 

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek gyújtotta meg az első adventi gyertyát a Szent István-bazilika előtt felállított óriási adventi koszorún.

Köszöntő beszédében arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az adventi időszakban Krisztus jövetelét várjuk. "Annak a jövetelét, aki hajdan megszületett a betlehemi istállóban. Ő maga a világosság. A hitben, a kegyelemben, a szentségekben és a másik emberben, aki a segítségünkre szorul, mindig újra megtaláljuk őt. Aki enni ad az éhezőnek, aki megsegíti a hajléktalan szegényt, az maga is világosságként ragyog fel az emberi nyomorúság, önzés, kilátástalanság, a gyűlölet, a keserűség, egyszóval a bűn éjszakájában."

A bűntől "maga a szuverén és mindenható Isten tud megszabadítani - mondta a bíboros. Együtt kell működnünk vele, és tudnunk kell, hogy a vele való találkozás elsöprő, elemi erőt jelent. Ha erős a bűn, mint a forgószél, még erősebb az, akivel most találkozni akarunk, találkozni fogunk. Ha pedig ez így van, akkor készüljünk erre örömmel, szeretettel és bűnbánattal" – fogalmazott.

A Szent István téren megnyílt vásáron adományokat gyűjtenek hátrányos helyzetű gyerekek számára. A karácsonyi fényeket Rogán Antal polgármester nyújtotta meg.

Magyar Kurír

MTI

Fotó:Soós Lajos MTI

Virrasztva készülődjetek!

Szabó Ferenc SJ advent első vasárnapjára írt elmélkedését a Vatikáni Rádió ismertette.

Advent első vasárnapjával megkezdődik a B liturgikus év, amelynek során általában, kevés kivétellel Márktól vesszük a vasárnapi evangéliumi részleteket. Egyszerűbb, konkrétabb, mint a másik két szinoptikus, Máté és Lukács. Szakemberek szerint ez az elsőnek megírt evangélium, még Krisztus után 70, Jeruzsálem pusztulása előtt született. Szerzője – úgy tűnik – felhasználta a szemtanú, Péter apostol elbeszéléseit. Márk elhagyja a gyermekség történetét, és mindjárt Jézus nyilvános működésével kezdi evangéliumát. Fő célja az, hogy megmutassa: a Názáreti Jézus Isten küldöttje, fokozatosan nyilatkoztatja ki messiási titkát, hogy ő, keresztre feszített próféta, az Isten Fia.

Az Úr hármas eljövetele

Az Újszövetség és a keresztény hagyomány az Úr Jézus hármas eljöveteléről beszél. Isten Fia az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás, aki eljött kétezer évvel ezelőtt. Az Ige megtestesül a Szentlélek erejéből Názáretben, Mária méhében; megszületett Betlehemben. Erre emlékeznek a hívők karácsonykor, és adventben erre készünk fel lélekben. Az Úr majd eljön újra a világ végi ítéletkor. Erre utal a vasárnapi szentlecke (1Kor 3,8) és a Márktól vett evangéliumi szakasz (Mk 13,33–37): „Vigyázzatok, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő (…) mikor érkezik meg a ház ura.” Az Úr harmadik eljövetele pedig itt és most történik: a feltámadt Úr kopogtat lelkünk ajtaján, bebocsátást kér. Mert, ahogy a János evangélium bevezetőjében olvassuk, a megtestesült Ige csak azok számára adja meg az istengyermekség kegyelmét, akik hittel befogadják őt. Aki nem hisz Benne, a világ Világosságában, az sötétségben marad.

Jézus misztikus eljövetele

Jézus betlehemi születésének emlékünnepére, karácsonyra készülve ne csupán a szeretetet kifejező, dicséretes ajándékozásra és főleg ne kizárólag az ünnepi előkészület járulékos részleteire gondoljunk, hanem igyekezzünk lelkileg felkészülni – imával, lelkigyakorlattal – Urunk születésének emlékünnepére. Most röviden elmélkedjünk a harmadik eljövetelről, amelyet misztikusnak nevezhetünk. Misztikus, kegyelmi valóságról van szó: a megtestesült Ige ugyanis hatalmat adott azoknak, akik hittel befogadják, hogy Isten gyermekei, „fogadott fiai” legyenek a Fiúban. Az ókeresztény metafora szerint, az egyházatyák tanítása alapján Isten megszületik a hívő ember szívében/lelkében. A középkorban a misztikusok ezt hangoztatják: Krisztusnak itt és most kell megszületnie. Később Angelus Silesius költő a Kerubi vándor-ban (I, 61) erről így énekelt: „Meg kell születnie benned Istennek./ Szülessen meg Krisztus ezerszer Betlehemben,/ Ha benned nem születik, maradsz elveszetten.”

Virrasztó várakozás

Márk evangéliuma az utolsó Úrjövet várásáról szól: virrasztva kell készülnünk, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Igazában mindannyiunk számára megkezdődik az ítélet a bizonytalanul biztos halál órájában. Ha nem is rettegéssel, de üdvös istenfélelemmel kell készülnünk rá. Az első keresztények körében elterjedt a hiedelem Krisztus közeli eljöveteléről. Az evangélisták és az apostolok arra figyelmeztetik a hívőket, hogy ne ölbe tett kezekkel várják a véget, hanem virrasszanak, imádkozzanak, és a szeretet cselekedeteivel készüljenek az utolsó ítéletre, amikor az igazságos és irgalmas Bíró a szerint ítél meg bennünket, hogy mit tettünk legkisebb testvéreinkkel, a betegekkel, rabokkal, éhezőkkel, gyászolókkal. A Bíró a jobbján állóknak ezt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai…!”, a balján állóknak pedig: „Távozzatok tőlem, átkozottak!...” Az evangéliumi figyelmeztetést meg kell szívlelnünk. Mert remélhetünk ugyan abban, hogy kisebb-nagyobb tisztulás után minden embertestvérünk eljuthat az üdvösségre, de magunk számára mindig lehetőség a kárhozat, ha végsőkig, megátalkodottan kitartunk Isten szeretetének visszautasításában.

Most van a kegyelmi idő, itt és most készítjük elő örök sorsunkat a cselekvő hit, a felebaráti szeretet cselekedeteivel. Ez nem magas misztika! Családunkban, munkahelyünkön, környezetünkben mindenfelé vannak beteg, testileg-lelkileg szenvedő, vigasztalásra és segítségre váró emberek. A legjobb felkészülés karácsonyra, Jézus mostani, misztikus és az utolsó ítéletkor végső eljövetelére: az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása. Ne feledjük: odaát egyedül a szeretet marad meg!

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kozma László: Az első gyertya

Meggyújtottuk az első gyertyát-
Ragyog a szeretet-titok.
Az életeden úgy dereng át
Van még egy teljes hónapod.

A tetteidben ami jó van,
Gyűjtsél össze gondolatot.
Szíved a gyertyafénybe lobban,
Van még egy teljes hónapod.

És árnya nincs ennek a fénynek
Lángol a szeretet-titok
Mit viszel a karácsony éjbe?
Van még egy teljes hónapod.
Forrás: Laudetur Klub

Újjáéledt Assisi Szent Ferenc erdeje

Kinyílt a bazilika ajtaja

Assisi Szent Ferenc erdeje mostantól mindenkié

Újjászületett Assisiben az az erdő, ahol a 13. században Szent Ferenc sétált és imádkozott. Hatvanöt hektárnyi zöldterületet “restauráltak” magánszponzorok és önkéntesek segítségével.

Megnyílt az assisi bazilika emberemlékezet óta zárva levő ajtaja. Innen lehet belépni a templomot övező nyolcszáz éves szent erdőbe - adta hírül az olasz sajtó az utoljára Szent Ferenc korában virágzó erdő helyreállítását. Precedens nélküli műemlékvédelmi beavatkozást hajtott végre az olasz környezetvédelmi alap (Fai): most nem épületnek vagy műtárgynak, hanem természeti övezetnek adta vissza eredeti szépségét.

A részben a ferences rend, részben az Intesa San Paolo bankcsoport tulajdonában levő erdőből harminc tonna hulladékot távolítottak el, közötte háromszázhatvankét darab autógumit. Kétszáz új olajfát ültettek el, több mint három kilométer ösvényt tettek ismét járhatóvá. Ezen kívül restaurálták az erdő területén található, szintén ezerkétszázban épített Szentkereszt bencés kolostort, egy 14. századi tornyot és egy malmot is.

Az erdőben helyet kapott Michelangelo Pistoletto, az úgynevezett szegény művészet olasz mesterének alkotása: Pistoletto három egymás melletti kört szántott fel és ültetett be olajfákkal, közepén egy tizenkét méter magas óramutatóval. A helyreállításhoz szükséges hárommillió eurós finanszírozást az Intesa San Paolo és más olasz nagyvállalatok biztosították, a munkát a Fai háromszáz tagja végezte hatezer igyenes órával.

mti

A kép innen.

• Cimkék:
assisi szent feren

Forrás:mindennapi.hu

Reményik Sándor: A legszebb szó

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.
Ha jól nem tudtam volna régesrég,
Most megtanulhattam a betegágyon.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Ahogy kitágul ősi jelentése
És túlnő lassan véren és családon -
De visszatér mint gazdag bujdosó,
Lélekkel hintve meg
S szentelve meg, mi vérszerint való.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Mikor így szólhatok valakihez,
S nem a lapos, hűvös szóval: barátom -
Az nekem békességem s boldogságom.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Harmat a réten,
Illat a virágon,
Barackvirágszín sejtelem a tájon,
Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
A szabadság s az egyenlőség álma
Elbukott sodró időn, ezer gáton,
A bebizonyult Lehetetlenségen
S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.
A forradalom örökségeképen
A Háromságból lobogó fehéren
Egyedül a testvériség maradt,
Omló világok romjai alatt.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
S én hinni, hinni vágyom.
Én minden széllel szemben hinni vágyom:
Ez az egy álom nem csalóka álom.
Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:
Eltűnnek egyszer mind e szólamok
És elvesznek a mélyben.
Parttalan semmiségben.
S egy szó zeng majd csak a világ fölött,
Örök Üdvözlégyképen:
Testvér, testvérem. -

1934 szeptember 26

Tanulságos történet

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás. "Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" -szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele.

A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére.

A templomot megtöltötte a sok barát.
Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket.

A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt magáról." A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

"Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. "Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni."

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

"Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."
Chuck felesége, pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." "Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom".
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

"Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

Katalin Napra

Katalinnak viszünk ma virágot,
jellemző rá tisztaság, erény.
Születéskor ki e nevet kapja,
vezérli azt mindig új remény.

Ő igaz nő, tudja is a világ,
mily hűséges, boldog, Katalin,
Odaadó jelleme van neki,
segítene mindig valakin.

Mert Katácska sohasem butácska,
okos ő és szemrevaló ám.
Kati huncut, de lényéből árad,
hogy Katóka jóravaló lány.

Katust nagyon szereti is apus,
dorombol ő, mint egy kiscica.
Szerelméhez hozzábújik féltőn,
ugye fiúk, ilyen Katica?

Ma köszöntjük Katalinok napján,
Katerinát, Ketrint, Katikát,
Családtagunk, rokonunk ő nekünk,
nélkülük nem teljes a világ!

Szomszédunk is Katus néni olykor,
nagy énekes, Cárnő is lehet.
Köszöntöm ma mindegyik Katinkát,
szívemből, ki visel ily nevet!

Szuhanics Albert
(Debrecen, 2009. november 17.)

Adventi naptár okostelefonon

Okostelefonon is nyitogathatunk adventi naptárat

2011. 11. 23. 16:27 -

• 

Az Advent 2011 elnevezésű magyar nyelvű alkalmazás a hétköznapokra, a vasárnapokra és karácsony estéjére tartalmaz bibliai szövegeket és üzeneteket, valamint segítségével adventi gyertyagyújtás és zenelejátszó is telepíthető a telefonunkra.

A másik változat, az Advent 2011+ alkalmazás a magyar mellett a főbb világnyelveken, így angol, német, francia, olasz és spanyol nyelven tartalmazza az üzeneteket. A többnyelvű program funkcióiban megegyezik a magyar nyelvűvel, de a magyar énekeket nem tartalmazza. Az ötlet kitalálója és megvalósítója Horváth István Sándor katolikus pap, Zalalövő plébánosa, az MKPK Titkárságának korábbi irodaigazgatója.

Horváth István Sándor azoknak ajánlja az alkalmazást, „akik a decemberi bevásárlás és rohanás közepette lelkileg is szeretnének felkészülni karácsonyra. Az adventi naptár sok meglepetést tartogat, amelyek felkészítenek minket a legnagyobb csoda, Jézus születése ünnepére.”

Android rendszerű telefonok tulajdonosai az Android Marketben, iPhone-nal rendelkezők pedig az App Store-ban találják meg az alkalmazásokat.

katolikus.hu/Magyar Kurír

Debreceni Advent 2011

Debreceni Advent 2011. november 27. - január 06. Régi Városháza, Kossuth tér, Nagytemplom, Emlékkert A programok felölelik a teljes téli ünnepkört. Advent első vasárnapján kigyúlnak a fények a városban. Megelevenedik a betlehem, a Szent Család története. [vissza]

Program november 27. 16 óra Kossuth tér A város Karácsonyfája A Városházától és a Csapó utcai bevásárlóközponttól 15.30 órakor indul menet a Város Karácsonyfájáig, ahol Bosák Nándor a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye római katolikus püspöke, Derencsényi István a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője, valamint Kósa Lajos Debrecen polgármestere a többi - a baptista, az evangélikus, a görög katolikus - felekezet vezetői jelenlétében együtt köszöntik az ünneplőket. Meggyújtják az első gyertyát az adventi koszorún és kigyúlnak a belváros ünnepi fényei is. „A hajlék…” november 27. 17 óra Emlékkert – betlehem Kossuth tér -– „A Szeretet Asztala” A magyar karácsony egyik legkedvesebb szokása a betlehemezés. Ebben a hagyományban Jézus születésének eseményei elevenednek meg. A Szent Család szálláskeresése, a pásztorok imádása, a három királyok látogatása. A debreceni betlehem lépésről-lépésre mutatja be a Szent Család történetét. Elsőként a hajlék látható, amely a legbeszédesebb szimbóluma a karácsonyi eseményeknek. A Nagytemplom előtt megterített „Szeretet Asztalánál” önkéntesek kalácsot osztanak, hangsúlyozva az összetartozás fontosságát. A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. Üzenet „Tartson az összefogásunk ünneptől ünnepig!” – Balogh Barnabás, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkész-igazgatója december 4. 16 óra Kossuth tér „A Szent Család…” A Városháza elől 15.30 órakor elindul a Szent Család. A családot népes kísérete mellett élő állatok, ez alkalommal szamarak kísérik. A Város Karácsonyfájánál Dr. Mészáros Kálmán a Baptista Egyház elnöke és Somogyi Béla alpolgármester mond köszöntőt és közösen meggyújtják a második gyertyát. A baptista gyülekezet kórusa énekel. Az Emlékkertben felállított jászolhoz „megérkezik” a Szent Család: József, Mária és a gyermek Jézus. Üzenet „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lukács 21:33.) – Bereczki Lajos baptista lelkész december 11. 16 óra Kossuth tér – Betlehemes Találkozó „Pásztorok, pásztorok….” A Városháza elől induló menetet ez alkalommal pásztorok, élő bárányok, valamint az ezen a hét végén zajló Betlehemes Találkozó résztvevői alkotják. A Város Karácsonyfájánál az Evangélikus és Görög Katolikus Egyház képviselői,valamint dr. Papp László alpolgármester mondanak ünnepi beszédet, majd a Csokonai Színház színművészeivel - akik a Mária musical szereplői –közösen meggyújtják a harmadik gyertyát. A Görög Katolikus Egyház kórusa mindenkit vár a közös éneklésre. Az Emlékkertben felállított jászolhoz megérkeznek a tisztelgő pásztorok. Üzenet „Várni annyit jelent, hogy fenntartjuk magunkban egy távol lévő Isten helyét, mert hisszük, hogy egyszer eljön dicsőségben is, nemcsak megalázott emberi formában.” – Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész december 18. 16 óra Kossuth tér „Három Királyok…” Advent utolsó vasárnapján a Három Királyok is elindulnak a jászolhoz a Városháza elől. A menet érdekessége, hogy egy teve teszi teljessé a kíséretet. A Város Karácsonyfájánál ökomenikus nap vár mindenkit. A felekezetek egyesített kórusa énekel, valamint ünnepi gondolatok hangzanak el Balogh Barnabás református és Felföldi László római katolikus lelkészektől és Pajna Zoltán alpolgármestertől. Az Emlékkertben a Napkeleti bölcsekkel teljessé válik a jászol. Minden készen áll a Szentföldről érkező betlehemi láng fogadására. A lángból több helyszínre jut, a hívek templomaiba, valamint otthonaiba is. Üzenet ”Fényt hagyni magunk után...” - adventi lehetőség és kihívás. Legalább egy mécsesnyit! Csak tiszta fény legyen. Olyant, mint a csillogó szemű gyerek fénye..., mint a nap..., mint az anyák kisugárzása! „Fényt hagyni, mint a Messiás!”– Fekete András görög katolikus paróchus január 6. 17 óra Emlékkert Vízkereszt Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek. E ünnepkörhöz kapcsolódva Vízkereszt napján az Emlékkertben elbúcsúztatjuk a betlehemi jászolt. Üzenet „Láttuk csillagát.” Vízkereszt az érdeklődésnek és az áldozatkész hitnek nagyszerű ünnepe. A betlehemi gyermektől mi is meghívást kaptunk. Számunkra is fölragyogott benne üdvösségünk hajnalcsillaga. – Felföldi László római katolikus püspöki helynök A betlehemi műsor közreműködői: a Debreceni Népi Együttes, a Hajdú Táncegyüttes, valamint a Pipacs Néptáncegyüttes Forrás:fonixinfo.hu

Ünnepi készülődés

Zarándokoknak, útépítőknek, partnereknek

Lelkivezetői gondolatok

Ünnepi készülődés



Hamarosan a bennünket körülvevő világ is lázas "ünnepi" hangulatban lesz, mindenhonnan az ajándékok, mikulás csomagok, karácsonyi dallamok fognak elárasztani bennünket. Évről évre egyre hamarabb kezdődik az üzleti "felfokozott hangulat" keltése, és egyre inkább érezhető, hogy mennyire üres is az egész belülről. Hiába, az imitálás, az utánzás, még ha külsőre tökéletesen másol is le valamit, az esetek túlnyomó többségében nem képes a lényeget, a belső tartalmat átadni. Így van ez a világi ünnepléssel is: ha nincs meg a belső tartalom, akkor az ünnep csak egy színjáték lesz; eljátsszuk önmagunk és mások számára is az ünnepi légkört és hangulatot, de ez csupán egy üres előadás lesz. A lényeg, az igazi ünneplés csak úgy lesz belső, ha megelőzi a lelki készület. Itt véti el a világ leginkább az egészet: a vásárlás, a karácsonyi süti illata, az ünnepi sütés-főzés csak akkor lehet érdemi része az ünnepnek, ha ott van mindenek előtt és mindenek alatt a lelki készülődés.

Ugyanúgy, ahogy egy zarándoklat esetén. Nem tudom bepótolni a gyalog, imával, elmélkedéssel meg nem tett kilométereket, ha autóval előrerohanok? Nem tudom pénzen megvenni a zarándokút alatt végbemenő belső történést, hiába van rá lehetőség technikailag, hogy sokkal gyorsabban megtegyem ugyanazt az utat valami géppel. Nem lesz olyan a zarándoklatom, ha autóval elkirándulok a kegyhelyre, megnézem a templomot, és hazaautókázok. Az ember belsejében akkor születik meg az Ünnep, ha zarándokként készül rá. Ha félreteszi nap mint nap a hétköznapi gondok-bajok zaját, a hétköznapi rohanásokat; ha nem pénzért akarja megvásárolni a rá nem szánt idő helyett az élményt. Akkor, ha várja az ember ennek az eseménynek a megérkeztét.

A karácsonyi készületünk igazi kihívást jelent ebben a világban: hogy ne csábítson el a világ hamis üzenete, hanem a karácsonyi énekek, az ajándékok, a fények, a hangulatkeltés mögé látva az igazi lényegre tudjunk odafigyelni. Hogy az Ünnep valóban egy kiemelt fontosságú, megszentelt, örömteli idő legyen szeretetteinkkel együtt, amikor nem a hétköznapi gondokra panaszkodunk, nem hivatkozunk a sok dolgunkra, meg hogy rohanni kell a megélhetés miatt, hanem félretolunk minden mást az életünkből, és Istenre és szeretteinkre szánjuk az időt. Így tud bensőségessé, tartalmassá, lelkivé válni az ünnepünk: ha megvan előtte a méltó készület. 2 Így lesz sokkal több az otthon sütött sütemény, mint a boltban megvásárolt, hiszen abban benne van az idő, a szeretet is.

Segítsen minket a mi Istenünk, hogy a ránk következő készületi időben lélekben valóban zarándokká tudjunk válni, és felismerjük: az ünnep felé való úton levés nem keverhető össze a megérkezéssel. A kettő együtt tudja fölemelni, megszentelni és lelkileg is ünneplőbe öltöztetni az embert!


Gulybán Gergely, a Mária Út lelkivezetője
Forrás:mariaut.hu

Böjte Csaba ma is aktuálisAdventi fohásza

Ülök az egykedvű őszi borongásban, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év, vagy egy egész világ? Nem tudom.

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hos.- szan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hos.- szúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel:

Csaba testvér

Forrás:magnificat.ro(Böjte Csaba ferences 2008-as – és ma is aktuális – adventi üzenete)

Noé ha itt élne

Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön. Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol. - De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva. - Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma: 1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez. 2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben. 3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el. 4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület. 5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről. 6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát. 7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez. Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva. - Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

Isten jegyese ma lép be az Úr házába

November 21-e emléknap: Szűz Mária bemutatása a templomban. Dátuma Jeruzsálem egyik temploma, az Új-Mária templom felszenteléséhez kötődik. A Jakab apokrif evangélium leírásából származnak az ünnep liturgikus szövegei.

Óh, ha megtekéntjök szerelmes atyámfiai ez mai szent innepnek méltóságát, bizonyával nem alábbvaló asszonyunk Máriának az egyéb ünnepénél. Mert ez mai napon jelenteték meg elészer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jevendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkolmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyoropodnék, emberi jóerkölcsben neveködnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét táplálá. Mindennek felette kedég, hogy az Úristennek tervényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni, és ennennagát idvezőjteni.
Érdy-kódex

„Mária bemutatása, az Érdy-kódexben Asszonyunk Máriának templomba jelentése, liturgikus egyházi nevén praesentatio Beatae Mariae Virginis, előbb a keleti, majd a nyugati egyháznak ünnepe. A Pray-kódex már 1200 táján ünnepli, tehát hazánk már az Árpád-korban befogadta Bizáncból. A latinoknál csak 1371 táján tűnt föl, majd V. Sixtus megerősítette (1585). Az ünnep ihletője nem az evangélium, hanem az apostolokig visszanyúló hagyomány” – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma.

A L’Osservatore Romano Manuel Nin írását közölte az ünnepről, annak keleti szertartásáról: elmondja, hogy az ikonográfiában Máté evangéliuma nyomán tíz lány kíséri Máriát (a tíz szűz, akik lámpásukkal az Úr elé mennek); Zakariás vezeti be a templomba: „Ma az Úr templomába vezették az Istent befogadó templomot, Isten anyját.” Gábriel arkangyal étellel táplálja Máriát – ez az étel szimbolizálja Isten Igéjét és a szent ajándékokat, amelyet az egyházban kapunk.

Az ünnepen keleten mondott reggeli kánont Nikodémiai György (Georgiosz) metropolitának tulajdonítják, akinek számos szövege használatos a bizánci liturgiában. A reggeli himnuszok elmondják: Mária bement Isten templomába, hogy ő maga Isten Igéjének temploma legyen.

Az ószövetségi frigyláda képe alapján Máriát Isten ládájának, szekrényének nevezik: befogadja Őt, aki az igaz szövetség Isten és ember között: „Mint élő templom, Isten ládája, soha ne érintsen szentségtörő kéz. Ó, tisztaság, a törvény csodálatos módon isteni sátorrá, tartóedénnyé tett…., romolhatatlan templommá, amely Istent hordozza.”

A liturgia tabernákulumnak nevezi Máriát: „Ma vezették be a templomba a teljesen szeplőtelen Szüzet, hogy Isten, a mindenség királya tabernákuluma legyen; miközben testében még gyermek; a nagy pap, Zakariás örömmel fogadja őt mint Isten tabernákulumát, a Szüzet, Isten gyermekét és Isten anyját, akit az Úr templomába vezetnek. Őt, akit minden nemzedék közül kiválasztottak, hogy Krisztus, a mindenség királya és minden dolgok Istene tabernákuluma legyen.”

A kánonban leggyakrabban használt szó a templom. Ő a templom, aki magát Istent fogadja be: „Krisztus, Istenünk szent dicsőségének templomát, a tisztát, aki az egyedül áldott minden asszonyok között, bemutatták a törvény templomában, hogy a Szentek Szentjében lakjon. Isten templomának belsejébe helyezték az Istent befogadó templomot, a legszentebb Szüzet.”

A szerző Ezekiel (Ez 44,1–3) leírásából – a templom kapuja, amelyen nem lehet átmenni – kiindulva azt mondja, hogy maga Mária az áthatolhatatlan kapu, a megtestesülő Isten Igéjének kapuja.

(Az általunk közölt liturgikus szövegek nem hivatalos fordítások olasz nyelvből.)

Magyar Kurír

A "Pál Feri- jelenség"

Nem tudom, ismeritek-e azt, akiről beszélni akarok. Elég ellentmondásos figura. Egyrészt rajonganak érte, 4-500 ember jár el hetente a hittanóraszerű „kedd esti alkalmaira”, másrészt vannak, akik kígyót-békát kiabálnak rá és legszívesebben azonnal máglyára küldenék. Eredetileg élvonalbeli sportoló volt atlétikából (néhány ifjúsági-korosztályos országos magasugró csúcsa még ma is áll!), de felhagyott a sportkarrierrel és katolikus pap lett . Szólt már róla gyalázkodó blog, mégis rengetegen hallgatják online is letölthető előadásait (sokan vezetés vagy kocogás vagy – mint mondjuk én – vasalás közben). Hatodéves diakónus kispapként kirúgták ugyan a papnevelő intézetből, újabban azonban interjúkötetet készült vele. Egyfelől keresett konferencia-előadó, rákerült a wikire és ott áll katolikus közéletünk nagyjai között, másfelől megmaradt lehetetlen alaknak, botrányhősnek és lázadó fenegyereknek. Showman és lelki ember. Megér egy misét! Pál Ferenc atyának hívják. Róla akarok mondani valamit.

Elfogult vagyok: a szemináriumban szobatársak és elválaszthatatlanul jó barátok voltunk. Azóta az útjaink látszólag szétváltak; valójában azonban párhuzamosan futnak, töretlenül – s talán legbelül konvergálnak is. Nem akarok hát „objektivitást” színlelni.

Annyi bizonyos, Pál Feri nem hétköznapi ember. A „kedd esti alkalmakat” immár 1o évvel ezelőtt kezdte el (ma itt tartanak; kezdés: 20.15). Az első hittanórájára annak idején 5-en jöttek… A következőre 9-en. Aztán lettek egyszerre 25-en is. A Terézvárosi Plébánia – ahol Feri akkoriban káplán volt – vásárolt is legott 80 széket, hogy „ezzel aztán le van tudva” véglegesen, az elég lesz „minden időkre”. Amikor én beugrottam, hogy egy alkalommal belehallgassak, már vagy 120-an voltunk; a „csilláron is ültek”, alig fértünk el az alagsori teremben. Aztán hallottam, hogy azt is kinőtték. Helyet keresve jutottak a Pázmány jogi karának legnagyobb előadójához. Ezért persze bérleti díjat kellett fizetni; így ez lett az egyetlen „fizetős hittan” Budapesten. De persze – mivel időközben vagy 300-an lettek – az összeg, amit minden alkalom előtt gyorsan összekalapoztak, egy főre csak jelképes lett.

De hogy csinálja? Mi az, ami ilyen vonzó a mondanivalójában? Éppen ma, amikor mindenki a hit iránti közömbösségre panaszkodik az egyházban? Mi lehet a „Pál Feri-jelenség” titka?

Ellenzői szerint olcsón adja, felhígítja, a népszerűség kedvéért elárulja a hitet, kiárusítja a kereszténységet. Ennek azért ellentmondani látszik, hogy Feri időközben plébános lett a Kövi Szűz Mária templomban (az a kis templom, ami egy szigeten áll, amit mindkét oldalról körülfolyik a Szentendrei út forgalma; a HÉV mellett, a Filatorigát magasságában), és tisztességgel ellátja a feladatát. Hogy túl olcsó, népszerűsítő a stílus? Meglehet. De vajon járnának-e, annyian, ha nem volna benne valami konstans belső tartalom, lelki mélység (is)? Mások szerint Pál Feri mindent beáldoz a népszerűségnek: mivel csak humorizál, szórakoztat, poénkodik, ez vonzza az embereket. No, de 10 éven át?! Az idei ugyanis a tízedik év, amióta folyamatosan mennek az átlagosan 70-75 perces (!) előadások.

Persze – mi tagadás – Feri pszichologizál azért! Főleg olyan tematikákat választ, amit aztán egész év során minden oldalról körüljár, amely jobban kötődik pszichológusok nevéhez (pl. Carl R. Rogers, Verena Kast, Virginia Satir, C. G. Jung stb.), mint teológusokhoz. Ha ezzel vádolnánk, alighanem azt válaszolná, hogy tőle ugyan lehet máshova is menni: sosem mondta, hogy univerzális, ő inkább csak egy aspektust kíván kiemelni a sok lehetségesből. Az azonban kétségtelen, hogy „piaci rést” talált! Valamit, ami eddig nem volt, s amire óriási az igény. A lélektanban pedig éppen nem mondható műkedvelőnek: a SOTE posztgraduális képzésén mind a „Lelkigondozói”, mind pedig „Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő” szakon diplomát szerzett (ez utóbbin pedig évek óta tanít is!).

Hogy egyháziasan mondjam: nehéz volna eltagadni a „karizmáját”: ért ahhoz, hogy „megszólítsa a kereső embereket”. Talán mindez kontextushoz is kötődik, hiszen eléggé egyoldalúan városi, sőt budapesti a problématudata és az előadásmódja: aligha volna képes ennyire megszólítani valamely más szubkultúra képviselőjét. De hát hogyan is lehetne ez másként: minden üzenetközlés – különösen, ha hatékony akar lenni – kontextusba kényszerül illeszkedni! Feri hivatása ide szól. Ennek egyébként alighanem maga is tudatában van. Erre vall az, hogy – amikor hivatalos egyházi részről megkérdőjelezték a szentelhetőségét – nem keresett más püspököt, nem lépett át másik egyházmegyébe: ott akart pap lenni, ahol a hivatását kapta. („Na tessék, a karrierista: csak Budapesten..., ugye?!”)

Mostanában Pál Ferit sokat támadják. Alkalmat persze szolgáltat eleget: minden hosszú beszédből, poénkodó előadás szövegösszefüggéséből ki lehet emelni egy-egy mondatot, megjegyzést, geget , ami – így kiragadva – botránkoztató, alkalmas az illetőnek rossz hírét kelteni. Ez már csak a próféták sorsa… Mert Pál Feri: próféta – éspedig a nekem hitelesnek tűnő fajtából. És tud ő azért „jól nevelten” is beszélni…

Van persze olyan, akit meg egyenesen irritál a stílusa: az affektálós hang, amitől kicsit olyan „nyálas”, gejl lesz az egész. Pedig Feri nem homokos, és nem is férfiatlan ember. Tud kihívást is adni, távolságot tartani, határozott, sőt kemény is lenni: különben aligha lenne képes az adott népszerűségi indexe és elfoglaltságai közepette menedzselni az életét (és tartani a cölibátusát…).

Szóval, Pál Feri atya érdekes ember. Érdemes őt hallgatni. A beszédei – arra az időre ha egyszer sok időd van, és kedved támad amolyan „felesleges”, spirituális dolgokra – itt találhatók. Idén (2009-2010) a talányosan hangzó „egyediség, együttesség, egyetemesség” a tematika. A tavalyi sorozatból (2008-2009) a kedvenceim: 2008.11.11, és a 2009.02.03. (amelyik a „spirituális ugrásról” szól!). Jóindulatú, türelmes hallgatást, lelki épülést kívánok!

Gyermekek a gyermekekért

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász karácsonyi adományozó programja keretében november 15. és december 15. között gyűjtést rendeznek az általános iskolákban és a katolikus középiskolákban, a hitoktatók, tanárok és a karitász munkatársak szervezésében.

1999-ben a Kárpátalján bekövetkezett árvíz után a gyermekek számára a Katolikus Karitász cipősdobozokban édességeket, játékokat gyűjtött. A vagonnyi ajándékot Nyíregyházán, a pályaudvaron készítették elő szállításra. Az adományok gyermekekhez juttatása mélyen megérintette a Karitász munkatársait. Ezért indították el a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében aGyermekek a Gyermekekért programot. Ennek keretében 2002-ben 350, 2003-ban 560, 2004-ben 1000, 2005-ben 1200, 2006-ban 1500, 2007-ben 1800, 2008-tól 2000 rászoruló gyermeket ajándékoztak meg karácsonykor a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Egészségügyi Szociális Idősügyi és Lakásügyi Bizottságának támogatásával.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász karácsonyi adományozó programja keretében az általános iskolákban és a katolikus középiskolákban a hitoktatók, tanárok és a karitász munkatársak szervezésében november 15. és december 15. között tartandó gyűjtés keretében a gyermekek által megunt, de jó állapotban lévő játékokat, meséskönyveket, társasjátékokat, DVD-ket várják az adományozóktól. A gyűjtésből kapott ajándékokat az önkéntes munkatársak üdítővel, ajándékkal, édességgel egészítik ki. Plébániánként 35 gyermeknek tudnak így örömet szerezni.

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

Szent Erzsébet rózsái Gálospetriben

Amikor megerősítésre van szükségem, hogy mi végre vagyok a világban, vonatraszállok, hogy a határ túloldalán, Debrecentől ötven kilométerre lévő Gálospetribe utazom, Böjte Csaba Testvér Dévai Szent Ferenc Alapítványa Szentháromság Otthonábs, gyermekeimhez.

Ígytettem pénteken.

Szent Erzsébetet, a világi ferencesek védőszentjét méltóbban nem ünnepelhettem, mint a gyerekek között.

Utazótáskámat megtöltöttem jóságommal, szeretetemmel.

A gyerekek, felnőttek nagy örömmel fogadtak.

Láttam, egészségesek, jó kedvűek, nagyot nőttek, gyarapodtak, testben, lélekben.

Fogadott keresztfiam, Józsika nagyot nőtt.

Nyolcadikos, hamarosan a továbbtanuláson kell gondolkodni.

Megbeszéltem vele, hogya legközelebbi szünidőt nálunk töltheti Debrecenben.

Felcsillanó szemében láttam, örül a lehetőségnek.

Az otthonban már harminc gyermek nevelkedik.

Láttam, hogy nevelőik is gyarapodtak:

Laci nevelő bácsi Budapestről érkezett.

Esztergomban, a Ferences Gimnáziumban érettségizett.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakos végzőse.

Elmondta, útkeresésben van.

A szemekből láttam, jó helyen kereskedik.

Pénteken délután sétát tettem az óvodába, a kicsikért, mint hajdanán.

Kinga és Dönci boldogan mutatták „ birodalmukat”.

A határ innenső oldaláról nézve szegényesnek tünhet, de ami hiányozna, pótolják szeretettel, törődéssel.

Pénteken este, azután ünnepelni készülődtünk.

Gyertyát gyújtottunk a szegényekért, majd imádságunkkal megszólítottuk Jézusunkat.

Rendhagyó történelemórán emlékeztem meg Árpádházi Szent Erzsébetről.

Imaestünket a Szent Erzsébet Himnuszával zártuk.

Szombaton azután, mintha imádságunk meghallgatásra került volna, Debrecenből, a Szent József Gimnáziumból érkeztek gyermekek.

Élelmiszer, ruha, játék adományokat hoztak.

Ami ennél is többet ért, az a néhány óra önfeledt mese és daltanulás, kézműves foglalkozás, közös játék volt.

Szemünk előtt nyíltak ki Szent Erzsébet rózsái a gyermekek arcán.

Ismét bebizonyosodottt, a csodát nem várnunk, teremtenünk kell!

Abban, hogy mindezt közreadtam, nem közösségem, vagy önmagam felmagasztalása motivált, inkább Mennyei Atyánk végtelen jóságának , szeretetének kézzel foghatóvá tétele ösztönzött.

Amint az oltár előtt énekeljük tiszta lélekkel:

Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a Jóakaratú embereknek!

Rubinmisés a legidősebb ferences

Nagyon ritka papi jubileumot ünnepelnek november 20-án 11 órakor a Margit körúti ferences templomban. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány legidősebb tagja – aki valószínűleg a legidősebb magyar katolikus lelkipásztor – rubinmiséjét mutatja be, ami azt jelenti, hogy hetven éve szentelték pappá. A rubinmisén az ünnep szentbeszédet Imre atya barátja és rendtársa, Majnek Antal munkácsi püspök mondja.

Boros Gyevi Imre még az első világháború előtt, 1914. június 2-án született Zentán. Egy szerzetes nagynéni sokat imádkozott azért, hogy a nyolcgyermekes családból származó kisfiúból pap legyen. Adott is neki egy Szent Antal-képet, amit a kisfiú addig-addig nézegetett, hogy az elemi elvégzése után az akkor már Jugoszláviához tartozó terület ferences kisszemináriumába jelentkezett. Mire a teológiát Zágrábban elvégezte, szülőföldjét, Bácskát ismét Magyarországhoz csatolták. A ferencesek gyöngyösi teológiai főiskoláján tette le utolsó vizsgáját, és Egerben szentelték pappá 1941 novemberében, vagyis most hetven éve.

Az újmisés szerzetes a siklósi és a máriagyűdi ferences rendházban szolgált a rendek szétszóratásáig. Dél-baranyai horvátok lakta települések lelkipásztora és a híres kegyhely gyóntatója volt. Így nem véletlen, hogy amikor 1950 nyarán egy éjszaka dörömböltek a rendház kapuján, azt gondolta, hogy valaki ilyen későn akar gyónni. Kaput nyitott, és akkor látta, hogy nem gyónni, hanem vallatni jönnek, ugyanis ávósok álltak ott, hogy deportálják a barátokat.

Kecskemétre hurcolták őket, ahonnan néhány hónap múlva a rendi ruhájától is megfosztott szerzetest sokadmagával szélnek eresztették. Boros Gyevi Imre csak abban bízhatott, hogy horvát nyelvtudása miatt a pécsi püspökségnek előbb-utóbb szüksége lesz rá. Így is történt. Baranyában, majd amikor onnan a hittanoktatás melletti bátor kiállása miatt kitiltották, Tolnában szolgált 1957-ig. Utána Mohácson, majd ismét kis, horvátok lakta, baranyai falvakban működött 1988-ig, amikor nyugdíjba vonult és a pécsi irgalmasok templomában lett kisegítő lelkész.

A rendszerváltozás után a négy évtizeden át mindössze két iskolában oktató-nevelő munkára szorított ferencesek számos templomot, plébániát és kolostort visszakaptak, de plébánosi gyakorlattal rendelkező tagjuk nemigen volt. Így aztán egyszer csak kopogtattak Imre atya pécsi otthonának kapuján, de most nem az ávósok, hanem Hegedűs Kolos provinciális, és kérte a pécsi püspökség nyugdíjas papját, hogy térjen vissza a rendi keretbe.

Imre atya engedelmesen igent mondott, de azt kérte, hogy korára való tekintettel ne bízzanak rá vezetői feladatot. Mikor azonban megérkezett a rend budai kolostorába, a szerzetestársak kórusban éljenezték az új szécsényi plébánost. Vagyis a nyugdíjas éveknek átmenetileg befellegzett. Négy évig a nógrádi városban vezette az egyházközséget, majd Mátraverebélyen még egy évig volt házfőnök, s csak utána adatott meg neki, hogy egyszerű kisegítő lelkipásztor, gyóntató és miséző lehessen.

A ma is derűs, kedves Imre atya naponta sétál a Margit körúti rendház kvadrumában, olvas, vendégeket fogad, keresett lelkivezető. Ferences papi hivatásához mindig hű maradt, és rubinmiséjekor azért ad hálát – mondta a Ferences Sajtóközpontnak –, hogy az Úr mindig megsegítette, és „talán” valamit tett az Úr dicsőségére. Újmisés és rubinmisés jelszava ugyanaz: Jöjjön el a Te országod! A hosszú élet titkáról Imre atya huncut mosollyal így nyilatkozik: „nem szabad a szuszogást abbahagyni”. Bátyja két éve, 106. életévében adta vissza lelkét a Teremtőnek. Imre atya még csak 98 éves. Isten éltesse sokáig!

A rubinmisén november 20-án az ünnep szentbeszédet Imre atya barátja és rendtársa, Majnek Antal munkácsi püspök mondja.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Jövőnk záloga a család

Kedves Barátaink!

Emlékeztetőül küldöm és terjesztésre saját listáitokon! Mindenkit szeretettel várunk! Komáromi Mária+János

A műsorfüzet itt olvasható: http://issuu.com/momkult/docs/jovonk_zaloga_a_csalad

JÖVŐNK ZÁLOGA A CSALÁD - MOM CSALÁDI NAP 2011. NOV 19. SZOMBAT

A Hegyvidéki Családépítő Klub programja Szabó Lőrinc terem, fsz.

10.00 - 11.00

Szeredai Márta

vezető gyógytornász, egyetemi oktató

A család élete

11.00 – 12.00

Glovitzki Eszter

végzős orvostan hallgató

A hormonok szerepe a szerelemben

12.30 – 14.00

Kőszegi Ágnes

mentálhigiénés szakember

Játsszunk együtt! - Játék a családban

Társas-játékok bemutatása és játék

14.00 – 15.00

Dr. Kuslits Béla a Jövő Nemzedékek Ombudsmanjának tudományos

munkatársa, PhD hallgató

Környezeti érzékenységre nevelés a családban

15.00 – 16.00

Dr. Sallai János klinikai pszichológus és felesége Anikó asszony

Konfliktuskezelés a családban

16.00 – 17.30

Dr. Csókay András idegsebész és felesége Ajtay Daniella

Megbocsátás és újrakezdés a házasságban

17.30 – 19.00

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita

zenepadagógus

Az érzelmi intelligencia nevelése (a legújabb agykutatások

felhasználásával)