"Vagy olyanok lesztek, mint mi, vagy pusztuljatok!" - Diósi Ágnes szociográfus úgy véli, az európai embert évszázadokon át ez a mentalitás jellemezte. Egy gyermekotthonban készült vizsgálat ugyanakkor azt tanúsítja, hogy még a roma fiatalokban is erős cigányellenes előítéletek élnek.
A sok pénz nem garancia a minőségre. Az a 18 millió forint, amit Diósi Ágnes szerint az Európai Unió Phare-programja adott romológiai képzésre, filmkészítésre és egy cigány népismereti tanulmánykötet megjelentetésére - sok pénz. Ettől az eredmény akár silány is lehetne, de úgy tűnik, a képzést szervező konzorcium a komoly támogatásért cserébe komoly munkát végzett.
A nem kis megterhelést jelentő, 120 órás romológiai tanfolyamot gyermekotthonokban dolgozó pedagógusoknak hirdették meg. A több mint negyven jelentkező közül a végére harmincketten maradtak, ők viszont végigcsinálták becsülettel: tucatnyi előadást hallgattak meg, terepmunkákat végeztek, különféle cigány és jogvédő intézményekhez látogattak el, befejezésül pedig záródolgozatot írtak.
A képzés tapasztalatairól a közelmúltban a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban tartott rendezvényen számoltak be a szervezők és a résztvevők.
A romákkal kapcsolatos konfliktusok egy része abból fakad, hogy a többségi társadalom nem ismeri a cigány szokásokat - hangsúlyozta Molnár László szociálpolitikus a könyvbemutatóval egybekötött fórumon. Bizonyos cigány közösségekben például tilos fedetlenül hagyni az alsótestet. A tanárok sokszor viselkedési devianciának tartják, hogy a tizenéves roma gyerekek a testnevelés- óra előtt nem veszik át a tornaruhát. Pedig csak olyan szokásról van szó, amely beleivódott az életükbe, és talán nem is tudják szavakba önteni, miért nem hajlandók átöltözni. Ilyenkor aztán jön a büntetés. A gyermekvédelmi és gyógypedagógiai szakemberek részéről viszonylag nagy a tolerancia a romák iránt - mondta Molnár László -, de még így is gyakran tapasztalni, hogy a cigányokkal kapcsolatos témák nem számítanak "szalonképesnek".
Diósi Ágnes szerint az európai ember évszázadokon át úgy érezte, valamiféle vele született felhatalmazása van arra, hogy más népcsoportokat felzárkóztasson, meg- és átneveljen, le- és átszoktasson. Vagy olyanok lesztek, mint mi, vagy pusztuljatok! - foglalta össze ennek a szemléletnek a lényegét. A kérdés csak az, honnan ez a fensőbbség. Miért kellene mindig, mindenáron másoknak alkalmazkodniuk hozzánk?
A képzés résztvevői a lehető legszínvonalasabb tudományos ismereteket sajátíthatták el a cigányságról, ám ezzel még nem oldódott meg az összes probléma - hívta fel a figyelmet Mester Zsuzsa pedagógus. Mindenkinek saját prakszisában kell alkalmaznia a megszerzett tudást, és feldolgoznia azt a helyzetet, hogy némelyik roma családhoz ellátogatva nem feltétlenül a népismereti előadásokon tanult viszonyokkal találkozik.
A Fejéről a talpára címmel megjelent tanulmánykötet egyik írása arról tanúskodik, hogy a cigányok sem mentesek a cigányellenes előítéletektől. A szerző, Illésné Áncsán Aranka abban a gyermekotthonban készített vizsgálatot, ahol nevelőként dolgozik. Huszonnégy nem cigány és hetvennégy cigány fiatalnak tett fel kérdéseket a romákról. Kiderült, hogy a nem cigány fiatalok az átlagosnál kevésbé éreznek ellenszenvet a romákkal szemben, de még így sem akadt senki közöttük, aki elképzelhetőnek tartotta volna, hogy cigány származású társat választ magának.
Az igazán megdöbbentő válaszokat azonban a cigány fiatalok adták. Mindössze 27 százalékuk felelt úgy, hogy hajlandó lenne cigány társat választani. Különösképpen azok voltak elutasítóak, akik születésüktől fogva állami gondozásban élnek.
Bár a felmérés nem reprezentatív, Illésné Áncsán Aranka szerint az adatok azt mutatják, hogy a cigány fiatalokban erős az előítélet saját népcsoportjukkal szemben. A roma gyerekek nem érzik jól magukat roma környezetben. Nagy részük nem kívánkozik oda, viszont a többségi társadalom se akarja befogadni őket.
Forrás: Népszabadság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése