Amikor Tiszadob neve említésre kerül, egyeseknek eszükbe jut Andrássy Gyula, másoknak Ratkó József, Réti Mátyás, vagy Péli Tamás.
Nekem és még sokaknak:
„Anyácska”, azaz Illésné Áncsán Aranka, vagy Oláh Ibolya.
Olyan kevés fotóm maradt a Tiszadobi Gyermekváros életéről.
Ilyenkor mindig azt teszem, hogy visszaidézem, leírom emlékeimet.
A fotó, amit melléteszek, jellemző Aranka életére.
Éjt nappallá téve dolgozott, hogy gyermekeit, kollégáit biztonságban tudja.
Nem kímélte egészségét, még családját is a Köz után sorolta.
Miután Debrecenbe visszatértem, nem szakadt meg a kapocs Tiszadobbal.
Esténként telefonon tájékoztatjuk egymást sikereinkről, szomorúságainkról.
Amikor megtudtam, hogy megfosztották addigi élete gyümölcseitől, döbbenet lett úrrá rajtam.
Próbáltam információkat szerezni az interneten a miértekről.
A médiában nincs hírértéke annak, ha egy- hivatását megszállottan végző embert derékba törnek.
Április ötödike, húsvét előtti Nagycsütörtök van, amikor gondolataimat írom.
A napokban olvastam Böjte Csaba gondolatait, hogyan zabolázta meg fékezhetetlen gyermekeit.
Nagycsütörtökön, a szentmise keretében megmosta lábaikat.
Mindezt alázattal tette.
A gyermekek megértették szándékát.
Hasonló alázattal végezte pedagógiai munkásságát Aranka.
Jól tudom, határozottan, szigorúan fellépett, ha gyermekei rossz útra tévedtek.
De Csaba Testvér számára is természetes:
„A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem, ha szükséges, keserű orvossággal, vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.”
Papp Tihamér Atya, akit lelki mesteremnek tekintek, egyik szentmiséjében példaként említette Szent Gianna, olasz orvosnőt.
Gianna gyermeket hordozott szíve alatt.
Súlyos rákbeteg volt.
Választania kellett, hogy egy súlyos műtéttel Őt, vagy születendő gyermekét mentsék meg.
Ő gyermekét választotta.
Tudom, most Arankát sem az önsajnálat gyötri, azokra a gyermekekre gondol, akik anyaként tekintenek Rá.
Nagycsütörtökön a fertences templomokban felhangzik:
Ő, a mester szolgál tanítványnak, bűnös voltát nem nézi Júdásnak.
„Íme ezzel példát adtam néktek, amit tettem, Ti is azt tegyétek!”
Azért mi is egymást így szolgáljuk, alázattal egymás lábát mossuk.
Egymás terhét jó szívvel viseljük, Mesterünknek parancsát kövessük.
Népszerű bejegyzések
-
A titkot Németh Miklós volt miniszterelnök árulta el. Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden tegnap a Hamvas Béla...
-
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezére...
-
T. Csilik János, Kraszna-i Római Katolikus plébános rövid életrajza 1956. szeptember 20-án születtem, Szentjobbon , Bihar megyében. Hisze...
-
"Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésün...
-
Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy ...
-
Július 14-én és 15-én tartják Barkán a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának búcsúját. Július 14-én szombaton 14 órakor harangs...
-
Minden évben találkoznak azok a szerzetesi közösségek, amelyek Szent Ferenc családjához tartoznak, de a 800 éves jubileum alkalmából szeptem...
-
Makovecz Imre a világról 2010.07.26 Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz Imre cigány falut épít azoknak a romáknak...
-
Az új esztendőben mindannyian keressük, hogy merre tovább? Nekem is meg kellett hoznom saját, súlyos döntésemet. Az idő fogja igazolni, hogy...
-
Talán a téli szürkeségből fakad, talán életem barátságtalanná fordulása teszi, gyakran érzem mostanában, hogy kirúgták hónom alól a mankót, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése