Magas hőfokon élni

Korábbi életemben írtam egy verset a szenvedélyről.
Kezdő sora:
„Szenvedélyesen szeretek élni.
Ha ezt mondom boldognak hiszel
Pedig a szó, hogy szenvedély szenvedést cipel”
Nem idézem a verset, mert ma már másképp látom, élem a világot.
A közelmúltban unokahúgomat kértem, kisérjen el a Szent Anna Templom esti miséjére.
Még életében nem volt templomban, misén.
Nem utasított vissza.
A templomból kijövet megkérdezte:
Józsi Bátyus a vallásos emberek mind ilyen savanyúak?
Mert a miséző pap arcán ezt a kifejezést látta.
Ferences közösségemről elmondhatom:
Mindannyian magas hőfokon élünk.
Ez sugárzik arcunkról.
Derű, a félelem nélküli élet kisugárzása.
Olaszországi kapucinus kisebb Testvérem nemrégiben írásában úgy fogalmazott:
A világi hívek egyházunk nukleáris energiája.
Nem kell magamra erőltetnem az arckifejezést.
Aki életét a Mennyei Atya kezébe tette, ezzel a kisugárzással hat környezetére.
A példa ragadós, láncreakcióként hat a világ többi atomjaira, embertársainkra.