1 Sám 3,1-10.19-20; Mk 1,29-39
„Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.”
A kis Sámuelt édesanyja három éves koráig szoptatta. Amikor elválasztotta, nemcsak legbensőbb édesanyás közelségét szüntette meg a kisfiával, hanem egészen lemondott róla: elvitte Silóba, bemutatta Hélinek a nagy ajándékot, és átadta Isten örökös szolgálatára. Ezután Isten nagylelkűségét viszonozta, és még született három fia és két lánya. Sámuellel Istennek nagy célja volt: kiszemelte prófétának, azaz Isten küldöttének Izrael számára. Mózes idején Isten naponta szólt szolgájához. Ebben az időben ritka volt az üzenet (1), ami volt, az is nagyon kemény bírálatot jelentett. Angyal jelent meg Hélinek, és elmondta Isten döntését: fiaid, Ofni és Fineesz, meggyalázzák az áldozatot és a parancsaimat. Ezért egy napon fognak mindketten meghalni. Leszármazottaik pedig - fiúágon – meghalnak, mikor férfikorba jutnak. (2,30-34) Ez a nagy büntetés Hélit is sújtja, aki igaz ember volt önmagában, de gyenge apa, mert nem volt szigorú fiaihoz, ezért mertek gonoszat cselekedni. Nem nevelte őket keményen, csak szépen kérte, és ez nem mindig elég. Egy délután Héli is, Sámuel is békésen pihent, amikor az Úr háromszor is szólította a kisfiút. Ő mindannyiszor Hélihez futott tettre készen. Héli visszaküldte aludni, mert hiszen nem is hívta. Végül rájött, hogy Isten szólítja a fiút. Elmagyarázta, mit kell felelnie. Az úr negyedszer is jelentkezett, immár közvetlen közelről, és elmondta, hogy a régebbi üzenetet, mely Héli fiairól szól, hamarosan végrehajtja. Sámuel nem akarta ezt elmondani. Héli – rosszat sejtve – reggel ráparancsolt, el kellett hát mondania a kemény ítéletet. Akkor még nem tudta, hogy kemény üzeneteket kell közvetítenie haláláig, és még utána is. A nevelés manapság háttérbe szorul. A szülők most sincsenek felmentve, felelnek Isten előtt gyermekeik neveléséért.
VIRRASSZATOK és IMÁDKOZZATOK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése