Életem zenéje

Újra egy születésnap.
Már abban a korban vagyok, amikor nem számoljuk éveink számát.
Hajlamosak vagyunk ilyenkor a töprengésre.
Volt idő, amikor ezen a napon letepert a depresszió.
Ma inkább választom azt a hozzáállást, amit cursillos barátaim köszöntéséből tanultam:
De Colores- mondtuk egymásnak, ami annyit jelent:
Tedd színessé, díszítsd ki!
Ezen a születésnapon elfogadtam a Debrecen Dixieland Jazz Band farsangi koncertjére szóló meghívását a Romkert Kávéházba.
Százakkal ünnepeltem feledhetetlen hangulatban.
Ma reggel elmélkedem.
Arra gondolok, életem olyan, mint egy Sors Szimfónia.
A Legnagyobb Komponista szerzeménye, tökéletes zenemű.
Minden azon múlik, hogy én hogyan szólaltatom meg.
Hamisan, vagy tisztán, teljes odaadással.
A körülöttem játszókkal harmonikus összhangban, vagy disszonanciával, fülsértő módon.
A Harmóniát választottam, amikor a Mennyei Atya szolgálatát választottam.
Ez ma életem zenéje.
Derűsen dúdoltam a kiváló zenészekkel:
Lord, Lord, Lord.
Azután:
What a wonderful World.
Milyen csodálatos a világ!