Harc a fagyhalál ellen

A Katolikus Karitász – amellett, hogy lehetőségeihez mérten mindent megtesz a kihűléses halálesetek megelőzése érdekében – arra kéri a lakosokat, hogy jelezzék, ha környezetükben valakit a fagyhalál veszélye fenyeget – áll a szervezetnek csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Felhívják a figyelmet arra, hogy „ha olyan emberről tudunk, akit bármilyen okból kihűlés fenyeget, kérjünk segítséget az ingyenesen hívható 107-es vagy a 112-es telefonszámon vagy a hajléktalanellátó szervezetek által működtetett regionális diszpécserszolgálatok telefonszámain vagy a polgárőrségen”.

A diszpécserszolgálatok és a hajléktalanellátók működésével kapcsolatos információk megtalálhatók a www.diszpecserportal.huoldalon, valamint a www.hajlektalan.info weblapon.
Úgy fogalmaznak: „Minden aprónak tűnő figyelmesség – egy csésze tea, egy tál meleg étel, egy takaró – óriási segítség lehet. Életet menthetünk, ha megkérdezzük, segíthetünk-e valamiben; amikor az idős szomszéd kéménye nem füstöl vagy az egyébként tevékeny embert nem láttuk egész nap az udvaron; ha segítséget hívunk, amikor az utcán fekvő embert látunk”.
Közleményükben utaltak arra, hogy a téli fagyokkal szemben nemcsak a hajléktalanok védtelenek, „az elmúlt évek keserű tapasztalata az, hogy sok esetben a kihűléses halálesettel végződő tragédiák megelőzhetőek lettek volna egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, segítséggel”.

MTI

A szentség lelke

Amikor a testvérek felkértek arra, hogy 8 percben beszéljek a Szentlélek működéséről az Egyházban, eszembe jutott a János evangélium második befejezése:
„Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21,25)
Ugyanis Jézus cselekszik most is az Egyházban Lelke által. Mindannyiunkat személyesen hív meg követésére, és födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és dicsőségről dicsőségre ugyanazon képmássá változunk át az Úr Lelke által. (2Kor 3,28) Ennek az alakulásnak helye és ideje az Egyház, a végeredménye, gyümölcse pedig az Örök Élet. A mennyekben mindnyájan elmondhatjuk, hogy mit tett velünk a Szentlélek, hiszen a keresztségben már most Krisztus levele vagyunk, amelyet nem tintával írtak, hanem az élő szív lapjaira az élő Isten Lelkével. (2Kor 3,3) Mit tesz tehát a Lélek kivétel nélkül mindannyiunkkal? Életre támaszt és szentséggel tölt el. Vagyis belehelyez Krisztus Húsvétjába. Élet-szentséget ad. Sokan tévesen gondolkodnak a szentségről. Úgy vélik, hogy a szent ember élete csupa rendkívüliség, azaz követhetetlen. Pedig az ilyen ember élete „rend”-ben van, az Egyházban van, ahol az egyházi rend szentségi szolgálata által, a rendkívüli a megszokott.
Bár a szeretet és a hit cselekedetei az Egyházon kívül is léteznek, de minden a központ felé, Krisztus felé tart. Az Ő közelében pedig minden megváltozik, Ő a norma, és a testvérei általa normálisakká válnak.
Mi a normálissá váló ember első tapasztalata? Talán a lángnyelvek, a prófétálás vagy a nyelveken szólás? Egyáltalán nem. A bűnbánat. A Feltámadt Krisztus Húsvét vasárnap este a tanítványokra lehelve a Szentlelket egy lélegzettel a bűnbocsánat kegyelmét is rájuk bízta. Az ember új életre születésének ez az útja: bűntudat- bűnbánat- bűnbocsánat. Shakespeare Macbethje tisztában volt tettei súlyosságával‚ mégsem tartott bűnbánatot. Ezért, nyomában a pusztulás és a halál járt.
Ingmar Bergman Hetedik pecsétjéban a középkori flagellánsok megrendítő bűnbánatot tartanak, de ez a tettük inkább iszonyatot keltő, mint felszabadító. A bűnbocsánat szabadságát és örömét a Feltámadt Krisztus adja bőségesen és ingyen azoknak, akiknek szívét fájdalom járta át (ApCsel 12,37), mint a jeruzsálemi első Pünkösd résztvevőinek. A normális ember tehát szíven talált ember. A bűn által megsebzett szívet az Úr gyógyítja meg a kereszten átszúrt szívével és a ránk árasztott Lélek által. Minden karizmatikus tapasztalat a Húsvétből fakad. Avilai Szent Teréz, akinek az Úr rendkívüli karizmákat is adott, mégis azt mondja, hogy a bűnbánat nagyobb tett, mint a holtak feltámasztása vagy az angyalokkal való társalgás. A húsvéti vigíliát ezért kezdjük tűzszenteléssel. A szívek sötétjébe az Úr világossága ragyogott be. Mi más lenne ez a tűz, mint a Szentlélek tüze?
A bocsánatban részesült ember, az újjászületett ember második tapasztalata a Szentség felismerése. Jézus beszél arról a lehetőségről hogy a gonoszságtól megtisztított házba sokkal gonoszabb lelkek költöznek be (Lk 11,26) hogy ezt elkerüljük, Péter apostol azt mondja az első Pünkösdkor, hogy a bűnbánat után mindenki keresztelkedjen meg Jézus Krisztus nevére. Így nyerjük el a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,38). A keresztségben kapott új név és új fehér ruha egy másik világ tanúja, az Isten Országának tanúja. Krisztus erényeibe akar beöltöztetni a Lélek, hogy már ne önmagunknak éljünk, hanem Annak, aki értünk meghalt ás feltámadt. (2Kor 5,15) Mindez új közösségben, ez egyházban valósul meg.
A keresztség sohasem egyéni tett csupán, hanem a közösség ünnepe, mert új testvérünk született. Az egyik keresztfiam, aki felnőtt korban keresztelkedett meg, azt mondta, hogy titkot és szentséget tapasztalt meg az egyházban, ezért szeretne csatlakozni hozzá. Mi ez a szentség? Isten belső élete, az Ő szemével való látás, az Ő cselekedeteinek véghez vitele. Tudjuk, hogy a szentté válásnak 7 kiváló útja van. A megújulási mozgalmakban ezért elevenek a szentségek. Itt szaporodnak meg a papi és szerzetesi hivatások, gyógyulnak meg házasságok, ünnepeljük nagy fénnyel a keresztséget és a bérmálást, hosszú ás buzgó szentségimádásokat tartunk.
A Szentlélek nem csupán a szentségekkel akarja felépíteni Krisztus testét, hanem más ajándékokkal, karizmákkal is. Rendes és rendkívüli, feltűnésmentes és szokatlan ajándékokkal. Mindez Isten másságának, vagyis szentségének a jele. A karizmatikus megújulás azt szeretné, hogy minden testvér ismerje fel az Úr ajándékait ás ajándékozza vissza azokat a közösségnek, az egyháznak, hogy senki és semmi el ne vesszen belőle. Isten szépségének, jóságának, igazságának és irgalmának vagyunk keresői ás tanúi. Mindezt az imádságban éljük meg. Talán ez a legfeltűnőbb a karizmatikus megújulásban, hogy mintegy „agyonimádkozzák magukat” a testvérek. Mindenesetre törekszünk az állandó imádságra az Úr parancsa szerint. Ez maga az imádás. Néma és hangos, prófétai vagy éppen nyelveken szóló, liturgikus vagy a hétköznapban elrejtett. Olyan, mint maga az Isten. Hiszen ő maga imádkozik bennünk sokszor szavakban ki nem fejthető sóhajtásokkal (Róm 8,26).
Két héttel ezelőtt Pió atya boldoggá avatását követtük otthon a televízióban. Mikor az oltárra hozták ereklyéit, az 5 éves kisfiunk megszólalt: „Apu, ugye ez a mennyország?” Valóban, a kisgyermekek ártatlan tiszta tekintetével kell körülnéznünk a világban és még inkább az egyházban, kitörölve szemünkből az álmosságot, a kedvetlenséget, ellentmondva a gonosznak, a depressziónak, megtagadva a világ csábító csillogását ás üres reklámjait. Gyermekként, bár Krisztusban meglett emberré válva mehetünk be az Országába, Isten háza népe és a szentek polgártársai (Ef 2,l9) vagyunk, mondja az Apostol. Igyekszünk a szentekre figyelni, mint sötétben világító mécsesekre, hiszen az ő társaságukba törekszünk. Szentnek ismerjük fel Istent szentjeiben, hogy örömmel mondjuk, hogy Ő Háromszor Szent. (Jel 4,8)
Isten Szent Lelke a szentségekkel és karizmákkal építi Krisztus testét, az egyházat. Az építésben érlelődik meg a Lélek gyümölcse. A szent nemzet, a tulajdonul lefoglalt nép ezt az ajándékot nyújtja át az Atyának Krisztusban. Mi ez a gyümölcs? Szeretet, öröm, béke, türelem, jóság, kedvesség, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. (Gal 5, 22) Erről ismerik meg a kívülállók a keresztény embert. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”
Ujjongó örömünk van, hiszen azért jött Krisztus, hogy az Ő öröme teljes legyen bennünk. A szívünkbe árasztott béke pedig minden emberi értelmet meghalad. Ugyanis Krisztus feltámadt a halálból‚ halálával legyőzte a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott Szentlelke által. Dicsőség Néki mindörökké!
(Feltámadt Krisztus Közösség)
(Elhangzott a lelkiségi mozgalmak első magyarországi találkozóján Budapesten, 1999. május 16-án).

XVI. Benedek üzenete a Béke Világnapjára

1. Az új év kezdetén szeretnék békét kívánni a nemzetek vezetőinek, felelőseinek, minden jóakaratú embernek. E jókívánsággal legfőképpen azokhoz fordulok, akik fájdalomban és szenvedésben élnek, akiket a fegyverek ereje és az erőszak fenyeget, akiknek semmibe veszik méltóságát, és emberi illetve társadalmi értelemben is felszabadulásukat várják. Békét kívánok a gyermekeknek, akik ártatlanságuk révén jósággal és reménnyel gazdagítják az emberiséget, fájdalmukkal pedig arra ösztönöznek, hogy igazságosságot és békét teremtsünk. Éppen a gyermekekre gondolva, különösen azokra, akiknek jövőjét lelkiismeretlen felnőttek gonoszságai és visszaélései árnyékolják be, azt szeretném, hogy a béke világnapja alkalmával figyelmünket e témára irányítsuk: Az emberi személy: a béke szíve. Meg vagyok győződve arról, hogy az ember iránti tisztelettel lehet előmozdítani a békét, és a békét építve lehet megteremteni a hiteles, teljes humanizmus előfeltételeit. Így készítünk elő derűs jövőt az új nemzedékek számára.

Az emberi személy és a béke: ajándék és feladat
2. A Szentírás ezt mondja: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27).Mivel az egyén Isten képére és hasonmására teremtetett, személyes méltósággal rendelkezik; nem csupán valami, hanem valaki, képes arra, hogy megismerje, uralja és szabadon ajándékozza magát, és közösségre lépjen másokkal. Ugyanakkor kegyelmi úton a Teremtőjével való szövetségre hivatott és arra, hogy azzal a hittel és szeretettel válaszoljon neki, amellyel senki sem válaszolhat helyette.(1) E csodálatos látószögből nézve érthető az az emberre bízott feladat, hogy egyre érettebben tudjon szeretni, és előremozdítsa a világot, megújítva azt az igazságosságban és a békében. Szt. Ágoston ezt tanítja egyik kifejező összegzésében: „Isten, aki nélkülünk teremtett meg minket, nem akart nélkülünk üdvözíteni minket.”(2) Minden embernek kötelessége tehát, hogytudatosítsa magában: léte ajándék és egyben feladat.
3. A béke ajándék és feladat is egyszerre. Ha igaz az, hogy az egyének és népek közötti béke – az egymás mellett élni tudás, az igazságosságon és szolidaritáson alapuló kapcsolatok építése – olyan elkötelezettséget jelent, amely nem ismer megállást, még inkább igaz, hogy a béke Isten ajándéka. A béke ugyanis az isteni cselekvés egyik jellemzője, amely a rendezett és harmonikus világegyetem teremtésében éppúgy megnyilvánul, mint az emberiség megváltásában, amit ki kell vezetni a bűn rendezetlenségéből. A teremtés és megváltás tehát az a kulcsgondolat, mely elvezet minket földi létünk értelmének megértéséhez. Tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál, 1995. október 5-én az ENSZ Közgyűlésének azt mondta, hogy „nem irracionális vagy értelmetlen világban élünk (…), létezik egy morális logika, mely bevilágítja az emberi létet és lehetővé teszi a párbeszédet emberek és népek között.”(3) A természetfeletti „nyelvtan”, vagyis az igazságosságon és szolidaritáson alapuló egyéni cselekvés és kölcsönös kapcsolatteremtés szabályegyüttese bele van írva minden ember lelkiismeretébe, ahol Isten bölcs terve tükröződik. Ahogy nemrégiben aláhúztam, „hiszünk abban, hogy mindennek az eredeténél ott áll az örök Ige, az Értelem és nem az Értelmetlenség.”(4) A béke olyan feladat, mely mindenkit az isteni tervhez hűséges személyes válaszra kötelez. E válaszban a döntő szempont e „nyelvtan” tiszteletben tartása, melyet az isteni Teremtő írt az ember szívébe.
Ebben az összefüggésben a természetjog normáit nem kívülről ránk kényszerített irányelveknek kell tekintenünk, melyek szinte korlátozzák az ember szabadságát. Ellenkezőleg: arra szóló meghívásként kell ezeket fogadnunk, hogy hűségesen megvalósítsuk az ember természetébe írt egyetemes, isteni tervet. A népek – saját belső kultúrájukban –, e normák által vezetve közelebb kerülhetnek a nagyobb misztériumhoz, Isten misztériumához. Ennélfogva a természet adta törvény elismerése és tiszteletben tartása ma is széles alapot nyújt a különböző vallású hívők közötti párbeszédhez, valamint a nem hívők és a hívők közötti párbeszédhez. Igazi találkozási pont ez, s így a valódi béke alapfeltétele.

Az élethez és a vallásszabadsághoz való jog
4. A személyt nem kezelhetjük kedvünk szerint, mert a Teremtő képmását tükröző ember méltóságát tisztelnünk kell. Aki nagyobb politikai, technológiai, gazdasági hatalommal rendelkezik, nem használhatja azt fel arra, hogy megsértse a nála kevésbé szerencsések jogait. A béke ugyanis mindenki jogainak tiszteletben tartásán alapul. Ennek tudatában az Egyház kiáll minden emberi személy alapvető jogainak védelmében. Kiváltképpen megköveteli minden egyes ember életének és vallásszabadságának tiszteletét. Az élethez való jog tiszteletben tartása sarkalatos pont, döntő jelentőségű annak minden szakaszában: az élet ajándék, mely felett a személy nem rendelkezik teljes mértékben. Ugyanígy a vallásszabadság jogának elismerése az emberi lényt olyan természetfeletti Valósággal kapcsolja össze, amely kivonja az emberi önkény alól. Az élethez való jog és az istenhit szabad megvallásának joga nem áll az ember hatalma alatt. A békéhez világosan el kell különíteni azt, ami fölött rendelkezünk, attól, ami fölött nem: így elkerüljük az elfogadhatatlan beavatkozásokat azokba az értékekbe, melyek az ember sajátja.
5. Ami az élethez való jogot illeti, szóvá kell tennünk azt a gyalázatot, amit társadalmunkban művelnek: egyrészt áldozataikat szedik a fegyveres összetűzések, a terrorizmus és a különféle erőszakos cselekmények, másrészt csendesen bár, de emberéleteket követel az éhezés, az abortusz, az embriókon végzett kísérletek és az eutanázia is. Hogyan is ne látnánk ebben egy béke elleni merényletet?
Az abortusz és az embriókon végzett kísérletek kifejezett tagadását jelentik a másik iránti befogadó magatartásnak, ami viszont elengedhetetlen a tartós békekapcsolatok építéséhez. Ami pedig saját hitünk szabad kinyilvánításáravonatkozik, a béke hiányának más aggasztó jeleit a világban azok a nehézségek mutatják, amelyekkel keresztény és más vallású hívők találkoznak, amikor nyilvánosan és szabadon ki akarják fejezni vallási meggyőződésüket. Különösképpen a keresztényekről szólva fájdalommal kell kiemelnem, hogy őket olykor nem csupán akadályozzák, hanem némely államban egyenesen üldözik, és a közelmúltban a féktelen erőszak tragikus cselekedeteinek is tanúi lehettünk. Vannak olyan diktatúrák, melyek mindenkire egyetlen vallást kényszerítenek rá, míg más kormányok közönyösségükkel nem erőszakos üldözést folytatnak, hanem kulturális szinten szisztematikusan gúnyolják a vallásos meggyőződést. Mindkét esetben alapvető emberi jog sérül, és ez károsan hat vissza a békés együttélésre. Ennek eredménye pedig nem lehet más, mint egy negatív békekultúra és mentalitás.

Minden ember természetes egyenlősége
6. A békét fenyegető nem kevés feszültség gyökere a sok jogtalan egyenlőtlenség, ami tragikus módon a világban még jelen van. Ezek között kiváltképpen kíméletlen egyrészt az egyenlőtlen hozzáférés az alapvető javakhoz– ilyen pl. az élelem, a víz, a lakás, az egészségügyi ellátás; másrészt a huzamosan fennálló egyenlőtlenség férfiak és nők között az alapvető emberi jogok gyakorlásában.
Elsődleges fontosságú összetevő a béke építéséhez az emberi személyek lényegi egyenlőségének elismerése, mely közös természetfeletti méltóságukból fakad. Az ilyen szintű egyenlőség tehát mindenkit megillet; bele van írva abba a természetes „nyelvtanba”, mely a teremtett világról alkotott isteni tervből vezethető le; olyan kincs, mely nem hagyható figyelmen kívül, nem lehet megalázni anélkül, hogy ne veszélyeztetné súlyosan a békét. Számos erőszakos követelés gyökerében a borzasztó ínség húzódik, melytől főleg az afrikai kontinensen számos nép szenved, ennélfogva súlyos sebet jelent a béke számára.
7. A nők körülményeinek nem kellő mértékű figyelembevétele is egyenlőtlenségeket okoz a társadalmi rendben. Azoknak a nőknek a kizsákmányolására gondolok, akikkel mint tárgyakkal bánnak, és a méltóságukat sértő tisztelethiány legkülönbözőbb módjaira. Gondolok itt – más összefüggésben –, néhány kultúra állandó antropológiai szemléletére, mely a nőket szigorúan a férfiak önkényének vetik alá; ennek következményei sértik a nők személyi méltóságát és akadályozzák alapvető szabadságuk gyakorlását. Nem álltathatjuk magunkat azzal, hogy a béke biztosítva van, mindaddig, míg a diszkrimináció e formái meg nem szűnnek. Ezek csorbítják a személyes méltóságot, melyet a Teremtő beleírt minden emberi lénybe.(5)

A „béke ökológiája”
8. II. János Pál ezt írja Centesimus annus című enciklikájában: „Isten nemcsak a földet adta az embernek, akinek – amikor rendelkezik felette – figyelembe kell vennie az eredeti szándékot, hogy mire kapta ezt a vagyont, hanem magát az embert is Isten ajándékozta önmagának, és ezért tisztelnie kell azt a természeti és erkölcsi struktúrát, amellyel felruháztatott.”(6) Az ember társaival közösen meg tudja teremteni a béke világát, ha a Teremtő által rábízott feladatnak megfelelően cselekszik. A természet ökológiája mellett létezik tehát egy olyan, melyet „emberi ökológiának” hívhatnánk, ez pedig megkívánja a „társadalmi ökológia” létét is. Ez azt jelenti, hogy az emberiségnek – ha a szívén viseli a békét – egyre jobban szem előtt kell tartania azt a kapcsolatot, mely fennáll a természet ökológiája – avagy a természet tisztelete – és az ember ökológiája között. A tapasztalat azt mutatja, hogy a természetet nem tisztelő mindenfajta magatartás kárt okoz az emberi együttélésnek és fordítva. Egyre világosabban tárul elénk az elszakíthatatlan kötelék a teremtett világgal való béke és az emberi kapcsolatokban lévő béke között. Egyik is és másik is feltételezi az Istennel való békét. Szent Ferenc vers-imája, mely a „Naphimnuszként” is ismert, ragyogó és mindig aktuális mintapéldáját mutatja a béke sokoldalú ökológiájának.
9. Az energiautánpótlás napról napra súlyosabbá váló kérdése segít megérteni, milyen szoros összefüggés van az említett két ökológia között. Ezekben az években új nemzetek kapcsolódtak be lendületesen az ipari termelésbe, megnövelve ezzel az energiaszükségletet. Mindez a rendelkezésre álló energiaforrások eddig ismeretlen mértékű felhasználását idézi elő. Ugyanakkor bolygónk egyes területei óriási elmaradottságban élnek, ahol a fejlődést gyakorlatilag az energiaárak emelkedése is akadályozza. Mi lesz ezekkel a népekkel? Milyen fejlettségre vagy fejletlenségre kényszeríti majd őket a szűkös energiautánpótlás? Milyen igazságtalanságot és ellentétet eredményez majd az energiaforrások ily mértékű felhasználása? S hogyan fognak reagálni erre azok, akik ebből kirekednek? Ezek a kérdések nyilvánvalóvá teszik, hogy a természet tisztelete szorosan kötődik az emberek és a nemzetek között olyan kapcsolatokhoz, melyek figyelmet fordítanak a személy méltóságára, és ki tudják elégíteni tényleges szükségleteit. A környezet rombolása, nem megfelelő vagy önző használata, a Föld erőforrásainak erőszakos megszerzése szakadást, konfliktusokat, háborúkat szül, mert embertelen fejlődési elgondolás gyümölcse. Egy csak gazdasági-technikai szempontra korlátozódó, erkölcsi-vallási dimenziót elhanyagoló fejlődés, nem jelentene teljes emberi fejlődést, és mivel egyoldalú, az ember romboló képességének ösztönzéséhez vezetne.

Torzult emberképek
10. Sürgető tehát, hogy a jelenlegi nehézségeket és a nemzetközi feszültségeket látva, olyan emberi ökológiának adjunk életet, mely segíti a „béke fájának” növekedését. Ahhoz, hogy erre vállalkozzunk, hagynunk kell, hogy olyan látásmód, olyan felfogás vezessen minket, melyet nem rontanak meg a gyűlöletre és erőszakra indító, ideológiai és kulturális előítéletek, vagy politikai és gazdasági érdekek. Érthető, hogy az emberképek eltérőek az egyes kultúrákban. Az viszont megengedhetetlen, hogy olyan antropológiai szemléleteket tápláljunk, melyek az ellenállás és az erőszak csíráját hordozzák önmagukban. Ugyancsak elfogadhatatlanok azok az istenképek, melyek az embertársunk iránti türelmetlenséget serkentik bennünk, és erőszakra sarkallnak irányukban. Ezt kell hangsúlyoznunk: a háború Isten nevében sohasem elfogadható! Amikor bűntények gyökerében egyfajta Isten-fogalom áll, ez annak a jele, hogy az a szemlélet már ideológiává alakult át.
11. Ma azonban nemcsak az eltorzult emberképek – vagyis az ideológiák közötti konfliktus – teszik kérdésessé a békét, hanem az ember valódi természete iránti közönyösség is. Sok kortárs tagadja ugyanis a sajátos emberi természet létét, és így lehetővé teszik az ember alapvető összetevőinek legfurcsább értelmezéseit. Itt is tisztán kell látni: az ember „meggyengült” értelmezése, amely teret ad a legszélsőségesebb nézeteknek is, csak látszólag szolgálja a békét. Valójában akadályozza az igazi párbeszédet és tekintélyelvű rendszereknek nyit teret, s végül az ember védtelen marad, következésképpen könnyen válik az elnyomás és az erőszak martalékává.
Emberi jogok és nemzetközi szervezetek
12. A szilárd és valódi béke feltételezi az emberi jogok tiszteletben tartását. Ha azonban ezek a jogok a meggyengült emberképen alapulnak, hogyan is ne gyengülnének meg saját maguk is? A személyről alkotott relativista szemléletmélységes elégtelensége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor arról van szó, hogy elismerjük és megvédjük igényeit és jogait. Itt felismerhető a logikai zsákutca: a jogokat abszolútként kezelik, ugyanakkor azt az alapot, amelyből a jogokat levezetik, relatívnak tartják. Csodálkozunk rajta, ha egyik vagy másik jogból fakadó „kényelmetlen” kívánalom valakit arra indít, hogy kifogásolja vagy figyelmen kívül hagyja azt? Az embernek tulajdonított jogok csak akkor érvényesülhetnek azok megcáfolásától való félelem nélkül, ha a Teremtő által neki ajándékozott természet objektív szükségleteiben gyökereznek. Magától értetődő, hogy az emberi jogok kötelességekkel is járnak. Jól világított rá Mahatma Gandhi:„A jogok Gangesze a kötelességek Himalájából ered.” A manapság folytonos támadásoknak kitett emberi jogokat csak úgy lehet megfelelően megvédeni, ha tisztázzuk e lényeges előfeltételeket. E nélkül odajutunk, hogy egyazon szó mögött – s ez az „emberi jogok” – igen különböző tartalmat értünk: vannak, akik olyan emberi személyhez társítják, aki állandó méltósággal, és mindig, mindenütt, mindenki számára érvényes jogokkal rendelkezik; míg mások olyan ember alakjához fűzik, akinek méltósága váltakozó, jogai pedig mindig átruházhatók: térben és időben, illetve tartalmát illetően egyaránt.
13. A nemzetközi szervezetek folytonosan az emberi jogok védelméről beszélnek, főleg az Egyesült Nemzetek Szervezete, mely az 1948-as Egyetemes Nyilatkozatában az emberi jogok előmozdítását jelölte meg alapvető céljául. E nyilatkozatra úgy tekintünk, mint egyfajta erkölcsi kötelességre, melyet az egész emberiség felvállalt. Mély igazság rejlik ebben, főleg ha a nyilatkozatban leírt jogokat nem csupán a Közgyűlés által jóváhagyott döntés alappontjának tekintjük, hanem az Isten által teremtett ember és az ő elidegeníthetetlen, személyes méltósága alapjának is tartják. Fontos tehát, hogy a nemzetközi szervezetek ne veszítsék szem elől az emberi jogok természetes alapját. Ily módon elkerülik azt a sajnos mindig ott rejlő kockázatot, hogy elcsússzanak annak pozitivista értelmezése felé. Ha ez megtörténne, a nemzetközi szervezetek kevés tekintéllyel rendelkeznének ahhoz, ami az egyének és a népek alapvető jogainak védelméhez szükséges, pedig legfőképpen ez igazolja ezen intézmények létét és működését.

Nemzetközi humanitárius jog és az államok belső jogai
14. Az emberek közös természetéből fakadó, elidegeníthetetlen emberi jogokból kiindulva megfogalmaztak egy ún. nemzetközi humanitárius jogot, melynek betartására háború esetén is kötelezik magukat az államok. Sajnos – a múlttól eltekintve –, ez nem valósult meg következetesen napjaink egyes háború sújtotta területein. Ilyen pl. a néhány hónapja Dél-Libanonban kirobbant konfliktus, ahol nagyrészben figyelmen kívül hagyták azt a kötelezettséget, hogy megvédjék és segítsék az ártatlan áldozatokat és ne vonják be a háborúba a polgári lakosságot. A Libanonban zajló fájdalmas események és újfajta konfliktusok megjelenése – kiváltképp amióta a terrorizmus fenyegetése az erőszak eddig ismeretlen formáithozta felszínre – azt követeli a nemzetközi közösségtől, hogy erősítse meg a nemzetközi humanitárius jogot és érvényesítse a jelenlegi fegyveres konfliktusokhoz kapcsolódó helyzetekben, beleértve azokat is, melyekről az érvényben lévő nemzetközi jog nem rendelkezik. A terrorizmus okozta seb mindemellett alapos átgondolását kéri azoknak az etikai korlátoknak, melyek a nemzetbiztonság ma használatos védelmi eszközeinek velejárói. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a konfliktusokat nem jelentik ki nyíltan, főleg amikor terrorista csoportok idézik elő, s bármilyen eszközzel el akarják érni céljukat. Nem lehet, hogy az utóbbi évek felkavaró eseményei láttán, az államok ne észlelnék azt, hogy világosabb szabályokat kell követniük, melyek képesek hatékonyan megfékezni azt a drámai elsodródást, amelynek mi is részesei vagyunk. A háború mindig a nemzetközi közösség kudarcát jelenti, és súlyos emberi veszteséggel jár. Amikor mindennek ellenére háborúra kerül sor, meg kell őriznünk legalább az emberség elemi törvényeit és mindennemű polgári együttélés alapértékeit, megjelölve azokat a viselkedésnormákat, melyek a lehető legjobban lecsökkentik az ezeket érő károkat, és megpróbálják a polgárok és a konfliktus valamennyi áldozatának szenvedését enyhíteni.(7)
15. Egy másik, nagy nyugtalanságot keltő tény az, hogy néhány állam az utóbbi időben kifejezte, hogy atomfegyverrel akarja felszerelni magát. A már meglévő bizonytalanság légköre és az esetleges nukleáris katasztrófától való félelem így tovább erősödött. Ez időben visszaviszi az embert az ún. „hidegháborús” korszak felőrlő aggodalmainak éveibe. Azt követően reméltük, hogy a nukleáris fenyegetés végérvényesen megszűnt, és hogy az emberiség végre jó időre fellélegezhet. Milyen aktuálisnak tűnik erre vonatkozóan a II. Vatikáni Zsinat figyelmeztetése: „Minden háborús cselekedet, mely válogatás nélkül céloz egész városok vagy széles területek lerombolására lakosaival együtt, bűntényt jelent Isten és az ember ellen, s ezt határozottan, habozás nélkül el kell ítélni.”(8) Sajnos, fenyegető árnyékfoltok továbbra is megjelennek az emberiség horizontján. A mindenki számára békés jövőt nemcsak azok a nemzetközi egyezmények jelentik, melyek az „elburjánzó” nukleáris fegyverkezés megfékezésére irányulnak, hanem az is, hogy határozottan tovább folytatjuk azok csökkentését és végleges megsemmisítését. El ne mulasszunk egyetlen lehetőséget se, hogy megegyezéssel elérjük ezeket a célokat! Az emberiség egész családjának sorsa forog kockán!

Az Egyház az emberi személy természetfeletti létének védelmében
16. Végül szeretnék nyomatékos felhívást intézni Isten népéhez, hogy minden keresztény kötelezze el magát, hogy a béke fáradhatatlan munkása és az emberi személy méltóságának illetve elidegeníthetetlen jogainak bátor védelmezője legyen. A keresztény ember hálás az Úrnak azért, hogy meghívta őt Egyházába, mely a világban „az emberi személy természetfeletti létének jele és védelmezője”(9), és nem fárad bele, hogy kérje tőle a békét, ezt az alapvető kincset, mely olyannyira fontos mindannyiunk életében. Azonkívül érezni fogja a büszkeséget amiatt, hogy nagylelkű odaadással szolgálja a béke ügyét odalépve testvéreihez, különösen azokhoz, akik amellett, hogy szegénységtől és nélkülözéstől szenvednek, ennek az értékes kincsnek sincsenek birtokában. Jézus kinyilatkoztatta nekünk, hogy „Isten szeretet” (1Jn 4,8), és hogy minden ember legnagyobb hivatása a szeretet. Krisztusban megtalálhatjuk a legfőbb értelmét annak, hogy az emberi méltóság töretlen szószólói és a béke bátor építői legyünk.
17. Ne hagyjon alább egyetlen hívő ember tevékenysége sem a teljes értelemben vett, igazi humanizmus előmozdítása érdekében, ahogyan a Populorum Progressio és a Sollicitudo rei socialis enciklikák tanítják, melyeknek éppen ebben az évben ünnepeljük negyvenedik illetve huszadik évfordulóját. A 2007. év kezdetén a Béke Királynőjéhez fordulok lankadatlan imámmal az egész emberiségért, Jézus Krisztusnak „a mi békénknek” (Ef 2,14) Édesanyjához, akire – bár veszélyek és problémák között – reményteli szívvel tekintünk. Mária legyen, aki megmutatja nekünk Fiában a békéhez vezető Utat, és világosítsa meg látásunkat, hogy az Ő arcát tudjuk felismerni minden ember arcában, az emberben, aki a béke szíve.


XVI. Benedek pápa

Böjte Csaba: Álomlátók után kiált a világ

Meg vagyok győződve, hogy az igaz értékektől megrészegedett költők, szentek önfeledt boldog kacagása döbbentheti meg, késztetheti megállásra, céljai újragondolására a fogyasztói, kufár világba belekeseredett emberek életét

Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot.

Ahogy a költeményben a szavak tisztán csengenek, vagy az átelmélkedett szép gondolatok fönséges rímekbe pompáznak, ugyanúgy ragyog a táj, a környezet, okosan, szelíden hirdetve a bölcs, szorgos, a szépet kereső ember jelenlétét. Versek, festmények, csodás zeneművek villannak be az elmémbe, sétálok magányosan, és úgy érzem, hogy ugyanazokból a mesterkezekből került ki e szép rendezett táj. Igen, a civilizációnk hatalmas tölgyei között, pajkos ragyogással pompázó kis virágok összhangban, harmóniában vannak az otthonokkal, a szép költeményekkel, nagy mesterek alkotásaival, és ezért egyszerűen jó itt lenni.

Szépség, ízlésesen elrendezett harmónia, békés, tiszta világ. Sétálok, és kis fodros születő gondolatból lassan bizonyossággá válik bennem a felismerés, hogy Goethe, Schiller és a többi nagy német költő csodaszép költeményei, az a sok szép nemes eszme, vers, festmény, zenemű kel életre az egyszerű emberek kertjeiben, házaiban, itt a Rajna menti csendes mindennapokban. Évszázadok alatt, a lánglelkű művészek vásznainak kereteit a ragyogó szépség áttöri, s mint megáradt folyók nagy vize önti el a tájat, az emberlakta mindennapok csendes világát.

A lázas alkotás tüzéből született szép metaforákból, gondos ecsetvonásokból, szépen sorjázó kottafejekből született ez a rendezett, szép világ, a külső rend, mely megtestesülve jólétet, békét, gazdaságot jelent létrehozóinak.

Sétálok magányosan és drága szülőföldemre, a Kárpát-medencére gondolok. Nagy szükség lenne világunkban szépséggel, költészettel megáldott emberekre, kik tovább mernék álmodni világunkat, kiknek az alkotás tüzében született verseiben, műveiben megszépülhetne, nemesebb, tisztább, emberibb lehetne a sok ágból, népből összefonódó közös hazánk.

A házak a bölcs mérnökök rajzasztalán születnek, a lakható holnap, - melyet én Krisztus urunk után Isten országának nevezek -, a szentek imájából, a költők, a lánglelkű művészek alkotásából születik. Oly sok acsarkodó politikus, pénzt kergető bankár van, holott álomlátók után kiált a világ! A dúsgazdag érdekcsoportok csapdájában vergődő tömegek, az élhető, fenntartható holnapot megálmodó szentekre, költőkre várnak. A szépre, az igazra, a szentre érzékeny, tisztalelkű emberek szeme tükrében láthatjuk meg a megszépült, a felvállalható holnapot.

. Igen, csak a nagy művészek, szentek szívéből túlcsorduló öröm győzhet meg bennünket, hogy a fogható anyagi világ határain túl is van élet, lakható világ. Az ők példáján fellelkesült ember képes megosztani kenyerét testvéreivel, magasabb rendű örömök felé kinyújtani mindkét kezét, elindulni egy emberhez méltóbb harmadik évezred felé.

A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és csak piacra járó, a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani.

Kedves testben, vagy csak lélekben fiatalok, világunk, a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Neféljetek megszólalni, megfogalmazni, és kimondani lelketek mélyén körvonalazó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat és szólaljatok meg. Tegyük otthonunkká ezt a világot!

Szeretettel, bizalommal,


Csaba testvér
Forrás:mindennapi.hu

Életem zenéje

Újra egy születésnap.
Már abban a korban vagyok, amikor nem számoljuk éveink számát.
Hajlamosak vagyunk ilyenkor a töprengésre.
Volt idő, amikor ezen a napon letepert a depresszió.
Ma inkább választom azt a hozzáállást, amit cursillos barátaim köszöntéséből tanultam:
De Colores- mondtuk egymásnak, ami annyit jelent:
Tedd színessé, díszítsd ki!
Ezen a születésnapon elfogadtam a Debrecen Dixieland Jazz Band farsangi koncertjére szóló meghívását a Romkert Kávéházba.
Százakkal ünnepeltem feledhetetlen hangulatban.
Ma reggel elmélkedem.
Arra gondolok, életem olyan, mint egy Sors Szimfónia.
A Legnagyobb Komponista szerzeménye, tökéletes zenemű.
Minden azon múlik, hogy én hogyan szólaltatom meg.
Hamisan, vagy tisztán, teljes odaadással.
A körülöttem játszókkal harmonikus összhangban, vagy disszonanciával, fülsértő módon.
A Harmóniát választottam, amikor a Mennyei Atya szolgálatát választottam.
Ez ma életem zenéje.
Derűsen dúdoltam a kiváló zenészekkel:
Lord, Lord, Lord.
Azután:
What a wonderful World.
Milyen csodálatos a világ!

Úrangyala:

A keresztény egység akkor jön létre, ha engedjük működni Istent
2012. 01. 23. 08:35 -
A vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával mondott beszédében a Szentatya az ökumenikus imahét témájával foglalkozott.
Emlékeztetett az imahét mottójára: „Mindannyian el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által” (vö. 1Kor 15,51-58). A Jézus Krisztusba vetett hit átalakítja az embert, és segít abban is, hogy a keresztények keressék a teljes egységet.

A pápa beszédében emlékeztetett arra is, hogy az imahét segédanyagait egy lengyel csoport készítette. Mint mondta, a századok során a lengyel keresztények megérezték, hogy szabadságvágyuknak lelki dimenziója is van, s megértették, hogy az igazi győzelem csakis akkor jön el, ha azt mély belső átalakulás kíséri. A keresztények közti teljes egység is akkor jön létre, ha az átalakulás bennünk megy végbe, ha engedjük működni az Istent.

A Szentatya szerdán, január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában zárja le az imahetet, Szent Pál megtérése ünnepének vesperásával, amelyen a többi keresztény egyház és közösség képviselői is részt vesznek.

Magyar Kurír

Nemzeti Imanap

Kedves Testvérek!

Múlt hét csütörtökön kezdtek tárgyalni az európai uniós bizottságokban a "magyar ügyekről". Kedden az Európai Bizottság (EU csúcsszerv), ma, szerdán - Árpád-házi Szent Margit ünnepén, a Nemzeti Imanap idején - pedig az Európa Parlament tárgyal hazánkról. Azt gondolom, nem véletlen, hogy pont a Nemzeti Imanap (és előtte a kilenced) idejére esik ez az eljárás-sorozat! Hiszem, hogy Isten kegyelme időzítette így az eseményeket, hogy minél többen imádkozzanak hazánkért és nemzetünkért ebben a nehéz időben! Ezért hát imádkozzunk és bizakodjunk, mert jó az Úr!

Drága Jézusom! Add, hogy eljöjjön közénk a Te országod, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje! Kérünk, óvj meg minket minden támadástól, csapástól, a gonosz lélek minden terve omoljon össze, a Szentlélek kegyelme pedig segítsde elő a legjobb megoldások megszületését! Ámen.

A Nemzeti Imanapra egy kilenceddel is készültünk - ennek ma van az utolsó napja -, és egy kis videót is feltettem a honlapra. Kérlek benneteket, hogy imádkozzunk együtt hazánkért és nemzetünkért!

Az imakilenced és a videó egyaránt a honlapunk főoldalán található, több más, ide tartozó hírrel együtt: http://www.szeretetfoldje.hu/

Szereteteteket és buzgóságotokat megköszönve: Sipos Gyula

Nemzeti Imanap

Kedves Testvérek!

Múlt hét csütörtökön kezdtek tárgyalni az európai uniós bizottságokban a "magyar ügyekről". Kedden az Európai Bizottság (EU csúcsszerv), ma, szerdán - Árpád-házi Szent Margit ünnepén, a Nemzeti Imanap idején - pedig az Európa Parlament tárgyal hazánkról. Azt gondolom, nem véletlen, hogy pont a Nemzeti Imanap (és előtte a kilenced) idejére esik ez az eljárás-sorozat! Hiszem, hogy Isten kegyelme időzítette így az eseményeket, hogy minél többen imádkozzanak hazánkért és nemzetünkért ebben a nehéz időben! Ezért hát imádkozzunk és bizakodjunk, mert jó az Úr!

Drága Jézusom! Add, hogy eljöjjön közénk a Te országod, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje! Kérünk, óvj meg minket minden támadástól, csapástól, a gonosz lélek minden terve omoljon össze, a Szentlélek kegyelme pedig segítsde elő a legjobb megoldások megszületését! Ámen.

A Nemzeti Imanapra egy kilenceddel is készültünk - ennek ma van az utolsó napja -, és egy kis videót is feltettem a honlapra. Kérlek benneteket, hogy imádkozzunk együtt hazánkért és nemzetünkért!

Az imakilenced és a videó egyaránt a honlapunk főoldalán található, több más, ide tartozó hírrel együtt: http://www.szeretetfoldje.hu/

Szereteteteket és buzgóságotokat megköszönve: Sipos Gyula

Megdöbbentő vélemény a magyar Alaptörvényről

2012. január 15., 16:33
Jócskán eltér nyugati társaitól Magyarországról alkotott véleményében a Scotland on Sunday nevű skót lap, mely a „hagyományos értékek, a nemzeti öntudat és a szabadságtisztelet ékkövének” tartja a január elsején életbe lépett, sokat kritizált új alaptörvényt.
•
•
Bill Jamieson publicista szerint már a szokásos körök – EU, IMF, Hillary Clinton – szemforgatása is jelzi, hogy valaki a világban valami nagyot alkotott. A tartalom pedig bizonyítja a gyanút. „Nyugati nemzet régóta nem hozott létre ilyen feddhetetlen kulturális és szellemi tartalmú és lenyűgöző morális értékű dokumentumot” – vélekedik a cikk szerzője. A „21. század erkölcsi sivatagában” megdöbbentő lelet ez az „ékkő” – nem csoda hát, hogy Brüsszel és Washington el akarja pusztítani. Aki azonban ismeri a magyar történelmet, tudhatja, hogy ez „hiábavaló próbálkozás”.
A cikk megmagyarázza, mit jelent a magyaroknak a kommunisták által kikiáltott „köztársaság”, a Szent Korona, a Szent István óta tartó alkotmányos folytonosság. A legtöbb helyet azonban az egyes – a legtöbb sajtóorgánum gyakorlatával szemben pontosan idézett – szövegrészek méltatásának szenteli a szerző. A kereszténység mint fontos nemzetformáló erő elfogadása, a családok szerepének kiemelése, a jogrend nemzedékeken átívelő összefogásként értékelése – mind olyan passzusok, melyek magasan az „üres uniós fecsegés” szintje fölött állnak.
Jamieson megemlíti Gyurcsány Ferenc kommunista kötődéseit és elismerően nyilatkozik a kommunista rendszer bűnöseit elítélő részekről is. Megdöbbentőnek nevezi, hogy abban a világban, melyben a kilencvenéves nácikat oxigénsátorban hurcolják bíróság elé, felháborodást kelt, amikor a „vörös gyilkosokra” kerül a sor. A publicista szerint az egész mögött a sokat emlegetett kettős mérce áll. „A jobboldal rémtetteket követ el, a baloldal legfeljebb hibákat” – jegyzi meg. A központi bankot szabályzó törvény elleni kritika is csupán azért ilyen erős, mert a kormány általa le akar számolni a „bónuszra jogosult osztályok” uralmával – olyan lépés ez, melyet a többi európai nemzet hiába követel vezetőitől.
Nem csupán ezért követendő példa a magyar alaptörvény, érvel Jamieson. Az erkölcseiben megroppant, passzivitásba süllyedt Európában „múlhatatlan szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” – mondja ki a „nemes dokumentum”, mely a „kulturális és morális értékek” régóta várt ébredését jelzi. „Egy magas kultúrájú nemzet visszaköveteli örökségét és függetlenségét – egész Európa példát vehetne tőlük” – írja a skót szerző.

katolikus-honlap/Az „új” rózsafüzér

katolikus-honlap/Az „új” rózsafüzér

katolikus-honlap/Az „új” rózsafüzér

katolikus-honlap/Az „új” rózsafüzér

Szeressük egymást!

Szent János levelében mélyrehatóan fejtegeti Isten irántunk való szeretetét, és hangsúlyozza, hogy nekünk is ugyanígy kell szeretnünk Istent. Isten mindhárom személyére vonatkozik ez a szeretet. Különösen a Fiúra hívja fel a figyelmünket, hiszen Jézus istenségét nagyon hangsúlyozni kellett abban az időben, amikor a zsidók is nehezen fogadták el a Szentháromságról szóló kinyilatkoztatást, és a vezetőknek külön gondot jelentett, hogy ez a második isteni Személy, a Fiú, az általuk halálra ítélt Názáreti Jézus. A levél mai részletében pedig a szeretet nagy parancsának a második pontját részletezi az apostol: „Szeressük egymást!”(11) a katolikus testvéri szeretetnek a mintája Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, minden emberért. Így kell nekünk is nemcsak kisebb erőfeszítésekkel, de akár az életünk feláldozása árán is szeretnünk egymást. (V.ö.16) Sok ember csak szóval szeret, vagyis mondja, de nem cselekszi a szeretetet. Ez nem elég, bár fontos, amint a költő Sík Sándor is írja: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet.”(Te Deum) „Fiacskáim! Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.”(18) a testvéri szeretet megcsúfolása a gyűlölet, a gonoszság. Káint hozza példának: gonosz volt, gyűlölte öccsét, az igazszívű embert. Következtet is: „Aki gyűlöli testvérét, gyilkos.”(15) De „egy gyilkosnak sincs örök élete.”(15) Gondolkodjunk el a mai magyar társadalomról. Óriási gyűlölet, sátáni magatartás van. Katolikus hívő ebben nem vehet részt. Mi vissza akarjuk állítani Isten Országát!
VIRRASSZATOK és IMÁDKOZZATOK
Dr. Kovács Bánk ofm

Ferences arcképcsarnok: A gyémántmisés Bánk Atya

Hatvan éve szentelték pappá Kovács Bánk ferences szerzetest, korábbi provinciálist, aki november 5-én mutatta be gyémántmiséjét. Vele beszélgetett a Bonum TV munkatársa, Frigyessy Ágnes. Az interjút két részletben közöljük.

– Hat évtized komoly idő, honnan indult ez a 60 éve felszentelt papi életút? – kezdjük beszélgetésünket a pesti ferences rendházban lévő „cellájában”...
– Szülőfalumból, Segesdről,amit akkor Felső-Segesdnek neveztek, mert volt Alsó-Segesd is, ma egy község a kettő, és Segesd néven található Somogy-megye dél-nyugati részén, Nagyatád mellett 12 kilométerre. Ősi falu, egy hatalmas domb látható az északi végen, ott építették fel egykor a várat.
– Bánk atya teológiai tanulmányait még a „régi” világban kezdte, majd belekerült a kommunista világba. Nem lehetett könnyű a 40-es években papi hivatásra készülni… Miért választotta Bánk atya a papi szolgálatot?
– Hivatásból. 1942-ben indultam, Mécs László pap-költőnk írta: „csak hívtak, jöttem – ennyi az egész.” Négyéves koromtól kezdve ministráltam a falunk ferences templomában. IV. Béla király idejében már megtelepedtek a ferencesek Magyarországon, a környező falvakban is ismerték őket. A Nyugat-somogyi falvakban húzódtak a királyné birtokai, központjuk nagyon szép kastély volt a vár alatt, közvetlenül a völgyben. Időközben három templom is épült, a régi László majorban az első. A törökvész idején elpusztult a vár és az a templom, amit másodikként építettek, 1295-ben. Ennek közelében most kis emlékkápolna emelkedik, és van ott egy kút, melynek forrása fölött ma is jelzik, hogy a közelében állt a régi templom. Az 1600-as évek végén, amikor a törökök kivonultak Magyarország területéről, a történelem tanárom, Németh Piusz atya mesélte, hogy az egész hatalmas megyében összesen 42 jobbágyporta maradt életben. Ez egy kicsi falunak is kevés.
– Bánk atya, a ferencesek mikor érkeztek a környező falvakba?
– Pontosan nem tudom, de biztos ott voltak, amikor a tatárok közeledtek a magyar határhoz. Történelmi tény: Batu kán levelet írt IV. Bélának, melyben felszólította: gyűjtse össze a hadseregét, és álljon mellé, az egyesített hadsereggel lerohanják egész Európát, s majd Európa urai lesznek. IV. Béla erre így válaszolt: – Nem tehetem, mert az őseim: Szent István, s az Őt követő királyok vállalták, hogy Krisztusunkért a keresztény Európát megvédjük a keletről jövő támadások ellen. Nem győzhetem le Európát!
Erre a válaszra Batu kán megharagudott, s a muhi csatánál ért vereséget követően csak a királyt üldözték. IV. Bélát a testőrök követték, s próbálták feltartóztatni az utánuk jövőket, hogy a király Nyugat felé menekülhessen. Azt hitte, onnan kap majd erősítést, de a várt segítség nem érkezett meg.
– Visszatérve Bánk atya életútjára, vallásos családba tetszett születni?
– Nagyon vallásos családba. Kedvesem, a szüleim mélyen hívő emberek voltak, ehhez párosult Édesapám nagy tehetsége. Hatan voltak testvérek, s amikor Édesapám született 1885-ben, nem volt nagy lehetősége képeznie magát. Méhészetet tanult egy Tolna-megyei faluban, nem tanult ipart, de öt szakmát olyan ügyesen gyakorolt, hogy az iparosok csak bámulták. Méhésznek tartotta magát, s abban az időben ez családfenntartó forrást jelentett. Apám katona volt, 1910-ben megnősült, s 1911-ben megszületett a legidősebb nővérem, velem pedig zárult a sor, én vagyok a legkisebb, a hatodik.
– S édesanyjára hogyan emlékezik vissza?
– Mindketten római katolikusok voltak. Édesanyám ősei horvátok lehettek, édesapám Kovács, édesanyja ága Boross névre hallgatott. Amikor édesanyám megszületett, rá két évre érkezett a húga, hatan voltak testvérek. Anyai Nagyapám tizenhat éves fiát Széchenyi Bertalan gróf – akinek birtokai voltak Segesd körül –, erdésznek fogadta fel Nagyapám halála után, hogy a családját fenn tudja tartani. Nagyon hálás vagyok, mert ő nevelte a húgait, s az egész családját. Később elköltöztek Kaposvár fölé, a többiek időközben férjhez mentek, megnősültek, a férfiak is ott telepedtek meg a somogyi dombok között. Nem tudom, Édesapám hogyan ismerte meg édesanyámat, mert erről soha nem beszéltek, de tény, hogy elment érte, 15 évesen hozta haza. Somogyban régi divat szerint a lányok 15-16 évesen mentek férjhez.
A fiúkat húsz-huszonegy évesen vitték katonának, ezt követően nősülhettek. Édesapám 25 évesen hozta Édesanyámat a házhoz. Emlékszem a szép családi fotókra, köztük az esküvői képükre, amely a szobát díszítette. Amikor már cseperedni kezdtem, mélyen hatott rám mindkettőjük szilárd, katolikus hite. Mindig, ha imádkozom, kérem a Mennyei Atyát, adja vissza magyar testvéreim hitét. Mert több millió magyar nem hisz. Kemény, konok hitetlenség uralkodik most, pedig már fel kellett volna ocsúdni. Imáimban fohászkodom és gondolok Szent István ezeréves országalapító hitére, Szent László, IV. Béla és Nagy Lajos királyunk erős hitére, mindannyian nagyhitű emberek voltak. Egy professzorom mondta: nehogy azt higgyük, hogy csak azok a szentek, akiket szentté avat a pápa. A Mennyország tele van szentéletű emberekkel, ők az „egyszerű emberek” hatalmas hittel: az édesapák, édesanyák, akik szép hitben és hűségben nevelték fel gyermekeiket.
– Így van.
– Szüleim szép házasságban éltek, szépen nevelték gyermekeiket. Megtapasztaltam, hogy misét soha nem mulasztottak. 15 éves koromig otthon éltem, de olyan nem volt, hogy ne mentek volna vasárnap a templomba. A hitet valahogy mérni kell! Az egyik mérce: hogyan ragaszkodom a hitemhez. Nekem hiába mondja bárki, hogy nem ér rá misére menni, ilyen nincs. Hat gyermeket nevelt édesanyám, reggel elment a nyolc órai szentmisére, (de előtte felkészített minket is , ugyancsak a nyolc órás misére ). Hazaérkezése után nekiállt főzni déli12 órakor mindig az asztalon volt a finom ebéd. Olyan nincs, hogy nem érek rá.
– Ha mérlegre tenné Bánk atya életútjának nehézségeit, örömeit, mi volt számára a legnehezebb?
– Se börtön, se bírói tárgyalásom nem volt, hála Istennek. Aranyosom, amikor 1989-ben újra fölvehettem a habitust a rendi keretek között és visszakerültem Zalaegerszegre, ahol egykor megkezdtem a papi működésemet, az egyik világi pap testvérem azt mondta: – Tudod, mi nagyon rosszkor születtünk. – Miért? – Mert nem becsültek meg bennünket, akadályozták a munkánkat, ahol tudták, pénzt nem kaptunk, gyengítették a magyar egyházat és elvették a birtokainkat. Akkor azt válaszoltam neki: én mindezt nem éltem meg tragédiaként, mert megálltam a magam helyén, annak ellenére, hogy sokáig nyakamon volt az ÁVÓ, megfigyeltek, írogattak rólam, de nem vagyok hajlandó megnézni, kik jelentettek rólam. Somogyi magyar ember vagyok, s minket úgy tartanak számon, hogy kemény emberek vagyunk, de az nem szégyen, ha az embernek tartása van és ragaszkodik a véleményéhez. A Fölséges Isten 15 évesen megfogta a hajam és elindított a ferences rendbe. Örökfogadalmas ferences szerzetes, gyémántmisés ferences pap vagyok és soha nem szándékoztam elhagyni Szent Ferenc kisebb testvéreinek rendjét, még a szétszóratásunk idején sem.
– A kommunista diktatúrában megszüntették a szerzetesrendeket, egyházi iskolákat, csak egy-kettőt hagytak mutatóba. Mi történt a Ferences renddel az ötvenes években, és konkrétan Bánk atyával?
1950 június 13-a vasárnapra esett, első szentelésemre készültem, mely elköteleződést jelentett volna. Harmadik éve végeztem a Teológián, a lelki gyakorlat szombat estig tartott, s ezt követően lett volna az ünnepélyes fogadalomtétel. Ám a subdiakónus szentelés előtt két nappal, a kitűzött dátum előtt váratlanul megjelent a tartományfőnök Atya. Nem tudtuk, mit jelent ez. Délelőtt 10 órára összehívták a teológusokat, s bejelentette, hogy ferences növendékeket és szerzeteseket vittek el az éjjel ismeretlen helyre, egy-két kilós csomaggal, géppisztolyos kíséretben Nagykanizsáról, Kiskanizsáról, Nagyatádról és Segesdről, ezért úgy döntött, hogy minket most hazaküld, hogy a fiainkat ne vigyék el.
– Jól döntött, ma már ez látható…
–Igen. Senki nem tudta, mi következik másnap. A tartományfőnök Atya úgy gondolta: ezt a rövid átmeneti időszakot valahogy átvészeljük, senki nem tudta, hogy ez több évtizedig fog tartani. Azt sem tudtuk, hogy az éjszaka elhurcoltakat hová vitték? Aki abban az időben élt, jól tudta, 1945-től kezdve, hogyan vitték el éjszakánként a papokat, apácákat, civileket. A csengőfrászt sokan átéltük, amikor éjjel megszólalt a csengő és fél órán belül indulni kellett. Aki nem élt akkor, noha érti a szavakat, de hogy mindez mivel járt, azt nem tudja. Ekkor felutaztam Budapestre az egyik bátyámhoz, akinek nagy lakása volt az Andrássy út sarkán. Itt töltöttem el talán egy hetet, majd amikor látszott, hogy nincs következménye a dolgoknak, hazamentem a szüleimhez. Nyáron otthon segítettem. Ekkor még csak subdiakónus lettem volna. A fölöttem végzők közül négyen visszamentek vasárnap, és titokban fölszenteltették magukat. Mi azonban nem tudtuk, mi lesz, semmi értesítést nem kaptunk. Így telt el a nyár. Augusztusban írtam egy levelet a tartományfőnök Atyának, hogy itt állok fél-készen a tanulmányaimmal, s nekem nem életcélom, hogy tanulmányaim félbe maradjanak. Mert sem a teológiát nem fejeztem be, se pappá nem szenteltek fel.. Ezért kértem, tegye lehetővé, hogy elvégezhessem a teológiát. Semmi választ nem kaptam, s amikor találkoztunk, csak annyit mondott, majd meglátjuk…
– Gondolom, nem látta előre a jövőt…
– Tekintettel arra, hogy kértem és sürgettem a dolgot, tudomásul vette, hogy én a szemináriumba is hajlandó vagyok bemenni, Elérkezett szeptember közepe, kaptam egy táviratot, hogy azonnal utazzak Budapestre, csomagokkal együtt. Szinte egyszerre érkeztünk avval az atyával, aki Szombathelyről érkezett, s együtt mentünk be a pesti Rendházban levő tartományfőnökségre. Rögtön két borítékot kaptam a kezembe. Az egyik levélben a szombathelyi püspök atya közölte velem, hogy fölvett a kispapjai közé, a második levélben pedig az állt, hogy a budapesti Központi Szemináriumba irányít, hogy fejezzem be a tanulmányaimat! Óriási élményt jelentett, hogy egyetemen tanulhatok, mert ott a legjobban képzett tanárok tanítottak bennünket. Így, mint a szombathelyi egyházmegye kispapja folytattam a tanulmányaimat, három év alatt pótoltam a hiányosságokat, közben megírtam a doktori disszertációmat, s 1951 őszén kértem a püspök atyát, ha lehet, szenteljen fel minél előbb pappá, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő. Forrongott a világ, nem tudták, mi lesz a világi papokkal. Akkor a püspök atya már tudta: a kommunista központokban eldöntötték, hogy az egyházmegyei szemináriumok közül csak néhányat hagynak meg, Esztergomban, Egerben Győrben és Szegeden.
– A piarista iskolák közül is csak kettő maradhatott meg, a budapesti és a kecskeméti…
– Ha megengedi, elmondom, mi történt. 1950. júniusában minden szerzetesrendnek megvonták a működési engedélyét. Az állam jogilag üldözte ezeket a szerzetesrendeket, de feloszlatni nem tudta őket. Amikor ezt megtudtuk, mindenki a várakozás álláspontjára helyezkedett…A kolostorokat kiürítették, nem volt szabad szerzetes ruhában járni, sok szerzetest hazaengedtek a nyár folyamán, nem vitték őket külföldi „nyaralóhelyekre”, mert a kommunista hatalom akkor döntötte el, hogy Nyugat felé deklarálni akarják, hogy hazánkban van lehetőség a vallásos nevelésre, ezért nyolc iskolában meghagyták a papi tanítókat, így a piaristák is továbbműködhettek két iskolában.
– Nálunk a férfiak mind a piarista kegyesrendi egyházi iskolába jártak…
Gondolom kispapként nem lehetett könnyű szolgálni Istent egy ateista világban… amikor rendre megfigyelték a be nem hódolt papokat.
– Minket a püspök atya előre vett, mert ekkor már tudta, hogy a szombathelyi papi szeminárium megszűnik, ezért pappá szentelt minket. Ötödik év elején pap lettem, s ezt követően írtam a nagy disszertációmat. 1953-ban jelentkeztünk a püspök atyánál, hogy itt vagyunk, készen állunk a munkára. Sokan azt hitték, majd jó békepapok leszünk. A társam Kőszegre kapta a megbízó levelét, én pedig Zalaegerszegre kerültem második káplánnak.
– Nem lehetett könnyű tisztességes papnak megmaradni azokban az évtizedekben…
– A szemináriumban figyelmeztettek, nagyon vigyázzunk, kivel beszélgetünk rendszeresen, kivel barátkozunk, mert lesznek olyanok, akik befurakodnak közénk, valamint tönkretehetik azokat, akikkel a papok közvetlen kapcsolatban állnak. Én így mentem Zalaegerszegre, hogy nem lehetek jóba senkivel, mert nem tudhatom, kinek ártok… Nem volt könnyű…
– Bánk atya hogyan látja a békepapok szerepét, helyzetét? Elítéli őket vagy sem? A fiatalok kedvéért: ők működtek együtt a kommunista hatalommal…
– Aranyosom, voltak olyanok, akiket valami miatt meg tudtak fogni, nekik feladták a leckét: vagy békepap lesz, vagy megy a börtönbe! Én nem lettem békekpap, de soha nem ítéltem el őket. Nem lehetett tudni, ki mögött mi van? Nyilván rólam is írtak jelentéseket, de soha nem nézem meg, kik és mit írtak. Voltak olyanok is, akik szerettek volna előbbre jutni a ranglétrán. Őket bevitték a nagyobb városokba. Így kaptak a kisebb falvak jó és hiteles papokat, akiket egyébként nem kaptak volna meg. …
– A rendszerváltozáskor hogyan szerveződött újjá az egykor elhurcolt, üldözött, feloszlatott ferences Mariána rendtartomány? Ha jól tudom, ebben Bánk atya is részt vett?
– Még visszaugorva az ötvenes évekre: nekünk a Mariána rendtartománynak volt gimnáziumunk, ezért üzent a Rákosi rezsim, hogy vállaljunk el még egyet, s akkor két iskolával indulhatunk. A Mariána rendtartomány vezetősége azonban azt mondta, nem vállaljuk, mert egy tantestületünk van. Az igazság viszont az volt, hogy nem akarták az akkori ferences vezetők, mert Mindszenty hercegprímás kiadta a parancsot, hogy ezzel a rezsimmel együttműködni nem szabad, tilos. S ezt komolyan vettük, mert a börtönben édesanyja beszámolt neki mindenről. Amikor egy apáca férjhez ment, azt mondta: – Ez még mindig kisebb baj, mintha egy pap elmegy a békegyűlésre. Kemény, hajlíthatatlan ember volt. Ezért a mi vezetőségünk is úgy döntött, mi sem állhatunk be a kollaboránsok soraiba.
A Mariána rendtartomány 265 tagot számlált 1950-ben. 1989-ben már csak 65-en maradtunk. Tehát 200 tagunk vagy elment külföldre, vagy meghaltak. Hatvankét éves voltam 1989-ben. Akkor már éreztük, hogy enyhült a világ. Épp Pesten jártam, amikor az egyik évfolyamtársam azt kérdezte tőlem, tudod-e, hogy Te leszel a minister provinciális (tartományi vezető)? Elődeim között található Burka Kelemen, aki kinevezte a helyettesét, Pusztai Gábor atyát (halál esetén), majd ő kinevezte Halmai Semjén atyát, aki 1988-ban a tartományfőnökünk lett, akire nem néztek jó szemmel a kommunisták, de nem tudtak vele mit tenni. Semjén atya a húgaival élt együtt, s a közel 40 esztendőt úgy vészelte át, hogy a csepeli Szerszámgépgyárban dolgozott. Nyugdíjas korában a pesti ferences templomban misézett. Amikor rákos betegként tudta, hogy nincs sok ideje hátra, rám gondolt, mint utódjára. Sárváron voltam plébános, amikor a plébánia irodájába belépett Bozsóky Gerő atyával együtt, aki épp itthon járt Párizsból. Nem értesítettek előre. Semjén atya elővett egy hivatalos papírt, melyben az állt: kinevez helyettesének, halála esetén pedig utódának.
Forrás: ferencesek.hu

Egy este a Romkertben

Különleges esti programot választottam a Romkertben, törzskávéházamban.
Márkus Luca és Koroknai Árpád voltak a fellépők.
Amit tudni lehet róluk:
Márkus Luca…15 éves,a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatának tanulója.
9 éves kora óta szerepel színpadon, 3 évig tagja volt a debreceni Vasutas Musicalstúdiónak és filmekben is játszott. (A Csokonai Színház Liberté’56 darabjában Nagy Imre unokáját alakította, legutóbb pedig a Mária musicalben szerepelt.)
10 éve klasszikus balettet és színpadi táncokat tanul, számos díjat nyert ebben a művészeti ágban. A Debreceni Gyermek –és Ifjúsági Fesztiválok nagydíjasa volt – legutóbb ének, azt megelőzően pedig próza kategóriában.
Énekelni Koroknai Árpád (Társulat, P.Box, Ómen, Acoustic Gallery) tanítja 3 éve, akivel rendszeresen fellép különböző rendezvényeken, koncerteken, akusztikus esteken. Egy éven keresztül a Strings of Rock ‘N’ Roll együttes énekese volt, zenekarával számos koncertlehetőségük adódott itthon és felléptek Székelyudvarhelyen, valamint Nagyváradon is.
A fiatal énekes szárnyait bontogatja.
A város művészeinek, pártfogó közönségének köszönhető, ha egy sikeres pálya útjára indul.
Tegnap este, ott a Romkertben elindult egy.
Nem szokatlan, amikor a műsor végén „ kalapoznak” a fellépőknek.
Megtörtént már, hogy az utiköltségre gyűjtöttek pénzt.
Nem botránkozunk meg, ilyen világban élünk.

Nem hallgathatok

Atyám közelsége mindig mélyen érint.
Igazgyöngyökkel ajándékoz meg.
Hitetlen ember úgy fogalmazna:
A sírás fojtogat.
Én úgy élem meg, örömkönnyeket csal szemem sarkába.
Ez történt velem tegnap este, amikor beültem a debreceni Domonkos Testvérek Szent László Templomába.
Dr. Csókay Andrást, kitűnő agysebész főorvosunkat hívták előadásra.
A rendezvény szentmisével kezdődött.
Vallomásaiban Csókai András beszélt életének tanúságairól.
Jellemző az einsteini idézet:
„ A tudomány hit nélkül sánta, a hit tudomány nélkül vak.”
Mesélt életének tévelygéseiről, sikereiről.
Az igazi áttörést, életminőség változást onnan datálta, amikor visszatért a hithez, megtanult bűn nélkül élni.
Persze a tudományos világban, hite vesztett társadalomban nem volt buktatók nélküli diadalmenet.
Minden alkalmat megragad, hogy beszéljen hit élményeiről.
Magával ragadó személyisége sokakat, köztük engem is lenyűgöz.
Lehet, hogy sokakat megmosolyogtat, hogy magam is rendszeresen megszólalok.
De nem hallgathatok, meg kell osztanom, amim van.
Mert Atyánktól nem azért kapunk adományokat, hogy véka alá rejtsük
A Fény csak akkor jut el az emberekhez.

A fehérnél is halványabb árnyék

Ifjúkorom egyik kedvencének, a Procol Harum felvételének címét kölcsönöztem.
Csaba Testvér mai gondolata:
„Csak a mesében létezik, hogy minden fekete, vagy fehér.
Az életben, csak árnyalatok vannak, a dolgok sötét- vagy világosabb szürkék.
A világon minden embernek van esélye arra, hogy megtanuljon szeretni, hogy Ő is elinduljon az élet útján.”

/ Csaba Testvér/
Előző életemben elutasítottam a szürkeséget.
Magam is hajlamos voltam a dolgokat beskatulyázni a fekete, vagy fehér kategóriájába.
Öltözködésemben is kifejezésre juttattam.
Szívesen öltöttem csupa fekete ruhát magamra.
Ma már igyekszem az árnyalatokat is észre venni.

Együttműködés a dévai Szent Ferenc alapítvánnyal - WiFi falu

Együttműködés a dévai Szent Ferenc alapítvánnyal - WiFi falu

Bánk Atya elmélkedése a nevelésről

Évközi 1. hét Szerda

1 Sám 3,1-10.19-20; Mk 1,29-39

„Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.”


A kis Sámuelt édesanyja három éves koráig szoptatta. Amikor elválasztotta, nemcsak legbensőbb édesanyás közelségét szüntette meg a kisfiával, hanem egészen lemondott róla: elvitte Silóba, bemutatta Hélinek a nagy ajándékot, és átadta Isten örökös szolgálatára. Ezután Isten nagylelkűségét viszonozta, és még született három fia és két lánya. Sámuellel Istennek nagy célja volt: kiszemelte prófétának, azaz Isten küldöttének Izrael számára. Mózes idején Isten naponta szólt szolgájához. Ebben az időben ritka volt az üzenet (1), ami volt, az is nagyon kemény bírálatot jelentett. Angyal jelent meg Hélinek, és elmondta Isten döntését: fiaid, Ofni és Fineesz, meggyalázzák az áldozatot és a parancsaimat. Ezért egy napon fognak mindketten meghalni. Leszármazottaik pedig - fiúágon – meghalnak, mikor férfikorba jutnak. (2,30-34) Ez a nagy büntetés Hélit is sújtja, aki igaz ember volt önmagában, de gyenge apa, mert nem volt szigorú fiaihoz, ezért mertek gonoszat cselekedni. Nem nevelte őket keményen, csak szépen kérte, és ez nem mindig elég. Egy délután Héli is, Sámuel is békésen pihent, amikor az Úr háromszor is szólította a kisfiút. Ő mindannyiszor Hélihez futott tettre készen. Héli visszaküldte aludni, mert hiszen nem is hívta. Végül rájött, hogy Isten szólítja a fiút. Elmagyarázta, mit kell felelnie. Az úr negyedszer is jelentkezett, immár közvetlen közelről, és elmondta, hogy a régebbi üzenetet, mely Héli fiairól szól, hamarosan végrehajtja. Sámuel nem akarta ezt elmondani. Héli – rosszat sejtve – reggel ráparancsolt, el kellett hát mondania a kemény ítéletet. Akkor még nem tudta, hogy kemény üzeneteket kell közvetítenie haláláig, és még utána is. A nevelés manapság háttérbe szorul. A szülők most sincsenek felmentve, felelnek Isten előtt gyermekeik neveléséért.
VIRRASSZATOK és IMÁDKOZZATOK

Útravaló

Csaba Testvér bölcsessége iránymutató számomra.
Bejegyzéseimben időről időre közzé teszek egy- egy útravaló gondolatot.
Íme a mai:
„Minden emberben ott van a holnap szentje, de az alávaló gazember is.
Nem bíróknak kell lennünk, hanem orvosoknak!
Álljunk a tévelygők mellé, és segítsünk levetni nekik a páncéljukat.
Sohasem szabada elfelejteni, hogy minden Saulban ott lapul egy Szeretethimnusz.”
/ Csaba Testvér/

Imalánc Orbán Viktorért

Kedves Mindenki!

Nagyon kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakitsátok meg, és ha módotok van adjátok tovább annak, akit jónak találtok erre és persze imádkozzunk, amennyit csak lehet

IMALÁNC

ORBÁN VIKTORÉRT

Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutassa néked!

Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon

és megvédjen a veszedelmektől!

Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!

Az Úr legyen

alattad , hogy felfogjon, ha leesel!

Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon ha szomorú vagy!

Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak!

Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!

Igy áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben!

Böjte Csaba Atya Nagycsaládja

Célunk felnőtt, nagykorú, a jég hátán is megélő, becsületes, tisztességes, jó keresztény magyar emberek nevelése. Sikerült ezen az úton előbbre jutni?
Szent Ferenc atyánk az alapítvány által egy csodálatos Nagycsaládot hozott létre. Az elmúlt közel húsz évben – a papírok szerint – 3800 gyerek élvezte vagy élvezi családunk támogatását, szerető jóságát. Jelenleg 65 helységben több mint kétszázötven munkatársunk oktat és nevel közel 2300 gyermeket. És ki merné megsaccolni, hogy az elmúlt húsz évben hányan és kik mondtak el egy-egy fohászt, imát gyermekvédelmi közösségünkért, segítették tudásukkal, anyagiakkal, jósággal, hogy életben maradjon és növekedjen szolgálatunk, hogy az ajtóinkon kopogtató, segítséget kérő gyerekeknek, családoknak igent tudjunk mondani?

Sokan sokszor nekem szegezik a kérdést: a család hogy van?! Úgy gondolom, könyvet lehetne írni egy ilyen kérdésre. A választ mindenképpen visszatekintéssel kezdeném. 2011 a számok tükrében is sikeres év volt. Sikerült minden helységben megőriznünk a családjainkat, sőt két új bentlakó otthont is be tudtunk indítani Gyergyószentmiklóson és Kászonban. Madéfalván egy új napközi otthon indult. Mindhárom új ház, a meglévőkkel együtt szépen működik, fenntartható pályán mozog. A házakban a gyerekek létszáma a számunkra is érezhető gazdasági krízis ellenére nem esett vissza, anyagi okok miatt egyetlen gyerekünktől sem kellett megválnunk.

Persze egy intézetben nemcsak a darabszám számít, a gyermeknevelés, a jellemformálás nem könyvelés és statisztika. A fő kérdés az, hogy a munkatársakat, a gyermekeket milyen lélek hatja át. Igen, munkánk eredményességét abban mérhetjük le, hogy mennyire sikerül haladnunk azon az úton, melyet Jézus Krisztus állított elénk, mikor azt mondotta: „Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyám!”

Célunk felnőtt, nagykorú, a jég hátán is megélő, becsületes, tisztességes, jó keresztény magyar emberek nevelése. Sikerült ezen az úton előbbre jutni? Úgy érzem, hogy erre a kérdésre is igennel válaszolhatok, habár alázattal tudomásul kell vennünk, hogy a nevelőnek az a feladata, hogy feltárja a gyermek és a fiatal előtt a holnapba vezető utat. Szélesre nyissa az ajtót, segítse, lelkesítse őt a haladásban, de a verejtékes, sorjázó lépéseket mindenki maga kell, hogy megtegye. Igen, az asztalt mindenkinek becsülettel, bőséggel megterítettük, de hogy erről a svédasztalról ki mit és mennyit vesz, azt mindenki maga dönti el.

Kérdezhetnénk, hogy milyen étvágya van ilyen értelemben a Nagycsaládnak? Hát erre a kérdésre is ahány tagja van a családunknak, annyiféle választ kellene adni. A legtöbben szépen fejlődnek, haladnak, öröm, büszkeség velük együtt élni, dolgozni. Vannak, főleg kamaszok vagy kamaszodó felnőttek, akik keresik a helyüket, húzogatják a fiókokat, belekóstolnak ebbe is, abba is, de céltudatos, kitartó kemény munkára nehezen szánják el magukat.

Biztos, hogy

a nagyvilág háborgó hullámverését nehezen tudják kivédeni házaink falai. Sajnos néhányan – legalábbis mi, felnőttek úgy látjuk – e felgyorsult világban nagyon is gyorsan, hebehurgyán döntenek saját jövőjükkel kapcsolatosan. Biztos, hogy Isten nekünk nem az ítélkezés, hanem a szeretet parancsát adta, így mi azokat is, akik szárnyat bontanak és idő előtt kirepülnek, hogy családot alapítsanak, munkába álljanak, kisebb testvéri szeretettel elfogadjuk. Nem szeretnénk, ha házaink ketrecek lennének, hol erővel, fortéllyal tartjuk bent a növendékeket. A mi szimbólumunk a nagy fa, melyre az ég madarai leszállnak, önszántukból fészket raknak, és ha jónak látják, tovább repülnek. Igen, szeretnénk egy biztonságot jelentő nagy fa lenni, mely mindig elérhető az ég madarai számára!
Forrás: mindennapi.hu

Ima az új evangelizációért

„Dicsőség és hála neked, Mennyei Atyánk, hogy megmutattad irántunk való szeretetedet azzal, hogy Fiad, Jézus Krisztus személyében nekünk ajándékoztad magadat.
Jézusunk, köszönjük, hogy mi is részt vehetünk megváltásod nagy művében, amikor rajtunk keresztül is meg akarod ismertetni a Mennyei Atya szeretetét minden emberrel.
Istenünk, bocsáss meg, hogy időnként lanyhák vagyunk, és csak kevés fáradságot vállalunk azért, hogy téged még jobban megismerjünk, szeressünk, szavainkkal és életünkkel rólad tanúságot tegyünk, és evangéliumodat másokkal is megismertessük.
Tégy minket készségessé, találékonnyá és tüzes lelkűekké, hogy az Új Evangelizáció Évében semmilyen áldozattól se rettenjünk vissza az örömhír továbbadása érdekében! Szentlélek, akit Jézus küldött nekünk az Atyától, vezess bennünket hitvalló krisztusi életre! Szűz Mária, Egyházunk anyja, imádkozz érettünk, hogy az új evangelizáció műve gyümölcsöző legyen egyházmegyénk és egész népünk javára! Ámen!”

Hit Éve 2012-2013

Legyünk a Jézussal való találkozás örömteli tanúi

A Hittani Kongregáció január 7-én Jegyzéket tesz közzé a Hit évével kapcsolatos lelkipásztori irányelvekről. A Szentatya által meghirdetett Hit éve 2012. október 11-én kezdődik és 2013. november 24-én ér véget. A jegyzéket egy most bejelentett közlemény előzi meg, amely ismerteti a dokumentum főbb szempontjait, hangsúlyozva, hogy a Porta Fidei apostoli levéllel meghirdetett év rendkívüli alkalom lesz a Jézus Krisztussal való megújult találkozásra.
XVI. Benedek pápa a Hit évével az egyház figyelmének középpontjába akarja állítani a Jézus Krisztussal való találkozást és a hit szépségét – olvasható a január 5-én kiadott közleményben. A dokumentum lelkipásztori irányelveket tartalmaz a világegyház, a püspöki konferenciák, az egyházmegyék és a plébániák, közösségek, lelkiségi mozgalmak számára.
A Hit évének megnyitása egybeesik két fontos dátummal: a II. Vatikáni Zsinat kezdetének 50. évfordulójával és a Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulójával. (A zsinatot 1962. október 11-én hirdette meg Boldog XXIII. János. A katekizmus közzététele 1992. október 11-én Boldog II. János Pál nevéhez fűződik.) A Szentatya pápaságának kezdeteitől nagy figyelmet fordított a II. Vatikáni Zsinat tanításának helyes megértésére, elősegítve azt, amit ő maga a „reform hermeneutikájaként” és a „folyamatosság megújításaként” határozott meg.
A Hit évének lezárása szintén jelentőségteljes dátumhoz fűződik: 2013. november 24-e Krisztus Király, a Világegyetem Urának ünnepe.
A pápa a Hittani Kongregációt bízta meg azzal, hogy lelkipásztori irányelveket fogalmazzon meg a Hit évére. A jegyzék kidolgozásában a Hittani Kongregáció vezetésével több szentszéki hivatal is közreműködött. Az előkészítő bizottság tagjai: William Levada, Francis Arinze, Angelo Bagnasco, Ivan Dias Francis George, Zenon Grocholewski, Marc Ouellet, Mauro Piacenza, Jean-Pierre Ricard, Stanislaw Rylko és Christoph Schönborn bíborosok, továbbá több érsek és püspök, köztük Salvatore Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke.
A jegyzék bevezető sorai hangsúlyozzák: a Hit éve hozzá akar járulni a Jézusba vetett hit megújításához, a hit újrafelfedezéséhez, hogy így a keresztények hiteles és örömteli tanúbizonyságot tehessenek mindazok előtt, akik keresik Istent. A lelkipásztori útmutatások arra hivatottak, hogy elősegítsék a Jézussal való találkozást a hit nagy tanúin keresztül éppúgy, mint a hit tartalmának egyre elmélyültebb ismeretének terjesztésével.
A Hit évét XVI. Benedek ünnepi szentmiséje nyitja meg. Az év során a pápa számos más fontos eseményen vesz részt, így az őszi püspöki szinódus ülésein és a 2013-as ifjúsági világtalálkozón.
Ökumenikus kezdeményezések hivatottak megkönnyíteni a keresztények egymáshoz való közeledését: ünnepi ökumenikus szertartás alkalmával minden megkeresztelt megvallja Jézus Krisztusba vetett hitét.
A püspöki konferenciák bátorítják a hitoktatók minőségi képzését és a helyi katekizmusok és más katekétikai segédanyagok felülvizsgálását, hogy meggyőződjenek arról, hogy összhangban vannak-e a Katolikus Egyház Katekizmusával. Bátorítják a kommunikációs és művészeti nyelvezetek minél teljesebb használatát. A rádió, TV, film és kiadványok segítik, hogy a hittel kapcsolatos témák szélesebb körökbe eljussanak.
A közlemény szerint egyházmegyei szinten a Hit éve újabb alkalmat jelent a hit és az értelem közötti kreatív párbeszédre, főként a katolikus egyetemeken. E célból értekezletek, kiállítások szervezését javasolják.
Ez az időszak rendkívül alkalmas a bűnbánati szertartásokra is, amelyek során kérjük Istent, hogy bocsássa meg főként a hit ellen elkövetett bűnöket. Plébániai és közösségi téren továbbra is elsősorban a szertartásokban és szentmisékben ünnepeljük a hitet és erősödünk meg benne – szerepel a jegyzékben.
Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa mellett megkezdi működését egy titkárság, melynek célja, hogy összehangolja a különböző szentszéki hivatalok kezdeményezéseit és mindazt, aminek világegyházi jelentősége van. Javaslatokkal is élhet a Hit évével kapcsolatban, és saját internetes honlapot működtet, amely tájékoztat a folyamatban lévő eseményekről.
A jegyzék útmutatásai az egyház minden tagját arra hívják, hogy kötelezzék el magukat a Hit évében, hogy felfedezzék és osztozzanak abban, ami minden keresztény számára a legdrágább: Jézus Krisztus hitében, Aki az emberek Megváltója, a Világegyetem Ura, a „hit szerzője és bevégzője” (Zsid. 12,2).
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Műszerészből lett orvos, hogy gyógyíthassa a szegényeket | Magyar Kurír

Műszerészből lett orvos, hogy gyógyíthassa a szegényeket | Magyar Kurír

Magas hőfokon élni

Korábbi életemben írtam egy verset a szenvedélyről.
Kezdő sora:
„Szenvedélyesen szeretek élni.
Ha ezt mondom boldognak hiszel
Pedig a szó, hogy szenvedély szenvedést cipel”
Nem idézem a verset, mert ma már másképp látom, élem a világot.
A közelmúltban unokahúgomat kértem, kisérjen el a Szent Anna Templom esti miséjére.
Még életében nem volt templomban, misén.
Nem utasított vissza.
A templomból kijövet megkérdezte:
Józsi Bátyus a vallásos emberek mind ilyen savanyúak?
Mert a miséző pap arcán ezt a kifejezést látta.
Ferences közösségemről elmondhatom:
Mindannyian magas hőfokon élünk.
Ez sugárzik arcunkról.
Derű, a félelem nélküli élet kisugárzása.
Olaszországi kapucinus kisebb Testvérem nemrégiben írásában úgy fogalmazott:
A világi hívek egyházunk nukleáris energiája.
Nem kell magamra erőltetnem az arckifejezést.
Aki életét a Mennyei Atya kezébe tette, ezzel a kisugárzással hat környezetére.
A példa ragadós, láncreakcióként hat a világ többi atomjaira, embertársainkra.

Új ég és új föld igérete

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” /2Péter 3, 13./



Az új ég és föld ígéretének az az előzménye , hogy a mostani ég és föld, a rajtalevő alkotások megégnek. /10. v/ Minden, ami materiális, megszűnik. Az egész civilizáció is elmúlik. A tudományos alkotások is eltűnnek.A képek szobrok is eltűnnek gyártoikkal együtt ha meg nem térnek.

Péter apostol korában is voltak már csúfolódók, akik azt mondták: nincs semmi változás a természetben, nem kell tartani az univerzum pusztulásától. Ma már a materialisták számára is vannak jelek, amik azt mutatják, hogy az ég és a föld a pusztulás felé megy, itt nem örök semmi.


Minden anyag az elmúlás bélyegét viseli magán. Az emberek semmi maradandóval nem dicsekedhetnek az anyagi világban. Minden múlandó, az ember anyagi része: a teste is. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a látható ideig való, a láthatatlan örökké való. A mi döntésünk, hogy melyik világhoz ragaszkodunk: a jelen valóhoz vagy az örökké valóhoz. Komolyan kell vennünk az apostoli felhívást, hogy: „milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek.” /11. v./ Arra kell törekedni, hogy ne a múlandó szolgálatában éljünk, hanem: „azokat keressétek, amik odafent vannak ”. Az örökké valót szolgáljuk a múlandó helyett.


A keresztyén ember sóvárogva várja: „ÚR napjának eljövetelét.” /12.v./ Az ÚR napja az örökkévalóságra utal. Amikor majd elmúlik a mostani ég és föld, akkor jön el az örökkévalóság. A hivő ember lelki értelemben sóvárog az örökkévalóért. A mostani ég és föld elmúlása krízishelyzetet vált ki, drámai események között lesz vége: „az elemek égve megolvadnak. /12.v./ Ebből az állapotból mindenki szeretne kijutni, de Isten örökkévaló világába azok mehetnek, akiknek Jézus Krisztus: út, igazság és élet lett.


Az Úr Jézusba vetett hit által lehet várni az: „ÚR napját”, egyébként elhitet és elámít a világ a múlandó dolgokkal. Az új ég és az új föld Isten ígéretén alapszik. Nem emberek találták ki, prófétai szó közli velünk az új eget és földet, maga az Úr Jézus erősíti meg: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” /Mt 24, 35./ Az új ég és föld ígérete az örökkévalóságra vonatkozik, a mostani föld és ég már elmúlik.


Az új égen és az új földön igazság lakozik, ott Isten lesz mindenekben minden. Isten diadalra viszi tervét, üdvözíti teremtményét, az embert, akit a Krisztusban megváltott. Nem enged az új földre semmi bűnt, lázadást. A kísértő nem zavarhatja meg az embert! Isten fiaiként élhetünk az örökkévalóságban. Ez egy végső állapot lesz. Az örökkévaló világ legyen hitünk célja, ez a lélek üdvössége -
Forrás: Garamszegi Marika

Legyünk a Jézussal való találkozás örömteli tanúi | Magyar Kurír

Legyünk a Jézussal való találkozás örömteli tanúi | Magyar Kurír

erdély ma - Böjte atya nagycsaládja

erdély ma - Böjte atya nagycsaládja

Évkezdés a Szűzanyával

A Mária Rádió január elsejei gondolatát idézem:
„Minden évben, amikor elérkezik az Újesztendő első napja Katolikus Egyházunk és a Szűzanyát tisztelő és szerető emberek menedéket keresnek egy újabb évre Isten Anyjában, a Boldogságos Szűzben. Az Újév napja ugyanis nem csak a 2012. év első napja, hanem az Isten Anyja ünnepe és a Béke Világnapja is.
Ilyenkor szinte természetes, hogy – automatikus módon - Boldog Új Évet kívánunk egymásnak, anélkül, hogy sokszor végig gondolnánk: „Mitől is lesz boldog egy esztendő?”
Egyszerűnek tűnik a válasz: Attól lesz boldog egy esztendő minden napja, ha az, az Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére telik el.
Telik és nem múlik, teszem hozzá figyelmesen és következetesen!
Mert:
•
Ha az idő múlik, az azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden perccel, minden esztendővel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belőle és egyszer egészen elmúlik.
•
De ha telik, az azt jelenti, hogy nő, minden nappal, minden órával közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz, telítődik, mint ahogy egy pohár, egy edény, s aztán egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz. Kiteljesedik benne az élet.
•
A múló idő elviszi az életet, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örök életet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátra fele néz, a múltba...
•
Aki számára telik az idő, az előre néz, még a halálon át is, a jövendő az örökkévalóság felé.
•
A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. Az idő múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idő telése pedig vígasztal és megbékít.
•
Akiben az idő telik, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlását, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének jelét láthatja már. A telő időben a halál kapunyitás, érthető tehát előtte a nyugalom.
•
A múló időben a halál életünk vége, a telő időben pedig csak a mulandóság vége, az örök élet kiteljesedése.
Egy év, mennyit ér?
•

Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüstérmet nyert az Olimpián.
•
Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
•

A Tegnap történelem!
A Holnap rejtelem!
A Ma ajándék!
•
Gondolkodj el: hogyan akarod tölteni a következő évet?
.








Minden évben tehát, amikor elérkezik az Újesztendő első napja Katolikus Egyházunk és a Szűzanyát tisztelő és szerető emberek menedéket keresnek egy újabb évre Isten Anyjában, a Boldogságos Szűzben. „
Mária Rádió

December közepén az alábbi üzenet jutott el hozzám Nagyfaluból:
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.

2011. december 5., hétfő
Forrás fakadt Nagyfaluban 2011-12-03-án
Míg a Zarándok honlapot csináltam, hónapról hónapra feltettem oda a nagyfalui üzeneteket. Ezekben az üzeteketben a Szűzanya többször szólt a világra váró megpróbáltatásokról (Nagy Figyelmeztetés) és több ígéretet is tett. Ezek közül az egyik, hogy a Szentháromság-hegyen forrás fog fakadni - ez most, a december első szombati engesztelő öszejövetel alatt megtörtént(egy Napcsoda kíséretében)! Rövid ismertető és beszámoló:
"Szilágy-Nagyfalu (Nuşfalău, Jud. Sălaj) magyar református többségű település az erdélyi Szilágy megyében, Nagyváradtól északkeletre 90 km-re. A Csilik János atya által vezetett engesztelések 1999-ben kezdődtek Érsemlyénben, majd 2004 óra Nagyfaluban folytatódnak. Minden hónap első csütörtök – péntek – szombat – vasárnapján vannak engesztelések a falu közelében emelkedő Szentháromság hegyen. Az engesztelők száma egy-egy szombaton (érthetően akkor tudnak a legtöbben jönni) 1000 -1500 fő, magyarok és románok, római katolikusok, görög katolikusok, kisebb számban reformátusok és ortodox vallásúak is. Egy nagy katonai sátorban vannak az engesztelések és a szentmisék, nyáron meleg, télen hideg, de ez a résztvevők számát alig befolyásolja. Alkalmanként 4 – 10 pap koncelebrál. Kezdettől fogva csodás gyógyulások, megtérések történtek és történnek a Hegyen.
A Szűzanya ígéretet tett, hogy a Szentháromság hegyen gyógyító forrás fakad, amely még sokkal több testi és lelki beteg gyógyulására fog szolgálni.
Ez a forrás 2011. december 3-án, első szombaton reggel felfakadt,
és hatalmas erővel buzog!
A résztvevők hatalmas napcsodában részesültek, ezt minden jelenlevő látta.
Erről a csodáról Csilik János atya a következő sms-ben értesített szombaton este:
A vízforrás


elindult a Szt. Hegyen! A Szűzanya 2012. január 1-jén fogja személyesen megáldani! Általa gyógyulások fognak történni! Imát várunk
és ígérünk minden nap!
Kimondhatatlan hála és dicsőség az Úrnak és Édesanyjának!
Kovács Győző"

http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/34-hirek-esemenyek/1221-a-szűzanya-bevaltotta-igeretet-szilagy-nagyfaluban-felfakadt-a-forras
Bejegyezte: Andre Lowoa


Közösségünk „ lelke”, Irmuska Nővérem zarándoklatot szervezett Nagyfaluba.
Félő volt, hogy a szilveszter miatt az emberek nem vállalkoznak az útra.
Nem így történt.
Pár nap alatt ötvenfős csoport szerveződött.
Igaz, a szilvesztert nem a megszokott módon töltöttük, de mindannyian vágytunk a csodára.
Reggel nyolc órakor zsúfolásig telt autóbusszal indultunk a Nagyállomásról.
Imáinkkal, dalainkkal hívtuk Máriát.
A kicsiny szilágysági falu határában található engesztelő kápolna parkolójában ezrek gyülekeztek a hívó szóra.
A szabadtéren felállított sátorba csak kevesen tudtak helyet foglalni.
Magam is csak a sátor bejárata mellett találtam állóhelyet.
Rutinos zarándokok összecsukható székekkel, vagy műanyag kerti székkel készültek.
Nem voltunk csalódottak, minden zarándok arcán az örömteli várakozás fényét láttam.
Szinte tapintható volt a csodavárás izgalma.
Az emberek jöttek és jöttek:
Magyarországról, Felvidékről, Délvidékről és a világ távoli zugaiból.
Elkeseredésünkben gyakorta elhangzik:
Rajtunk már csak a Csoda segíthet!
Ezrek várták a csodát.
Január elsején csodaszámba sorolható tavaszias napsütés ragyogott.
Csillik János Atya, a szertartás bevezető gondolataiban elsorolta azokat a csodákat, amik már eddig megtapasztalhatóak voltak:
Harminc nap alatt elkészült a forrás fölé emelt épület.
Olaszországból sikerült méltó Mária szobrot hozatni.
Elkezdődött aszertartás.
Magyarul, románul.
Együtt imádkoztunk, énekeltünk.
Megszűntek nyelvi korlátok, előítéletek.
Magyar, román, roma emberek boldogan ölelték egymást, a liturgia azon részében, amikor Csillik Atya szólt:
Köszöntsétek egymást a béke jelével!
Áldozást követően csendes, békés tömeg indult meg a forrás felé.
Valahogy oly módon, ahogyan Csillik Atya víziójában megjelent:
Fehér ruhás alakok indultak meg a hegyről, a falu felé.
Az emberek ölelő karjaikat tárták, a templomok harangjai megszólaltak.
Mária jelenléte érezhető volt.
Volt, akit tolókocsiban vittek hozzátartozói a forráshoz, volt, aki mezítlábasan indult meg .
Lehet, hogy most még a béna nem dobta el mankóját, a néma nem szólalt meg, de ha nyitott lélekkel vágunk neki az új esztendőnek, ha hiszünk a csodákban, akkor máris elkezdődött.
.
Mert a Csoda lényege nem agyunkban, hanem szívünkben ragadható meg.
Úgy indultunk haza, ahogyan Csillik Atyafogalmazott:
Üres erszénnyel, de csordultig telt szívvel.