Találkozások

Az elmúlt napok történései találkozásokról szóltak. Találkozásokról, amelyek, mint a kelő Nap sugarai, megújuló életenergia forrásként hatottak rám. Ferences közösségemmel találkoztam, hogy a Megszentelt Élet Napján, Máriapócson együtt ünnepeljünk, a Szeretetláng Ünnepén. Máriapócshoz személyes kötődésem van, hiszen Nagymamám itt született és élt családjával. Láthattam, milyen metamorfózison ment át a falu. A Görögkatolikus templom, Debrecenhez legközelebbi Mária kegyhelyünk, a Könnyező Mária ikonnal. Keresztségemet a görögkatolikusoktól kaptam. Időnként jóleső érzés megmerítkeznem őseim hitében. Gyertyaszentelő Boldogasszony Napján, múlt, jelen, jövő találkozott Máriapócson. Visszaidézem a keresztelő szokását: Utoljára a keresztelendő egy égő gyertyát kap. Ez az éberséget jelképezi Krisztus szavai szerint: „Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják.” (Luk 12,35) De ezenkívül azt is jelzi, hogy a megkereszteltnek „a világ világossága” (Mt 5,14), a többi ember példaképének kell lennie: „Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyánkat.” (Mt 5,16) Ma, 2013 februárjában látszik, hogy sikerült megőriznem, továbbadnom ezt a lángot. A Szeretetláng Ünnepének utolsó mozzanataként a Szeretetláng átadására, átvételére került sor. A Szűzanya e szavakkal indította útjára: Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről ... Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. « Magunkkal hoztuk ezt a Szeretetlángot Debrecenbe. Őrizzük szívünkben és átadjuk gyermekeinknek.