Tüntesd el a sötét felhőt!

Mindannyian éreztük már, hogy vannak életünknek olyan napjai, amikor érezzük, összecsapnak fejünk felett a hullámok. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miattérdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.” Erre gondolok jelen napjaimban. Igyekszem elkergetni a sötét felhőket. Nem engedem magam át az önsajnálatnak. Tudom, minél többet cselekszem hitemért, annál erősebben támadnak a Sátán erői. Amikor már úgy érzem, ezt kibírom, újra lecsap. Ha nap mint nap erősítem hitem, támaszkodom közösségem erejére, Isten megsegít!