Kérjetek,s adatik

Életem első ötven évét úgy éltem, hogy tartózkodtam minden külső segítség igénybevételétől. Úgy gondoltam, hogy ami saját erőből nem megy, az lehetetlen. Ha valaki felajánlja segítségét, soha nem hátsó szándék nélkül teszi. Meg kellett tapasztaljam Isten jelenlétét, végtelen szeretetét, hogy kérni tudjam. Ma már teljes szívemből, hittel, reménnyel telve kérem Őt. Így tettem vasárnap is, amikor beálltam a betegek közé, a szentségek felvételéhez. Szemléletesen László Atya orvosi rendeléshez hasonlította a szertartást. Saját életpéldám a bizonyíték, hogy van gyógyulás függőségből, depresszióból, csak megfelelő személytől kell kérnünk. Akkor az ambuláns lap aljára kerül a bejegyzés: Egy hét múlva kontroll!

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Nem titkolom, hogy bal lábbal keltem, már napok óta nyomaszt a tél. Úgy tekintek rá, mint egy nemkívánatos vendégre, aki nem akarja elhagyni otthonunkat. Csendes, nagyböjti elmélkedésekkel múlatom időmet. Gondolataimat megosztom a közösséggel, mert tudom, hogy egyházi vezetőink gondolatait kevesen kísérik figyelemmel, de egy laikus gondolatai, a közeledő húsvétról, talán könnyebben emészthetőek a hétköznapi ember számára. Tartok attól, hogy az ünnep közeledtével az egyszerű ember előtt nyuszik, bárányok, tojások fognak megjelenni. Holott az igazi Húsvét titka már karácsonykor, Jézus születésével elkezdődött. Már a Betlehemi Jászolban felsejtett embersége, közénk jött, hogy életét adja bűneinkért, megváltásunkért. A Szentatya nagyböjti üzenetében kiemelt fontosságot tulajdonított a jótékonyságra. Ma, én is erről elmélkedem. Jótékonyságról szólva, mindig felidőződik bennem barátom gondolata: Szegény vagyok, majd akkor segítek másoknak, ha nyerek a lottón. Számomra a példát, az özvegyasszony két fillérje adja. Milliókkal ugyan nem tudok segíteni, de szívesen megosztom másokkal, amim van. Tudom, milyen nagy szükség van Magyarországon a segítő kezekre, szívekre. Jó cselekedeteinkkel kapcsolatban Szentatyánk kifejtette, hogy soha ne ne saját dicsőségünkre tegyük azt. Anélkül, hogy néven nevezném, örömmel teszek említést egy nélkülöző családról, akik életét egy idő óta figyelemmel kisérem, segítem. Sokszor nem a segítség mértéke számít, hanem annak tudatosítása, hogy nincsenek egyedül, van, aki megkérdezze, minden hátsó szándék nélkül: Mi újság? Mit segíthetek? Ne adjunk milliókat, adjunk többet: Magunkat! Húsvét titka számomra ebben rejlik.

Nyakunkon a tavasz!

Bizonyára bizarrnak tűnhet a kijelentés, hiszen ki ne vágyná jöttét. Magam is, amikor tehetem, beleszippantok a levegőbe: Jössz- e már, ó jössz- e már? Bálint napra illatos jácinttal leptem meg magam. Nagyböjti elmélkedéseimből váratlanul, megdöbbentő hír zökkentett ki. Barátom adta hírül, hogy családját március elsejével kilakoltatta az önkormányzat. Náluk már eljött a tavasz, a kilakoltatási moratórium vége. Magyarországon nem mindenki örül a tavasz előjeleinek! Amikor vasárnap kilépünk a templomajtón, nyúljunk bátran zsebünkbe. Hogy mindenki számára öröm legyen a tavasz, az újjászületés!

Böjti öröm

Az elmúlt ferences imanapunkon Celanói Tamás: Fiorettijéből felelevenítettünk egy történetet, a legnagyobb örömről. Szent Ferenc hosszú zarándokútról tért haza. A fáradtságtól elcsigázva, éhesen, szomjasan átázott ruhával kopogtatott a kolostor kapuján, bebocsájtást kérve az otthoniaktól. Hiába kérlelte testvérét, az bizalmatlanul elkergette. Látod Leo Testvér? Hiába kaptam verést testvéremtől, nem fedtem fel kilétemet. Ez a legnagyobb öröm számomra, hogy nemet tudok mondani önmagamnak, vállalva a nehezebb utat. Ezekkel a gondolatokkal vágok neki a Nagyböjt időszakának. Az elmúlt napjaimban, már már megoldhatatlannak tűnő problémákkal kellett szembenéznem. Meg tudtam állni, hogy ne másokat átkozzak nyomorúságomért. Csendesen, imádkozva, elcsendesedve, befelé fordulva keresem Isten válaszait.

Tüntesd el a sötét felhőt!

Mindannyian éreztük már, hogy vannak életünknek olyan napjai, amikor érezzük, összecsapnak fejünk felett a hullámok. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miattérdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.” Erre gondolok jelen napjaimban. Igyekszem elkergetni a sötét felhőket. Nem engedem magam át az önsajnálatnak. Tudom, minél többet cselekszem hitemért, annál erősebben támadnak a Sátán erői. Amikor már úgy érzem, ezt kibírom, újra lecsap. Ha nap mint nap erősítem hitem, támaszkodom közösségem erejére, Isten megsegít!

Én is cigány vagyok

JÁVOR RICHÁRD: "ÉN IS CIGÁNY VAGYOK" - ÁLLÍTJA MAGÁRÓL GYURCSÁNY, A BÖSZME!!! Ó, dehogy vagy te cigány, sőt, az aztán végképp nem vagy. Minden hiányzik belőled, ami cigánnyá tehetne. Hatalmas vagyont harácsoltál össze mindjárt a legelején. Nem a tudásod, vagy a tehetséged, esetleg valamiféle zsákmányszerző brutalitás tett vagyonossá, hanem az a csürhe, ahová tartoztál még a rendszerváltás előtt. A cimboráiddal együtt fillérekért jutottál irgalmatlan vagyonokhoz, mert megmondták neked, hol kopogtass, mit vegyél, mit adj el, a szádba rágták az egészet. A vagyonodat kaptad, a diplomádat loptad, a luxusodba beházasodtál. Van neked fogalmad arról, hogy egy cigánynak micsoda erőfeszítésébe kerül, hogy karriert csináljon? Egy zenész, vagy egy énekes, ha mégoly tehetséges is, először le kell küzdje azt a nyomort, amibe többnyire beleszületett, aztán le kell küzdenie a félelmeit, a gátlásait, hogy elhitesse a társadalommal, ő nem olyan cigány, akitől félni kell, akit gyűlölni kell, nem, ő más, a saját kisebbségén belül ahhoz a többséghez tartozik, amelyik becsületes, nem lop, nem gyilkol, hanem dolgozni akar, ki akarja bontakoztatni a tehetségét, és ezért hajlandó keményen megküzdeni. Ilyen cigány Oláh Gergő, akinek az X-Faktor előtti élete kemény fizikai munkával, méghozzá közmunkával telt, amit ti olyan nagyon tudtok kárhoztatni. Ő többek között ebből tartotta fenn a saját életét, és küzdött a mindennapi betevőért a családja számára. Mikor bekerült a vetélkedőbe, mondták neki, most már leteheted a gereblyét. Sok Oláh Gergő van. És rengeteg olyan, akinek a keze sokáig fogja még markolni a szerszám nyelét, de akiknek ez a nagyszerű cigány fiatalember megmutatta, hogy ha van tehetséged, lehetőségeid is vannak. És neked mid van, Fletó? Van vagyonod, de értéked nincs, semmi! Volt poziciód, de hazugságaiddal, ócska trükkjeiddel a magad idejében a nullával tetted egyenlővé az egyik legfőbb közjogi méltóság tekintélyét. Semmid sincs a saját erődből, ugyan, dehogy vagy te cigány. Aztán vannak a cigányállatok, igen. De még ők is különbek nálad, Fletó. A tábla, amit elkészítettek neked és a nyakadba akasztottak, még hozzájuk képest sem illet meg. Ha egy ölésre kész cigányt meglátunk, tudjuk, mire számíthatunk tőle. Elvben legalábbis van esélyünk, hogy meneküljünk, vagy ha már késő, felvegyük a küzdelmet. Aztán jöhet segítség, rendőri, járókelői, bármilyen. Tudjuk, sokaknak nem jött. Szögi Lajos, Bándy Kata, vagy Marian Cosma hozzátartozói, borsodi, szabolcsi falvakban élő magányos és számtalanszor meglopott, kirabolt és megkínzott magányos öregasszonyok tudnának erről beszélni, már aki élve megúszta. Tudjuk, sokan közülük belehaltak. De fordulhatott volna úgy is, hogy megússzák. Egy épp arra bóklászó rendőrjárőr, egy idejében kihívott segítség, bármi. Ha az utcán falkában jönnek velünk szemben az efféle cigányok, még gyorsan behúzódhatunk egy kapualjba, sarkon fordulhatunk, aztán futás. Ha azt látjuk, hogy egy járművön garázdálkodnak, nem szállunk fel, ha már rajta vagyunk, talán még leszállhatunk gyorsan. Van esély, van önvédelem, van menekülés. De te, Fletó semmi esélyt nem adtál a társadalom hiszékenyebb részének. Felvetted a betanult pózodat és azt mondtad, patrióta vagy. Aztán 2004. december 05.-e előtt a saját nemzeted ellen hergelted a szavazóidat. A saját fajtád ellen. Cigány nem tesz ilyet. Aztán felvetted a másik pózodat, és azt mondtad, demokrata vagy és az 56-os forradalom nagy tisztelője. Volt ott minden. "Mondd Imre, te mit tennél", ájtatos letérdelés az emlékmű előtt, gyomorra(!) helyezett kéz a Himnusz alatt, kipréselt könnyek, minden. Aztán amikor forradalmunk 50. évfordulóján a mocskos hazugságaidtól és egész elviselhetetlen személyedtől megcsömörlött tíz- és százezrek kivonultak az utcára, megmutattad, hogy a te demokráciád valójában nem más, mint a legbrutálisabb fasiszta rendőrterror! Bármennyire is bizarrul hangzik, a cigány legalább maga végzi el a piszkos munkát. Amikor 2006. október 23.-án szemeket lőttek ki, ujjakat törtek el, tömegekbe hajtottak lovasrohammal, amikor meztelenre vetkőztetett és megalázott embereket órákon keresztül térdepeltettek, amikor gyanutlan járókelőket válogatás nélkül letepertek, és amikor már ott feküdtek megbilincselve, tehetetlenül, félholtra verték és rúgták őket, akkor te hol voltál, Fletó? Valahol egy tágas és kényelmes irodában, ahonnan nyugodtan le tudtad vezényelni ezt az egész borzalmat, bármennyire menekülsz a felelősség elől és próbálod azt hazudni, hogy neked aztán semmi személyes beleszólásod nem volt semmibe. Mintha Hitler állította volna, hogy neki semmi köze a holokauszthoz, mert nem járt egyetlen haláltáborban sem. Egy cigány, ha garázdálkodik, bántalmaz, késel, akkor véres lesz a keze és eltorzul az arca. Te éveken keresztül garázdálkodtál az életünkkel, a lehetőségeinkkel, a biztonságunkkal, de a kezed makulátlanul tiszta és ápolt. Mindíg gondosan leborotvált és gondozott pofádra meg ráfagyott az ájtatosság alattomosságot és aljasságot leplező hamis máza. Dehogy vagy te cigány; az aztán végképp nem!

Gyűjtés Debrecenben, Szent István szobor állítására

1938-ban a Szent István Templom megépítésével és a plébánia megalapításával a Szabadságtelepi katolikus hívek kapták és vállalták azt a feladatot, hogy Debrecenben államalapító Szent István királyunk emlékét, tanítását és útmutatását ápolják és továbbadják. A templom felszentelésének 75. évfordulójához kapcsolódóan az egyházközség kezdeményezése, hogy városunkban felállításuk országunk első királyának, Szent Istvánnak teljes alakos bronz szobrát. A megvalósításához támogatókat és adományozókat keres a plébánia közössége – adták hírül a Naplónak is, a közlés kérésével. Április 15-ig A szobor tervezett helyszíne: a Szent István Templom parkja (Faraktár u. 113.), az átadás tervezett időpontja: 2013. augusztus 20. A művészi tervező és kivitelező: Bíró Lajos szobrászművész. A várható költség: 6 millió forint. Az adománygyűjtés időszaka: 2013. január 20. – április 15. között. Amennyiben ez idő alatt nem gyűlik össze a szükséges összeg, a megvalósítást egy évvel későbbre halasztjuk, így ügyelve arra, hogy az adományok céljukhoz érjenek. Bízunk abban, hogy a halasztásra nem lesz szükség és találunk a városunkban 1200 adományozót, akik 5000 forinttal támogatni tudják e kezdeményezést. A főbb támogatók (50 ezer forint felett) nevét feltüntetjük a szobor talapzatán, az adományozók nevét pedig egy emlékkönyvbe gyűjtve elhelyezzük a templomban. Az adományról átvételi elismervényt állítunk ki, cégek esetében az összeg leírható az adóból. 1 százalékkal is A pénzadományokat az alábbi alapítvány számlaszámára lehet eljuttatni, valamint az SZJA 1%-nak felajánlásával is támogatható a megvalósítás: az átutalásnál kérjük, tüntesse fel: „adomány szoborra”. Debreceni Szent István Egyházközségért Alapítvány 11100609-18549971-10000001 Adószám: 18549971-1-09 A fentieket a Szent István Plébánia képviselő-testülete kérésére közöltük. HBN

Jók legyetek

Soha nem feledem el a búcsú szavait, és Angéla XM válaszát: Jónak lenni, minek, nem éri meg. Megdöbbentett ugyan, de továbbléptem. Tudtam, hogy értékeink egymással összeegyeztethetetlenek. Elváltam tőle, mert én egy másfajta életre vágytam. Azután jött egyezkedésünk időszaka. Én, testben, lélekben megtörve igyekeztem nem útjában lenni külön életünknek. Azután megkezdődött kálváriám. Belerángatott gátlástalan üzelmeibe. Színleg vállalta ugyan, hogy törleszti adósságait, de esze ágában nem volt. Sorra kaptam a felszólításokat. Számomra egyedüli megélhetési forrás, csak rokkant járadékom. Ez év januárjában letiltottak belőle 31 ezer forintot. Most, február elején, további 29 ezer forintos letiltásról értesítettek. Összesen tehát, havi 60 ezer forintot fizetek életem végéig, gátlástalansága miatt. Igaz, már korábban megmondta, hogy csak saját maga és fia érdekei számítanak. Végig hallgathatnám hattyúdalomat, de nem teszem. Igaz, minden reggel megkérdem magamtól: Van még erőd 24 órán át harcolni? Minden reggel igennel válaszolok. Nincs bennem bosszúvágy. Én nem szeretnék nem- szeretni. Fiával Angliáig futott, hogy anyagi felelőssége elől elbújjon. Lelkiismerete már régen nincs, arra nem építhetek. Istenfélő emberként távol tartom magam az olyan emberektől, akiknek nincs félnivalójuk! Nyilas Misi édesanyjának kérését ismétlem az embereknek: Légy jó mindhalálig!

Találkozások

Az elmúlt napok történései találkozásokról szóltak. Találkozásokról, amelyek, mint a kelő Nap sugarai, megújuló életenergia forrásként hatottak rám. Ferences közösségemmel találkoztam, hogy a Megszentelt Élet Napján, Máriapócson együtt ünnepeljünk, a Szeretetláng Ünnepén. Máriapócshoz személyes kötődésem van, hiszen Nagymamám itt született és élt családjával. Láthattam, milyen metamorfózison ment át a falu. A Görögkatolikus templom, Debrecenhez legközelebbi Mária kegyhelyünk, a Könnyező Mária ikonnal. Keresztségemet a görögkatolikusoktól kaptam. Időnként jóleső érzés megmerítkeznem őseim hitében. Gyertyaszentelő Boldogasszony Napján, múlt, jelen, jövő találkozott Máriapócson. Visszaidézem a keresztelő szokását: Utoljára a keresztelendő egy égő gyertyát kap. Ez az éberséget jelképezi Krisztus szavai szerint: „Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják.” (Luk 12,35) De ezenkívül azt is jelzi, hogy a megkereszteltnek „a világ világossága” (Mt 5,14), a többi ember példaképének kell lennie: „Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyánkat.” (Mt 5,16) Ma, 2013 februárjában látszik, hogy sikerült megőriznem, továbbadnom ezt a lángot. A Szeretetláng Ünnepének utolsó mozzanataként a Szeretetláng átadására, átvételére került sor. A Szűzanya e szavakkal indította útjára: Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről ... Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. « Magunkkal hoztuk ezt a Szeretetlángot Debrecenbe. Őrizzük szívünkben és átadjuk gyermekeinknek.