Idesüss!

Este van, kinyitom a tévét, hogy megtudjam a legfrissebb olimpiai híreket. A riporter éppen Lőrinc Tamás, ezüstérmes birkózónkat faggatja. Hogyan élted meg, hogy elvesztetted a döntőt? Biztosan el kell telnie egy kis időnek, hogy feldolgozzam. Elgondolkodtató. Már arra felfigyeltem, amikor a döntő előtt arról beszélt a fiatal birkózó, hogy teljesen felkészült, hogy aranyérmes legyen. Nincs ember, aki megállíthatná. Volt, és nem csak ember. Napjainkban nem szokatlan mentalitás. Az egész világ azt sugallja, neked kell elsőnek lenned! Csak a csillogó arany, ami érték. Egész életünket kincsvadászattal töltjük. Nem tudunk felül emelkedni lelki bénaságunkon. Nem tekintjük kincsnek egészségünket, családunkat, barátainkat. Tanulságképpen egy történetet mesélek: Egy lány, amikor hazament édesanyjához, panaszkodni kezdett: Anya! Meg fogok bukni matekból, a barátom elhagyott, és a barátom elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem? Mialatt a lány elmesélte bánatát, az anya éppen süteményt sütött. Megkérdezte a lányt, hogy kér- e valamit enni? Erre a lány azt mondta, igen, hiszen te mindig olyan finomakat készítel. Megkínálhatlak egy kis olajjal? Fúúj! Attól még szörnyűbb lenne a napom. Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek? Jaj, Anya, az is undorító. Talán lisztet, vagy egy kis szódabikarbónát? Anya! Valami normális dolgot szeretnék enni! Erre az édesanyja így felelt: Drága Kicsim! Sokszor a dolgok önmagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy csodálatos sütemény lesz. Ez nem csak a sütésre igaz!