Vándorfecskék

Családomban évek óta hagyomány, hogy Nagyboldogasszony Napja előtt unokatestvérek összegyűlünk, hogy megemlékezzünk szüleinkről, nagyszüleinkről, örüljünk egymásnak. Augusztus tizenegyedikén Tiszalúcon, a Tiszavirág Kemping adott otthont összejövetelünknek. Mintegy ötven testvér töltötte együtt családi napját közös főzéssel, játékkal, beszélgetéssel. Közülünk már csak keveseknek adatott meg, hogy maga mellett tudhatja édesanyját. Így hát Égi Édesanyánk hívó szavára jövünk össze. Közös fotónkon, mint a vándorfecskék úgy sorakoznak a generációk. A Régi Székely Himnusz sorait idézem: „ Ó, én édes jó Istenem,[8] Oltalmazóm, segedelmem, Vándorlásban reménységem, Ínségemben légy kenyerem. Vándor fecske sebes szárnyát, Vándorlegény vándorbotját, Vándor székely reménységét, Jézus, áldd meg Erdély földjét. Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária”.