Karnevál előtt

A nyár utolsó napjai következnek. A város forgatagába vetem magam. Alig tudok választani a programdömpingből. Első utam a Békás tóhoz vezet. Svejk Band biztosít hamisítatlan cseh kocsmazenét. Mindenütt sört csapolnak. A Nagyerdő fái között mindenütt vidám emberek. Miben rejlik Svejk életbölcsessége: „Mert ugye úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, és amíg így van, addig biztosan lesz valahogy. Most éppen úgy van, hogy zsidózunk, cigányozunk, őrlődünk a hatalmi hóbort és az esti sörünk között. A rendszer pedig úgy van kitalálva, hogy bedaráljon. Egészen addig, amíg szembe nem kerül az egyszeri ember korlátlan megnyilatkozásával, a hétköznapi élet leplezetlen alakjával, a történeteiből sohasem kifogyó, derűs állampolgárral: Švejkkel. Švejk ugyanis a jelen állapota szerint bolond. Igaz, bolondsága mindössze abban rejlik, hogy nem csak naiv, hanem a végletekig őszinte is, és ezt bárhol, bármikor nem csak vállalja, hanem nem is tud máshogyan viselkedni. Annyira együgyűen lojális, következetes és gyermeki, hogy az már tényleg gyanús az elhallgatás mesterségére szakosodott, mindenhol kiskapukat kereső embertársak szemében. „