Pünkösdi zarándokút Sárospatakra

Ferences hagyományainkat követve Pünkösd Ünnepére Sárospatakra zarándokoltam Árpádházi Szent Erzsébethez, védőszentünkhöz. Papp Tihamér Atya ezt írja a pünkösdi zarándoklatról: „Felzaklatott világunkban a féligazságok, hazugságok tülekedő zűrzavarában élünk. Honnan ez a vásári kavalkád? Hogyan jutunk újra értelmes emberi, isteni szóhoz, amely visszaadja méltóságunkat, amely biztos alapot nyújt életünk számára? Érdemes elgondolkodnunk a Szentírásazon jelenetén, amikor Jézus a végső összegzést adja tanítványainak, mielőtt szemük láttára a mennybe száll. Az ő fejükben, és szívükben is zűrzavar kavarog, az isteni és emberi dolgok káoszában élnek. Mindazokon a dolgokon, amiket Jézustól hallottak, láttak, megtapasztaltak, emberi képességükkel nem tudnak úrrá lenni.. Ezért parancsolta meg Jézus, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya igéretére: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni!” Mi is történt az Apostolokkal? Böjttel, imádsággal, csendben készültek a nagy találkozóra. Erről a csendről ír a Szentatya a Tömegtájékoztatás Világnapjára, Csend és szó az evangelizáció útja címmel. „Hogyan is küldhetné Jézusapostolait az egész világra örömhírrel, ha nem tanítja meg őket a kommunikáció helyes gyakorlatára? A csendnek és a szónak egyensúlyban kell lenniük ahhoz, hogy hiteles párbeszéd alakuljon ki, és az emberek valóban közel kerüljenek egymáshoz. Ugyanitt olvashatjuk: „Nem meglepő, hogy a különböző vallási hagyományokban a magány és a csend kiváltságos teret jelentenek, mert segítik az embereket megtalálni önmagukat, és azt az igazságot, amely mindennek értelmet ad.” Szentkút titkát is ezek fényében érthetjük meg. Már a kezdetekkor, a néma fiú megszólalásában hangsúlyt kap a csend és a szó, mint a Szentlélek ajándéka. Vajon nem ezt élik át, az akár több napon át gyalogló zarándokok, akik lelkük elcsendesedő figyelmében meghallják és befogadják Isten titkát? Milyen munkálkodást végez bennük a Lélek, ha valóban odaadóak és nyitottak a befogadásra? Abban a világban, ahol a zaj, és a tartalom nélküli fecsegés rombolja a családok életét, ugyancsak megfontolandók Szentatyánk szavai: „A csend a kommunikáció szerves része, e nélkül nem léteznek tartalomban gazdag szavak. A csendben jobban meghalljuk, és jobban megismerjük önmagunkat, megszületik, elmélyül a gondolat, világosabban megértjük, mit is szeretnénk mondani, vagy mit várunk a másiktól, és eldöntjük, hogyan fejezzük ki magunkat. Hallgatásunk lehetővé teszi a másiknak, hogy beszéljen, hogy kifejezze magát, nekünk pedig azt, hogy, hogy ne ragadjunk le saját gondolatainknál, szavainknál, a másikkal való véleménycsere híján.” A csend veszi körül szívünket, amikor a zarándokhelyen nemzetünk megújulásáért esedezünk. A csendes szemlélődés belemerít minket a Szeretet forrásába, amely a felebarátunk felé vezet minket, hogy átérezzük fájdalmát, elvigyük neki Krisztus fényét, az életről szóló üzenetét, szeretetének teljes odaadottságát, mely üdvözít.” Nos, Sárospatakra közösségünk kéréseivel érkeztem, hogy Szent Erzsébet szentté avatásának 777.- ik évfordulóján közbenjárását kérjem.