" Máriával Jézus anyjával"

Az idei esztendő Pünkösdi búcsújának jelmondata. Mit jelent számomra Pünkösd? Ma már lelki megújulást, a magyarság egységének, keresztény hitének embert formáló megjelenítését jelenti. Amióta személyesen átéltem az élményt, ott a Hármashalom Oltárnál, hiszem, hogy minden magyarnak át kell élnie, hogy megértse, miért fontos a magyarság egysége. Nem elég bensőnkben érezni, meg kell mutatnunk a világnak! Mária, a Magyarok Nagyasszonya védőszárnyai oltalmat nyújtanak. Nem volt ez számomra mindig így. Visszapörgetem emlékezetem időkerekét. Gyermekkoromban Pünkösd csak a nyár kezdetét jelentette. Pünkösdi rózsát, legfeljebb pünkösdi királyságot jelentett. Emlékszem egy pünkösd vasárnapra, amikor kutyás rendőr csörtetett végig otthonunkon, hogy ellenőrizze, mit csinálunk. Akkor a család a vasárnapi ünnepi asztalnál ült. Hagyományos húslevesünket költöttük el jóízűen. Számunkra ez önmagában ünnep volt. Mária, Jézus anyja akkor lépett életembe, amikor felépülésemet követően Csíksomlyóra zarándokoltam. Oltalmáért fohászkodtam Babba Mária szobra előtt. Egész további életem egy Hálaadás. Egy új, tisztább, igazabb életért. Mária küldetésül adta a feladatot, hogy továbbadjam az Örömhírt: Bűneim megbocsáttatnak, ha kérem. Csaba Testvér gondolata jut eszembe: „A szentlélek bennünk, és nem helyettünk akar dolgozni, és nem világító neoncsövön fogja kiírni döntéseit, a tanácsait, hogy nekünk csak egyetlen dolgunk legyen, hogy bólogassunk: „Igen Isten, hogyne Isten!”