A kreatív problémamegoldás egyik útja

Életünk során számtalanszor nézünk farkasszemet megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Reakciónk intelligencia kérdése. Frusztráltan tehetetlen dühöt eredményez, vagy leblokkolunk. Esetleg várjuk, hogy a sültgalamb a szánkba hullik. Az idő majd megoldja. Élettapasztalatom megtanított, hogy mindenből levonjam a tanulságokat, mindenkitől tanuljak. Menedzser tanfolyamokon ismertem meg a brainstorming , magyarul Ötletroham módszert. Ebben mindenki elmondja a legképtelenebb, legszokatlanabb ötleteit is, amit azután közösen elemeznek, megvalósíthatóságát kielemzik. Önmagamban ugyanezt játszom el. Dr. Csókay András agysebész főorvostól megtanultam, hogy a kreatív gondolatokra való rátalálásban milyen fontos szerepet játszanak imáink. Ő a rózsafűzér imádsággal jutott már számtalanszor eredményre. Én zarándokútjaimmal is a problémamegoldás útját keresem. Valaha úgy gondolkodtam, minden rajtam múlik, mindent meg tudok oldani önállóan. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtanuljak kérni. Barátaimtól, ismeretlenektől, vagy Istentől.

Pünkösdi zarándokút Sárospatakra

Ferences hagyományainkat követve Pünkösd Ünnepére Sárospatakra zarándokoltam Árpádházi Szent Erzsébethez, védőszentünkhöz. Papp Tihamér Atya ezt írja a pünkösdi zarándoklatról: „Felzaklatott világunkban a féligazságok, hazugságok tülekedő zűrzavarában élünk. Honnan ez a vásári kavalkád? Hogyan jutunk újra értelmes emberi, isteni szóhoz, amely visszaadja méltóságunkat, amely biztos alapot nyújt életünk számára? Érdemes elgondolkodnunk a Szentírásazon jelenetén, amikor Jézus a végső összegzést adja tanítványainak, mielőtt szemük láttára a mennybe száll. Az ő fejükben, és szívükben is zűrzavar kavarog, az isteni és emberi dolgok káoszában élnek. Mindazokon a dolgokon, amiket Jézustól hallottak, láttak, megtapasztaltak, emberi képességükkel nem tudnak úrrá lenni.. Ezért parancsolta meg Jézus, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya igéretére: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni!” Mi is történt az Apostolokkal? Böjttel, imádsággal, csendben készültek a nagy találkozóra. Erről a csendről ír a Szentatya a Tömegtájékoztatás Világnapjára, Csend és szó az evangelizáció útja címmel. „Hogyan is küldhetné Jézusapostolait az egész világra örömhírrel, ha nem tanítja meg őket a kommunikáció helyes gyakorlatára? A csendnek és a szónak egyensúlyban kell lenniük ahhoz, hogy hiteles párbeszéd alakuljon ki, és az emberek valóban közel kerüljenek egymáshoz. Ugyanitt olvashatjuk: „Nem meglepő, hogy a különböző vallási hagyományokban a magány és a csend kiváltságos teret jelentenek, mert segítik az embereket megtalálni önmagukat, és azt az igazságot, amely mindennek értelmet ad.” Szentkút titkát is ezek fényében érthetjük meg. Már a kezdetekkor, a néma fiú megszólalásában hangsúlyt kap a csend és a szó, mint a Szentlélek ajándéka. Vajon nem ezt élik át, az akár több napon át gyalogló zarándokok, akik lelkük elcsendesedő figyelmében meghallják és befogadják Isten titkát? Milyen munkálkodást végez bennük a Lélek, ha valóban odaadóak és nyitottak a befogadásra? Abban a világban, ahol a zaj, és a tartalom nélküli fecsegés rombolja a családok életét, ugyancsak megfontolandók Szentatyánk szavai: „A csend a kommunikáció szerves része, e nélkül nem léteznek tartalomban gazdag szavak. A csendben jobban meghalljuk, és jobban megismerjük önmagunkat, megszületik, elmélyül a gondolat, világosabban megértjük, mit is szeretnénk mondani, vagy mit várunk a másiktól, és eldöntjük, hogyan fejezzük ki magunkat. Hallgatásunk lehetővé teszi a másiknak, hogy beszéljen, hogy kifejezze magát, nekünk pedig azt, hogy, hogy ne ragadjunk le saját gondolatainknál, szavainknál, a másikkal való véleménycsere híján.” A csend veszi körül szívünket, amikor a zarándokhelyen nemzetünk megújulásáért esedezünk. A csendes szemlélődés belemerít minket a Szeretet forrásába, amely a felebarátunk felé vezet minket, hogy átérezzük fájdalmát, elvigyük neki Krisztus fényét, az életről szóló üzenetét, szeretetének teljes odaadottságát, mely üdvözít.” Nos, Sárospatakra közösségünk kéréseivel érkeztem, hogy Szent Erzsébet szentté avatásának 777.- ik évfordulóján közbenjárását kérjem.

Örmény kultúra Veszprémben

Örmény kultúra Veszprémben MTI/PRAE.HU Az örmény múltat, kultúrát, hagyományokat bemutató kiállítás nyílt a veszprémi Laczkó Dezső múzeumban csütörtökön Mitikus Örményország címmel. Fodorné Jobbágy Éva, a veszprémi örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke bevezetőjében elmondta: az örmény a világ egyik legősibb népe, hatalmas kulturális örökséggel, melyet az örmények a világban való szétszóródásuk ellenére megőriznek. Így tett a helyi kisebbségi önkormányzat is, amikor felkutatta kultúrájának szellemi hagyatékát, tárgyi emlékeit, s a gazdag kiállítási anyagot bemutatják "a királynék városában", Veszprémben. Limbacher Gábor, a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum igazgatója köszöntőjében Szent Istvánt idézte, aki szerint az egy nyelvű nemzet gyenge; szólt az örmények vándorlásáról, találkozásaikról a magyarokkal, a két nép történelmében fellelhető párhuzamokról, majd visszatért az alapgondolathoz, amely szerint a sokszínűség erő. A Veszprém megyei múzeum ennek jegyében gyümölcsöző kapcsolatot ápol a különböző nemzetiségek képviselőivel, s bemutatja kultúrájukat, hagyományaikat - hangsúlyozta az igazgató. Márfi Gyula veszprémi érsek a múlt tiszteletének fontosságát emelte ki. Annak az országnak van jövője, mely múltját tiszteli - állapította meg, hozzátéve, hogy ma divat elfelejteni a múltat. Az örmény kiállítás a haza szeretetét árasztja - hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a kozmopolita globalizmus veszélyére. Aki úgy gondolkodik, hogy ott kell élnie, ahol kevesebb munkával több pénzt keres, annak nincs hazája - fogalmazott. Fodorné Jobbágy Éva, a veszprémi örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke bevezetőjében elmondta: az örmény a világ egyik legősibb népe, hatalmas kulturális örökséggel, melyet az örmények a világban való szétszóródásuk ellenére megőriznek. Így tett a helyi kisebbségi önkormányzat is, amikor felkutatta kultúrájának szellemi hagyatékát, tárgyi emlékeit, s a gazdag kiállítási anyagot bemutatják "a királynék városában", Veszprémben. Limbacher Gábor, a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum igazgatója köszöntőjében Szent Istvánt idézte, aki szerint az egy nyelvű nemzet gyenge; szólt az örmények vándorlásáról, találkozásaikról a magyarokkal, a két nép történelmében fellelhető párhuzamokról, majd visszatért az alapgondolathoz, amely szerint a sokszínűség erő. A Veszprém megyei múzeum ennek jegyében gyümölcsöző kapcsolatot ápol a különböző nemzetiségek képviselőivel, s bemutatja kultúrájukat, hagyományaikat - hangsúlyozta az igazgató. Márfi Gyula veszprémi érsek a múlt tiszteletének fontosságát emelte ki. Annak az országnak van jövője, mely múltját tiszteli - állapította meg, hozzátéve, hogy ma divat elfelejteni a múltat. Az örmény kiállítás a haza szeretetét árasztja - hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a kozmopolita globalizmus veszélyére. Aki úgy gondolkodik, hogy ott kell élnie, ahol kevesebb munkával több pénzt keres, annak nincs hazája - fogalmazott. Márfi Gyula kiemelte az örmény tárgyakban rejlő szakralitást is. Mint mondta, azokon a munkákon is érezhető ez, amelyeknek témája nem közvetlenül szakrális. Avanesian Alex, az országos örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke arról beszélt, hogy az örmények sok helyütt élnek a világban, de mindenhol igyekeznek megőrizni identitásukat; az országos önkormányzat küldetésének tekinti ezt a kultúrát minél több helyen bemutatni. Az idén Jereván a könyv nemzetközi fővárosa, a kiállítás részben ennek kapcsán született, így ősi örmény kéziratokat, könyveket, imakönyveket mutat be, tablókon vezet végig az örmény könyvnyomtatás történetén. A tárlaton láthatóak a Jereváni Történelmi Múzeum tulajdonában levő, a Kr. e. 11-10. századból származó - bronzkori - ékszerek, szobrocskák, valamint Ashot Baghdasariyan, nemzetközileg elismert örmény szobrászművész kisplasztikái is. Az elmúlt években született szobrok mind az állhatatos lelkületű embert magasztalják, aki emellett egész fizikai megjelenésében a törékenységet hordozza magában. Örményország 13 ősi fővárosa címmel tablókon mutatják be, hogyan kellett a történelem viharai közepette, politikai vagy egyéb okokból más és más városba vinni a gazdasági, politikai irányítást. A kiállítás szemléltető képeken mutatja be a 13 fővárost és az akkori környezetet. Az örmény könyvkiadást, népviseletet, történelmet bemutató tárlatot július 2-ig lehet megtekinteni. Forrás: prae.hu

Az abortusztablettáról

"Az MKPK nyilatkozata a bevezetés előtt álló abortusztablettáról A híradások szerint hazánkban is hamarosan bevezetik az RU 486-nak nevezett abortáló tablettát. Kötelességünk felhívni a katolikus hívők és minden jószándékú ember figyelmét arra, hogy ennek a szernek a használata valódi magzatelhajtás, ezért ugyanolyan erkölcsi megítélés alá esik, mint minden más művi abortusz. Az emberi élet Isten különleges ajándéka, amelyet védenünk kell a fogantatástól a természetes halálig. Minden embernek Istentől kapott természetes joga van az élethez. Az emberi életnek vannak bizonyos szakaszai és állapotai, amikor különösen rászorul mások oltalmazó szeretetére: a születés körül, betegség esetén és öregkorban. Ennek biztosítása az egyén és a társadalom kötelessége. A mások életének tisztelete és védelme nem relativizálható. Az abortusztablettával egy önmagát megvédeni nem tudó emberi életet oltanak ki. Ezért ennek használata is súlyos bűn. Az élet kioltása mellett arra is figyelmeztetünk, hogy a tablettákkal elvégzett abortuszok egészségi, lelki és társadalmi következményei beláthatatlanok. Felhívunk minden katolikus hívőt és minden jóakaratú embert, hogy áldozatkész szeretettel siessen a súlyos válsághelyzetbe jutott nők segítségére, felkínálva a személyes és intézményes gondoskodás minden módját, hogy a megfogant emberi élet méltó körülmények között világra jöhessen és nevelkedhessen. Budapest, 2005. szeptember 23. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia"

" Máriával Jézus anyjával"

Az idei esztendő Pünkösdi búcsújának jelmondata. Mit jelent számomra Pünkösd? Ma már lelki megújulást, a magyarság egységének, keresztény hitének embert formáló megjelenítését jelenti. Amióta személyesen átéltem az élményt, ott a Hármashalom Oltárnál, hiszem, hogy minden magyarnak át kell élnie, hogy megértse, miért fontos a magyarság egysége. Nem elég bensőnkben érezni, meg kell mutatnunk a világnak! Mária, a Magyarok Nagyasszonya védőszárnyai oltalmat nyújtanak. Nem volt ez számomra mindig így. Visszapörgetem emlékezetem időkerekét. Gyermekkoromban Pünkösd csak a nyár kezdetét jelentette. Pünkösdi rózsát, legfeljebb pünkösdi királyságot jelentett. Emlékszem egy pünkösd vasárnapra, amikor kutyás rendőr csörtetett végig otthonunkon, hogy ellenőrizze, mit csinálunk. Akkor a család a vasárnapi ünnepi asztalnál ült. Hagyományos húslevesünket költöttük el jóízűen. Számunkra ez önmagában ünnep volt. Mária, Jézus anyja akkor lépett életembe, amikor felépülésemet követően Csíksomlyóra zarándokoltam. Oltalmáért fohászkodtam Babba Mária szobra előtt. Egész további életem egy Hálaadás. Egy új, tisztább, igazabb életért. Mária küldetésül adta a feladatot, hogy továbbadjam az Örömhírt: Bűneim megbocsáttatnak, ha kérem. Csaba Testvér gondolata jut eszembe: „A szentlélek bennünk, és nem helyettünk akar dolgozni, és nem világító neoncsövön fogja kiírni döntéseit, a tanácsait, hogy nekünk csak egyetlen dolgunk legyen, hogy bólogassunk: „Igen Isten, hogyne Isten!”

Elérkezett az idő

Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez, -az emberhez- egyedüli méltó dolog! Döntened kell, döntések előtt állsz, újból és újból el kell engedned a biztos trapézt melyen mostanig jól elvoltál, és bátran bele kell vessed magad az ismeretlen új világba, halálugrások sora vár reád. Ég és föld között suhansz, forogsz a semmibe, csak azért, hogy újból elkapj egy felkínálkozó fogást mely tovább lendít, de melyről tudnod kell, hogy csak egy lendületvevésig a tied, mert ezen a földön nincs megállás. A mozgás, a kibontakozás, a töretlen szárnyú repülés a tiéd, hisz arra születtél, hogy úton legyél a semmiből a végtelen felé. Isten szeretete, bölcsessége végtelen, te vándora vagy a mindenségnek, célod bebarangolni, megismerni és megszeretni ezt a határtalan jóságot, szelíd világot formáló végtelen erőt. Arra születtél, hogy társa légy a Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató erős motroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek, vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak. Ne állj meg! A lustaság, a kishitű zárkózottság vagy a sértődött duzzogás, zsákutca. A céltalan sodródásod vagy csökönyös merev konokságod, a mindent tagadó ős ellenségnek a diadalmaskodása! A sátán a kezdetektől fogva ugyanazt mondja: nem érdemes, nem lehet, te képtelen vagy rá, és amúgy is ez a világ semmit sem ér! Ő a helyben topogás, a megfeneklett semmittevés hírnöke! Ne állj meg! Van út a semmiből a végtelen felé! Képes az ember felnőni oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljön, társa legyen a vele mindent megosztani akaró Teremtőjének! "Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen" -mondja az Úr! Igen, Isten megakarja osztani velünk a világ továbbteremtésének az örömét. Azt akarja, hogy az éhezőknek mi adjunk enni, bölcsen megalkotott eszközeinkkel, mezőgazdasági tudásunkkal szaporítsuk meg a búzaszemet, hogy kenyér jusson mindannyiunk asztalára. Ő küld ma is, hogy vigasztaljuk a szomorúakat, hogy gyógyítsuk kórházainkban a betegeket, hogy bölcs iskolákban, egyetemeken tanítsuk a tudatlanokat.... Sikereinkből fakadó örömeink láttán ma is felujjong Jézus, áldja az Atyát aki megosztotta szeretettel velünk a jóság, az irgalom, a bölcsességből fakadó tiszta isteni örömöt. Jó úton járunk, ne add fel testvér az álmodat! A nagyböjti csendes szentidő, a kiérlelt döntések időszaka! A kudarcainkból felállva, félelmeinken átlépve, tiszta vágyainktól vezetve merjük megfogni az Istenünk által bizalommal felkínált trapézt. Bátran lendüljünk tovább, töretlen szárnyú repülésünkkel, a kibontakozó alkotásainkkal dicsérjük az élet Urát. Merjük meghozni döntéseinket, melyek az úton tovább visznek, melyek kitárnak olyan ajtókat, ablakokat, melyek csodás távlatokat nyitnak nemcsak előtted, hanem mindannyiunk előtt. Nagyböjt van, a tudatos előrelépésed legyen az igazi bűnbánatod! Hozd meg a döntéseidet, mert elérkezett az idő! Szeretettel, Csaba t. 2012. február 29. Forrás: magnificat.ro

Én és Isten

Vannak írások, amelyek életemben fontos szerepet játszanak. Ilyen, Wass Albert: Te és Isten című írása. Álljon itt egy részlet: „ céltalanGondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt. Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszorkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik. Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törodik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán. Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelosséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát. Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket. Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg

arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál. Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van. Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja: - Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.” Fontos írás, mert rádöbbent, hogy nyomorúságunkért nem Isten, hanem önmagunk vagyunk felelősek. Ötven év után, amikor visszatértem Hozzá, már nem engedem el a kezét. Megtanultam jeleiből olvasni. Életem minden pillanatában Őt keresem.

Felszentelték a Don Bosco Iskolaházat Polgárdiban

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett napköziben, olyan gyerekek töltik délutánjaikat, akik nehéz sorsú családba születtek, és rendkívül szélsőséges körülmények között élnek. A gyerekek már családvédelem alatt állnak, de a családból még nem kellett kiemelni őket. Az életkörülményeik rendkívül szélsőségesek, hiszen tíz gyermek egy összedőlt parasztház másfél szobájában él, egy másik család pedig egy padlásfeljáróban húzódik meg. Smohay Katalin, a Don Bosco Iskolaház vezetője szerint fontos, hogy ezek a gyerekek együtt maradjanak a szüleikkel, de lehetőséget kapjanak olyan dolgok elsajátítására is, melyekre otthon esetleg nem volna lehetőségük. A Don Bosco Iskolaház létrehozásának ötletét Böjte Csaba a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke segített megvalósítani. A példát az Erdélyben tapasztalt hasonló szegénységben élő gyermekek felkarolása adta. Ott sikerült véghezvinni több hasonló iskolaház létrehozását is. Nyikos László Polgárdi polgármestere éppen ezért különösen örült a lehetőségnek, amikor megkeresték az Iskolaház megvalósításának ötletével. Az iskolaház három hónapja működik Polgárdiban. A benne dolgozók azt mondják, az a legnagyobb öröm számukra, hogy a gyerekek legszívesebben a szombatjaikat is a házban töltenék. Forrás: fehervartv.hu

Életfélelem nélkül

Az elmúlt napokban ágyba kényszerített betegségem. Halálfélelem már rég nincs bennem. Kicsit elszomorodtam, mert annyi teendőm lenne. Végtagjaim is egyre érzéketlenebbek. Olvasással igyekeztem erőt meríteni magamba. Paolo Coelho gondolatát olvastam: Leírja, hogy egy nehéz sorsú asszony megvilágosodást keresett megpróbáltatásai hátterére, a továbbiakra. Egy magas hegyre indult, hogy Istenhez közel kapjon választ. Előtte öregember kapaszkodott felfelé, hátán nehéz teherrel. Megelőzte, visszapillantva, arcán ott látta szenvedése nyomait. Azután az öreg ledobta magáról terhét. Az asszony az öreg arcán megjelenő megkönnyebbült mosolyt látva megkérdezte: Mi jön ezután? Az öreg visszavette hátára terhét, majd fiatalos lendülettel elindult lefelé. Így vagyok magam is. Megtanultam könnyíteni terheimen, nem félek terhemet cipelni. Tudom, hogy Isten ad elég erőt, időt, társakat küldetésem teljesítéséhez. Meggyőződésem, hogy életemnek vannak még értelmes feladatai. Csaba Testvér gondolata jut eszembe: „ Életünket nem arra kaptuk, hogy reggeltől estig a tükör előtt pattanásainkkal bíbelődjünk, hanem arra, hogyszeressünk, alkossunk, teremtsünk, éljünk.”

Ferences szívvel

Magam elé idézem legutóbbi imanapunk emlékét. Imáink végén zsoltárainkat énekeltük. Margitka kérte, segítsünk énekelni, mert nehezen bírja szusszal. Azután, a szentmise végén Szent Ferenc Himnuszunkat énekeltük. Erőtlenségünket hallva, Margitka hangja töltötte be a Jézus Szíve Templom belsőterét. Húsz évet fiatalodva vette át a vezérszólamot. A ferences szívek nagyot dobbantak. Szívnagyobbodással élünk. Hiszem, hogy életszemléletünk kisugárzik környezetünkre. Amint mindannyiunkat megerősített Margitka mindent betöltő, tiszta énekhangja. Közösségünk elhatározta, fiataljainknak továbbadja ezt a lelkületet. Kiss Szaléz Baráti Köre néven Ferences Ifjúsági Klubot szervezünk. Életvezetési alternatívát kínálunk fiataljainknak, a ferences életszemlélet értékeinek bemutatásával, irodalom, képzőművészet, zene, ferences életpéldák bemutatásával.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány tervei Érmelléken

Épül, szépül Székelyhídi otthonunk. A munkálatokat nem erőltetjük most ennél a háznál, mert az idén a Kászoni, és a Gyergyószentmiklosi otthonok beindítása a cél. 2o12 nyarán szeretnénk indulni Székelyhídon, itt ebben a reméljük akkorra szépen felújított épületben. Az alapítvány célja az lenne, hogy amit pl. a gyergyói medencében megvalósítottunk, azt itt az Érmellékén is tudjuk elérni. Legyen egy Iskolaház hálózat, Napközi otthon több helységben, ezen a tömb magyarság lakta szép vidéken. Ugyanakkor legyen Gálospetriben egy otthon az óvodásoknak és az I-VIII osztályos gyerekeknek, Székelyhídon pedig egy olyan otthon, hol az óvodások és a kisiskolások mellett a vidék nyolcosztályos iskoláit elvégzett, városban tovább tanulni akaró szegény gyerekei is otthont kapnának. Imádságos szereteteteket, és céljaink elérésére szánt minden adományt szeretettel köszönünk. Szeretettel, Forrás: magnificat.ro

Döbbenetes írás 1871- ből

Már régen elkészült a harmadik világháború forgatókönyve? Szaniszló Ferencnek, az Echo Tv műsorvezetőjének elmélkedése Albert Pike-nak, az amerikai szabadkőművesség vezetőjének 1871 augusztusában kelt levele kapcsán. A háttérhatalom ördögi tervei között szerepelt két totális világháború kirobbantása a Föld megszerzéséért, világuralmuk tökéletes kiterjesztéséért. De egy harmadik világháborút is tervbe vettek, ha az első kettő nem éri el célját. Csurka Dóra idézi a háttérhatalom egyik emberének, az amerikai szabadkőművesség vezetőjének: Albert Pike-nak 1871 augusztusában kelt levelét, amelyet az olasz szabad kőműves forradalmár Giuseppe Mazzini-hez intézett. Hangsúlyozom: 1871-ben, amidőn világháborúnak még szelét sem érezte a Föld népe. Nos, az amerikai szabadkőművesség vezéralakja: Pike azt írja e levélben, hogy a világuralom, a háttérhatalmi világrend kiterjesztéséhez három világháború szükséges. A nemzetközi forradalmi mozgalomnak kell előkészítenie e globális háborúkat – párhuzamosan három nagyszabású forradalommal. Az első világháborút azért kell kirobbantani, hogy megdöntsék a Romanov-dinasztia hatalmát Oroszországban, illetve kipróbálják a hatalom monopolizálásának új rendszerét, az ateista kommunizmust egy hatalmas államban. Az első világháború kitöréséhez konfliktust kell szítani a brit és a német birodalom között. A háború eredményeként aztán a kommunista Oroszország eszköz lesz a háttérhatalomnak, a pénzkartellnek újabb ellenkező kormányok megdöntésére, a pénzügyi háttérhatalom kiterjesztésére. A második világháború kirobbantásához – írja az amerikai szabadkőművesek vezére még 1871-ben – a szélsőséges faji ellentéteken alapuló ellentéteket kell kihasználni. A második világháborúnak meg kell semmisítenie a nemzeti mozgalmakat, és Izrael államot kell eredményeznie Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy a háttérhatalom a globális kommunizmussal tarthassa sakkban a világot. Az amerikai szabadkőműves közel másfél évszázaddal ezelőtt úgy vélte: a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A szerző szerint a harmadik világháborút világméretűvé lehetne kiszélesíteni, s ebben a világkultúrák közötti összecsapásban vezető szerep jutna a nihilistáknak és az ateistáknak, akik olyan helyzetet alakítanának ki, amely védekezésre kényszerítené az embereket szerte a Földbolygón. A tömegek – csalódva a civilizációt romboló forradalmárokban, és kiábrándulva a kereszténységből, amely nem volt képes útmutatást adni e pusztulás elkerülésére – szóval a tömegek totálisan kimerült és levert állapotba kerülnének. Ekkor színre léphetnek a háttérerők, és átvehetik a teljes világuralmat. Ezt írta Albert Pike amerikai szabadkőműves ideológus és háttérhatalmi ember 1871-ben. Az első két világháború s az általa tervezett, jósolt célok szinte szóról szóra megvalósultak. Az ördögi terv életre kelt. Maradt még a harmadik világháború. Számítógépemen a program nem ismer harmadik világháború kifejezést, csak elsőt és másodikat. A harmadik világháború szókapcsolatot zöld hullámmal húzza alá. Egy évszázad után ugyanott tartunk? Kísérteties a hasonlóság az első világháborút megelőző évekkel: balkáni háborúk, merényletek, stb. Német-brit ellentét az Európai Unióban, balkáni háborúk helyett most közel-keleti háborúk, közép-keleti háborúk. Szaniszló Ferenc műsorvezető pénteken este Drábik János közíróval egy készülő világháború forgatókönyvét elemezi a Világ-panoráma című műsorban. Echo Tv

Anyák Napja Tiszadobon

2012.05.06. 17:57 Ami most jön, ahhoz nem szeretném, hogy közöm legyen Nemrég vezetőváltás történt a tiszadobi gyermekotthonban, miként ez az ország legtöbb intézményében zajlik manapság. A leváltott igazgató, Illésné Áncsán Aranka - Oláh Ibolya „Anyácskája” – a volt állami gondozottakat összefogva egy önellátó falu létrehozását is tervezi. A Hetek anyák napi interjúja. 26 évet dolgozott itt, ebből több mint 20 évet vezetőként. Váratlanul érte a váltás? - Nem mondhatnám. Amikor az új döntésmechanizmust megismertem, miszerint ezentúl nem a közgyűlés, hanem egyetlen személy dönt a kinevezésemről, már a pályázatbeadáskor tudtam, hogy nem leszek tovább igazgató. Talán egyedül a gyerekeket érte váratlanul a hír, másokat kevésbé. Az utóbbi években nem volt jó a gyerekotthont sem irányítani, mert azt láttam, hogy ami nekem érték, konkrétan a gyerek, az ember, az ma Magyarországon nem érték. Kiszálltam, mert ami most a gyermekotthonban következni fog, ahhoz nem szeretném, hogy közöm legyen. Nem akarok erről többet mondani. - Akkor hogyan tovább? - Régóta az van bennem, hogy amit mi csinálunk, annak nem sok eredménye van, hiszen 14-18 éves korban, amikor a gyerekek többsége bekerül a gyermekotthonba, már gyakorlatilag nem tudsz velük mit kezdeni. És tudod azt, hogy azzal, amit csinálsz, legfeljebb a felületi problémákat tudod kezelni: ha nagyon ügyes vagy, eléred azt, hogy a gyerekkel legalább addig nincs probléma, amíg itt van. Aztán visszakerül az eredeti környezetébe, vagy csak kilép az utcára, és ugyanazok a hatások érik, amelyek miatt ide bekerült, és elcsúszik. Ha az ember valóban segíteni akar, akkor egyrészt azt jóval korábban kellene kezdeni, családgondozással is egybekötve, másrészt azon kellene gondolkodni, hogyan lehet őket munkához, fedélhez juttatni, miután innen kikerülnek. Most ezek a kérdések foglalkoztatnak engem. - Mindebből a foglalkoztatás tűnik a legnehezebb feladványnak… - Nehéz, de nem reménytelen. Létrehoztunk egy szociális szövetkezetet, hogy az állami gondozásból kikerülő fiataloknak munkalehetőséget nyújtsunk, köztük egy 3 gyerekes egyedülálló anyának is. Ezt továbbra is csinálni fogom. Amikor elnyertük a közel 38 millió forintos pályázatot képzésre és foglalkoztatásra, összeverbuváltam ezeket a fiatalokat. Volt a csapatban egy olyan gyerek, aki elképesztő nyomorból, még 16 évesen került a gyermekotthonba, mi tanítottuk meg írni-olvasni, szakmát is szerzett, állattenyésztő lett, majd 18 évesen hazament a cigánytelepre. Rettenetesen sajnáltam, mert kiváló képességű gyerek volt. Amikor a pályázati pénzt elnyertük, elmentem ehhez a fiúhoz is a cigánytelepre, és mondtam neki: látod, itthon vagy 2 éve, nem haladsz semerre, gyere vissza és tanulj. Visszahoztam az utógondozóházba, és szakmunkás-bizonyítványt szerzett faművesként. A pályázati pénzből 12 gyereknek csináltuk meg a képzését, és 8-at tudunk foglalkoztatni a képzést követő egy évben. Most azon jár az agyam, hogyan tudnánk minél jobban működtetni ezt a szövetkezetet, hogy hosszabb távon is tudjunk munkalehetőségeket biztosítani az állami gondozottaknak. - Miért kerülnek be ezek a gyerekek a tiszadobi gyermekotthonba? - Az intézmény főleg nehezen kezelhető, súlyos magatartászavaros gyerekekkel foglalkozik. Ezeket a gyerekeket nem szívesen fogadják az általános és középiskolákban, többségük magántanuló, aki analfabétaként kerül hozzánk, miközben jóval értelmesebb az átlagnál. Otthon, a telepen tébláboltak naphosszat, s elkezdtek rosszalkodni, így próbálták felhívni a figyelmet magukra. Az utcán nőttek fel, sokszor a jó és rossz közötti különbségtétel is nehezen megy nekik, egyszerűen nem értik, hogy adott esetben ők miért is rosszak. "Perspektívát kell tudni nyújtani nekik, ez a legfontosabb. Nagyon sokat kell velük beszélgetni, megtalálni, hogy ki miben jó, és abban támogatni őt." Nálunk a gyerekek létszáma száz körül jár, elvileg 4 éves kortól vannak itt, és 24-25 éves kor a felső korhatár. Hosszú ideig szakképzés is folyt nálunk, de a kastély idegenforgalmi célú hasznosítása miatt a gyermekotthont kiköltöztették, és a szakképzés megszűnt. Tavaly a tiszavasvári középsúlyos értelmi fogyatékos otthont is hozzánk csatolták. - Meg lehet javítani a tizenéves korban bekerülő nagyon rossz gyerekeket? Nem nagyon, ráadásul a nagyon nehéz eseteket is be kell vállalni, mert más aligha fogja. Minél korábban kerülnek be a gyerekek, annál könnyebb rajtuk segíteni. Igen, vannak speciális szükségletű gyerekeink, akiknek sokkal több nehézséget és szörnyűséget kellett átélniük, mint a többieknek, ezért sokkal több segítséget is kell kapniuk. A magatartás- és személyiségzavar hátterében mindig megtalálható a rossz otthoni bánásmód. Konkrét eset volt: a nevelő szólt az egyik fiúnak, hogy villával, és ne kézzel nyúljon bele a savanyúságos üvegbe, mire súlyos dühroham volt a reakció. Ez egy olyan fiú, aki miatt az apja börtönbe került, olyan súlyosan bántalmazta a gyereket. A fiú már nagykorú, de máig alvásproblémákkal, rémálmokkal küzd, mindig arra riad fel, hogy az apja meg akarja őt ölni. Ráadásul ugyanazokat a dolgokat produkálja, mint az apja: ugyanaz az agresszivitás jön elő, ugyanaz az alkoholizmusra való hajlam. Nagyon gyakori nálunk, hogy a gyerekek a gyűlölt apamintát kezdik el maguk is produkálni. Ennek a fiúnak az apja is, amikor egyszer beszélgettem vele, azt mondta: nem lehetett ez másként, az ő apja is egy állat volt, majdnem megölte őt. Ezek a sérülések visszafordíthatatlan betegségekké fajulhatnak, mi itt maximum vissza tudjuk szorítani a kiborulások számát és intenzitását. A fiú öt kisebb testvére is sorba bekerült hozzánk, életkortól függően ugyanannak a sérülésnek különböző fázisaiban. -Mi lenne a gyógyulás alapfeltétele? -A megbocsájtás biztosan. Az előbb említett fiúnak is mondogattam: azért ismétli a problémákat, mert nem tudja elengedni apja történetét, az betegíti őt egyre jobban. Állandó feszültségben él, mert ezt a gyűlöletet táplálja magában, mindig hátrafelé néz, és meg akar fizetni az apjának – vagy bárki másnak - mindenért. -Hogyhogy - ilyen körülmények között is - több sikeres roma fiatal kikerült ki az Ön kezei közül? - Az ő helyzetük könnyebb annyiból, hogy születésüktől kezdve állami gondozottak volt, mint Oláh Ibolya is. Az édesanyja nehéz sorsú lányanya volt, aki mire összeszedte magát anyagilag, és eljött a lányáért, a tizenéves Ibolya elküldte. Oláh Ibolya: "Anyácska nélkül megfulladnék... Hát ilyen asszony ez a Illésné Áncsán Aranka. De ennél is ilyenebb. A legfontosabb az a szeretet, amit kaptam tőle." Perspektívát kell tudni nyújtani nekik, ez a legfontosabb. Nagyon sokat kell velük beszélgetni, megtalálni, hogy ki miben jó, és abban támogatni őt. Ha azt érzik, hogy fontos nekem, hogy mi lesz velük, akkor megnyílnak felém, és nemcsak ők, hanem a környezetük is. A pedagógus személyisége a meghatározó, a módszerek másodlagosak. A másik döntő tényező, hogy minél jobban felvértezzük a roma gyerekeket a külvilág előítéletességével szemben. Amikor innen kikerülnek, mondjuk az álláspiacra, nagyon nagy megkülönböztetésben részesülnek a roma fiatalok, akik nincsenek erre felkészülve. - Az itt élő gyerekek hány százaléka roma? - 85 százalékuk, a többi magyar. - Ez nem kelt feszültséget a társaikban? - Nem, sőt, a magyar gyerekek az átlagnál sokkal elfogadóbbak a cigánysággal szemben, mivel a legtöbb barátjuk roma. Ugyanakkor a cigány gondozottak irtó nagy ellenszenvvel viseltetnek a romák felé, különösen akkor, ha születésüktől fogva állami gondozottak voltak, mert nem tudnak mit kezdeni az identitásukkal. Amikor elvittük őket mindenféle programokra, sokan nem értették, hogy mi a baj velük, és miért mondják rájuk, hogy cigány? Egyáltalán mi az, hogy cigány? A legemlékezetesebb az volt, mikor egy cigány gyerek kiírta az itteni faliújságra, hogy dögöljenek meg a cigányok. Megkérdeztem tőle: kisfiam, miért írsz ki ilyeneket? Ráadásul te is cigány vagy! Nézett rám döbbenten: ő dehogy cigány! Tulajdonképpen se nem cigányok ők, se nem magyarok. Nem érzik magukat cigánynak, de a kinti társadalom nem fogadja el őket magyarnak. Akkor elkezdett érdekelni a cigányok sorsa: kik is ők valójában, mire tanítsuk meg őket? Cigány klubokat szerveztünk, ahová elhívtunk roma értelmiségieket, művészeket, a gyerekekkel közösen feldolgoztuk a cigányság történetét, kulturális örökségét: verseket, színdarabokat adtunk elő. Sok cigány gyer

ek közel került a szívemhez, rendszeresen kijártam roma telepekre, rengeteget beszélgettem a családokkal. Hogyan fogadták Önt a romatelepeken? Nem támadták meg néhányszor? - Nem, érdekes. Amikor egyedül, fehér nőként először behajtottam a tiszavasvári cigánytelepre, mindenki leállt, és tátott szájjal nézett utánam. Ez ott nem volt gyakori. Első alkalommal azért mentem oda, mert autentikus cigányzenét játszó csapatot kerestem a roma klubunkba. Csakhamar jó ismerősükké váltam, segítettem őket, gyerekeket látogattam, vagy szökött gyereket kerítettünk elő közösen. A legnagyobb problémának a perspektívátlanságot, szegénységet, elhanyagoltságot látom, miközben egyre inkább érzékelhető, hogy a társadalom feléjük irányuló gyűlölete belőlük is erős gyűlöletet vált ki a többség felé. Annyira elfajult most a társadalmi közeg, amiben élünk, hogy irtózatos munka megtalálni az utat ezekhez a családokhoz, közösségekhez, hogy bármit is el lehessen ott indítani. Igyekszek előre nézni. Rengeteg jobb sorsra érdemes fiatal a kikerülése után is nagyon kötődik hozzám is, egymáshoz is, miközben semmi egzisztenciájuk nincs. Ha azt mondom nekik, hogy leszedjük a csillagokat az égről, hogy legyen munkánk, megcsinálják. Visszajárnak, rendre megkeresnek a problémáikkal is: van, aki azért, mert börtönbe került, a másiknál kikapcsolták a villanyt, vagy nem tudja hova vinni a megszületett gyerekét. Egy elhagyott településen érdemes lenne velük elindítani egy önfenntartó közösséget, ökogazdaságokat létrehozva, megtermelve a szükséges élelmiszereket, megfelelő oktatást is teremtve, és az arra nyitott családok nevelőszülőkként magukhoz fogadhatnának állami gondozott gyerekeket is. HETEK / Makki-Marie Rose

Dr Kopp Mária nyugodj békében

A középkor embere a különféle tudományokat előszeretettel nevezte: "Ancilla Domini!", azaz a jó Isten szolgáló lányainak. Sajnos Isten szolgáló leányai, a tudományok művelői közül az utóbbi évszázadokban többen felemelték hangjukat a Teremtővel szemben, és sokan megkérdőjelezve sőt tagadva létét, kigúnyolták az Istent. Az egyszerű emberek számára felelőtlenül azt az üzenetet küldték, hogy a szeretet Istene, az evangéliumban megjelenő Jézus Krisztus és a modern tudományok vívmányai nem összeegyeztethetők. Szomorú, hogy maga az egyház is ebben a vitában sokszor alul maradt, képtelen volt a józan értelem, szelíd bölcsesség, az alázatos igazság útján eredményes párbeszédet kezdeményezni, folytatni, és így tömegek tértek le a tízparancsolat, a szeretet útjáról. A mai kor megannyi problémáját sajnos ide vezethető vissza. Istennek legyen hála nagyon sok jel arra utal, hogy a feszültségekkel terhelt évszázadok után az emberiség új korszakra virrad. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ titkait bölcsen fürkésző tudósok, éppen a tudományos eredményeik által Istenre, a mindenséget fenntartó Teremtőre fognak találni és mutatni. Hiszem, hogy egyre több szelíd prófétája, szószólója lesz a szeretet Istenének az alázatos tudósok, az emberiség bölcsei között. Dr. Kopp Mária, sokunk által csodált munkássága alapján méltán tekinthető korunk bölcs prófétájának, ki belegyökerezett a modern tudományokba, de az élő keresztény hit igazságaiba is. Példája, emberi alázata és bölcsessége hiszem, hogy még nagyon sok tudósnak erőt fog adni, hogy a teremtett világból elindulva átölelje a Teremtőjét, járható hidat verve az egyszerű emberek számára, ég és föld között. Szívem minden melegével imádkozom, hogy ezt a szép munkát amit elkezdett itt a földön Dr. Kopp Mária, azt az örökkévalóságban folytatni tudja. Szeretteit és egész népét Isten jobbjáról hathatósan támogassa, hogy az alázatos emberi bölcsesség fényénél kérdéseinkre választ találjunk, és szeretettel Isten Országát felépíthessük! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Déva, 2012. április 27. Forrás: magnificat.ro

A gyurcsány szakdolgozat margójára

húsvéti médiavezérelte politikai gyilkosság margójára. A farkasvakságnak nevezett betegségben a beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem képtelen azonnal alkalmazkodni a fényhez. (házipatika.com) Kedves magyarok, eljött az ideje, hogy barátom, Schmitt Pál ügyében, mint elnök úr volt főtanácsadója, tíz éve munkatársa megszólaljak. Ő nem kérte, nem kérné ezt, ahogy Katica sem, aki több mint 500 kilométeres hátizsákos, gyalogos zarándoklaton vesz részt ezekben a napokban. Mégis meg kell tennem, lelkiismereti kötelességem írnom róluk, most a témát érintő egyre nagyobb lelki szürkületben, a magyarok nagy részét hatalmába kerítő farkasvakság A idején. Írásom talán tartalmaz annyi tanulságot mindannyiunk számára, amivel még szorosabbra húzhatjuk magyar-magyar között a köteléket, mert félreértés senkiben ne legyen: a Schmitt házaspár médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja. Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették. Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni: „Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.” Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott. Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van? Utóirat Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá! Kiss Antal a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója

A Gyurcsány szakdolgozat margójára

médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja. Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették. Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni: „Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.” Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott. Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van? Utóirat Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá! Kiss Antal a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója