1992 óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az Európai Intézetben, mint kelet-európai szakértő. Nagyon jól tudom, hogy Nyugaton hihetetlen a tudatlanság Magyarországról. Az elmúlt több mint fél évszázadban ugyanis jórészt azok közvetítettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük a külvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkről-bajainkról.
Néhány héttel ezelőtt a holland állami köztelevízió egyik hírműsora, az Een Vandaag szerkesztője, bizonyos Rik Smit felhívott. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem ki szakértői véleményemet január 24-i műsorukban a jelenlegi "diktatórikus helyzetről" Magyarországon. Hozzátette, hogy miután a holland képviselőházban a baloldali pártok kérdéseket intéztek a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat is jól volna szakértőként bevonni a műsorba, hiszen annak politikai súlya is lenne. Félbeszakítottam, és azt feleltem, hogy nem vagyok hajlandó a jelenlegi "diktatórikus helyzetről" szakértői véleményt mondani,
mert az állítás egyszerűen nem igaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszán át soroltam a tényeket. Smit beismerte, hogy "erről" ő semmit nem tudott, illetve a beszélgetésünk után most már másképpen látja a helyzetet, világosabb lett a kép, sőt megdicsérte a szaktudásomat. Befejezésül arról is szót ejtettem, hogy a holland állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az egyoldalú tájékoztatást Magyarországról. "Nem egy bojkott kezdődött úgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akik megharagudtak. Egy holland-magyar kereskedelmi konfliktusra a válság közepette nincsen semmilyen szükség"- mondtam, és Smit úr ezzel bizony egyetértett.
Hétfőn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit teljesen más hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudni arról, hogy félmillió magyar vonult ki az utcára, hogy voksát tegye a kormány mellett. Végül azt válaszolta, hogy a műsorban nincs szükség az én véleményemre: "Marácz úr, Ön túl sok tényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykövet, Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kormány álláspontját védelmezi. A kormány elleni álláspontot a balliberális európai parlamenti képviselő, Sophie in 't Veld asszony képviseli majd."
Meghökkentett, amit a szerkesztő mondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a műsor valóban tárgyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogy koncepciós anyag készül Magyarország ellen.
Kedden, január 24-én este fél hétkor kezdődött a műsor. Nem hittem a szememnek, fülemnek. A műsorvezető, Pieter Jan Hagens elkezdte sorolni, hogy Magyarországon új diktatúra készül, a melegeket üldözik, a "liberálisokat" kirúgják állásaikból, nincsen szólásszabadság, nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlogeneket nagybetűkkel a képernyőn feliratozták. A "diktátort", vagyis Orbán Viktort lassított, hangtalan felvételeken mutatták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós parlamenti felszólalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyar származású "szakértőkkel", akik igazolták, hogy "nincs demokrácia", vagy "kialakulóban van a diktatúra", hiszen a katolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez az Orbán-kormány bőkezű támogatást nyújt.
A végén megszólalt a képviselő asszony, aki már nem diktatúráról, hanem "egyfajta autoriter" rendszerről prédikált. Szerinte nem az egyes törvényekkel van baj, hanem az egész csomaggal, és hozzátette: már alig támogatják az Orbán-kormányt (a békemenet három nappal előtte volt!). Néhányszor, nagyon röviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint a diktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Ha nem tudtam volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s ha nem informáltam volna a szerkesztőséget arról, hogy valójában mi is zajlik ott, én is elhittem volna nekik. De ilyen jellegű prekoncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945 előtt mutattak be a mozi híradóban, mikor a holland közvéleményt Goebbelsék irányították, vezényelték Berlinből.
Dr. Marácz László.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése